1.Cápamárna

Tudományos név: Balantiocheilos melanopterus (Bleeker; 1850)
Szinonímák: Barbus melanopterus, Puntius melanopterus, Systomus melanopterus, Feketeúszójú sziámiponty
Magyar név: Cápamárna
Csoport: Pontyfélék
Származás: Délkelet-Ázsia, Thaiföld, Szumátra, Borneó
Testhossz: 35 cm
Természetes élőhely: Nagy folyamokban, folyókban, tavakban.
Viselkedés: Nagyméretű (legalább 100 cm hosszú) akváriumban tartható, gyors úszású, dekoratív csapathal. Nagyobb testű halakkal társítható.
Táplálkozás: Mindenevő, de a kedvence a különféle szúnyoglárvák.
Szaporítás: Akváriumban nagyon ritkán szaporodik.
Medence: Minimum 300 literes
Halnépesség: 300 literre 2-3 hal;
Dekoráció: Telepítsünk növényeket, az oldalüvegek mentén, medencéjüket gyökerekkel dekorálhatjuk.
Hőmérséklet: 22-28 °C
pH: 6-7
Keménység: 5-15 NK°

Várható életkor: 5-10 év
Megjegyzés: Ne tévesszen meg a "cápa" a hal nevében, természetesen csak külső hasonlóságok miatt kapta ezt a nevet. Elég nagyra növő pontyféle, de nyugodtan tarthatjuk társas akváriumban, nem agresszív, még a kisebb testű halakkal szemben sem. Ismert, hogy néha hallható hangokat ad ki. Medencéjüket jól takarjuk le, mert kitűnő ugrók.

A cápamárna teste karcsú, hosszúkás, alapszíne ezüstös, kissé sötétebb a háti - és kissé világosabb a hasi részen. Az úszóin jól látható egy fehéres vagy arany rész, és az úszók szélén széles fekete sáv húzódik. A hátúszó háromszög alakú és felálló, innen kapta a nevét is.

Nagyon keveset tudunk a cápamárna szaporodásáról, az biztos, hogy ikrafalók. Az akváriumi és élelmezési célokra történő lehalászás miatt természetes állománya gyérült, veszélyeztetett fajnak minősül. Akváriumokban, hatalmas haltenyészetekben jelenleg hormonkezelések hatására ívatják.

 

 

2.Bohóc márna

Tudományos név: Barbodes dunckeri (Ahl; 1929)
Szinonímák: Puntius dunckeri, Barbus dunckeri, Nagyfoltú márna
Magyar név: Bohóc márna
Csoport: Pontyfélék
Származás: Délkelet-Ázsia; Szingapúr, és a Maláj félsziget
Testhossz: 10-12 cm
Természetes élőhely: Kisebb erdei patakok.
Viselkedés: Békés, élénk csapathalak, más hasonló igényű halakkal jól tarthatóak közös akváriumban. A kisebb halakat megcsipkedhetik, esetleg megehetik.
Táplálkozás: Mindenevő, élő és fagyasztott eleségekkel, száraz tápokkal és növényi eredetű eleségekkel jól tarthatóak.
Szaporítás: Nehéz
Medence: Minimum 150 literes
Halnépesség: 220 literre 5-6 hal
Dekoráció: Az akvárium oldalaihoz és a háttérbe telepítsünk növényeket, de legyen elég hely az úszáshoz is. A puhább levelű növényeket megcsipkedhetik. Érzékenyek a szennyezett vízre, ezért hetente az akvárium vizének 1/5-ét cseréljük friss vízre.
Hőmérséklet: 18-28 °C
pH: 6-7,5
Keménység: 2-12 NK°
Várható életkor: 5-8 év
Megjegyzés: Latin nevét Dr. Georg Duncker-ről kapta, aki híres halbiológus, és a hamburgi állattani múzeum kurátora volt. Sokáig félreazonosították ezt a halat, és egy közeli rokonát, a Puntius everetti-t nevezték bohócmárnának. A két halat könnyen megkülönböztethetjük egymástól, mert az Everett díszmárna kevésbé színes, és testét viszonylag apró pöttyök fedik, valamint egy sötét folt található a hátúszójának az alján, ezen kívül nagyon ritkán lehet vele találkozni a kereskedésekben. A Bohóc Márna testének felső része sötét narancssárga színű, oldala vöröses-narancssárga színezetű, míg a hasi rész sárgás-fehéres. Testét általában 4 sötét színű, szabálytalan alakú függőleges csík díszíti. Az úszók vöröses színűek és a halnak 2 pár bajsza van, valamint a szem elülső része gyakran vöröses. A nőstények sokkal robosztusabbak, különösen a párzási időszakban, a hímek karcsúbbak és a színezetük élénkebb. A Bohóc Márna tartása hasonlatos a Barbus conchonius-hoz, csak melegebb vizet és nagyobb medencét igényel.

Mint sok más kistestű pontyféle, az ikrákat a növények közé szórja, és a szülők azután nem törődnek az ikrákkal. Szaporításhoz a vízhőmérséklet legyen 26-28 °C-os, a vízkeménység 6-12 NK°, a pH semleges, vagy enyhén savas. Tenyésztő akváriumnak nagyobb akváriumot válasszunk, de a vízszint legyen alacsony (10-15 cm). Szaporítás előtt válasszuk szét a nemeket 2-3 hétig külön akváriumba, és etessük őket fehér szúnyoglárvával és apróra vágott salátalevéllel. Akváriumukat célszerű úgy elhelyezni, hogy a reggeli napfény rávilágítson. Aljzatnak használjunk nagyobb kavicsot és béleljük ki a medencét finom szálú vízinövényekkel. Gyakori hiba, hogy túl fiatal hímet választunk ki a szaporodáshoz, ugyanis a hímek csak kb. 1,5 éves korukra érik el az ivarérettségüket, míg a nőstények már 1 éves korukban készen állnak a szaporodásra. Ha az ikrázás sikeres, akkor rengeteg ikrát (500-2000 db) láthatunk a talajra süllyedni, ezután a szülőket el kell távolítani, mert felfalhatják az ikrákat. Az ikrák 50 óra múlva kelnek ki, és egy hétre rá már egy csapat kishal keresgél eleség után az aljzat közelében.

3.Everett díszmárna

Tudományos név: Barbodes everetti (Boulenger; 1894)
Szinonímák: Puntius everetti, Barbus everetti, Bohóc márna
Magyar név: Everett díszmárna
Csoport: Pontyfélék
Származás: Délkelet-Ázsia; Borneó
Testhossz: 10-12 cm
Természetes élőhely: Tiszta vizű erdei patakokban, gyakran a lassabb, sekélyebb, part menti részeken.
Viselkedés: Békés, élénk csapathalak, más hasonló igényű halakkal jól tarthatóak közös akváriumban. A kisebb halakat megcsipkedhetik, esetleg megehetik.
Táplálkozás: Mindenevő, élő és fagyasztott eleségekkel, száraz tápokkal és növényi eredetű eleségekkel jól tarthatóak.
Szaporítás: Nehéz
Medence: Minimum 150 literes
Halnépesség: 220 literre 5-6 hal
Dekoráció: Az akvárium oldalaihoz és a háttérbe telepítsünk növényeket, de legyen elég hely az úszáshoz is. A puhább levelű növényeket megcsipkedhetik. Érzékenyek a szennyezett vízre, ezért hetente az akvárium vizének 1/5-ét cseréljük friss vízre.
Hőmérséklet: 18-28 °C
pH: 6-7
Keménység: 2-10 NK°
Várható életkor: 5-8 év
Megjegyzés: Nevét Alfred Hart Everett brit tudósról kapta, aki először gyűjtötte be a halat. Az Everett díszmárnával nagyon ritkán lehet találkozni a kereskedésekben. Latin nevét sokáig tévesen egyik rokonánál, a Puntius dunckeri-nél használták, amely hal a Maláj félszigeten és Szingapúrban őshonos. A két halat könnyen megkülönböztethetjük egymástól, mert az Everett díszmárna kevésbé színes, és testét viszonylag apró pöttyök fedik, valamint egy sötét folt található a hátúszójának az alján. A Puntius everetti testének felső része sötét narancssárga színű, oldala vöröses-narancssárga színezetű, míg a hasi rész sárgás-fehéres. Testét apró sötét színű, szabálytalan alakú pöttyök díszítik. Az úszók átlátszóak és a halnak 2 pár bajsza van. A nőstények sokkal robosztusabbak, különösen a párzási időszakban, a hímek karcsúbbak és a színezetük élénkebb.

Mint sok más kistestű pontyféle, az ikrákat a növények közé szórja, és a szülők azután nem törődnek az ikrákkal. Ritka, ezért akváriumban valószínűleg még nem szaporították, de feltehetően hasonló módon szaporodik, mint más Puntius-ok: szaporításhoz a vízhőmérséklet legyen 26-28 °C-os, a vízkeménység 6-12 NK°, a pH semleges. Tenyésztő akváriumnak nagyobb medencét válasszunk, de a vízszint legyen alacsony (10-15 cm). Szaporítás előtt válasszuk szét a nemeket 2-3 hétig külön akváriumba, és etessük őket fehér szúnyoglárvával és apróra vágott salátalevéllel. Akváriumukat célszerű úgy elhelyezni, hogy a reggeli napfény rávilágítson. Aljzatnak használjunk nagyobb kavicsot és béleljük ki a medencét finom szálú vízinövényekkel. Gyakori hiba, hogy túl fiatal hímet választunk ki a szaporodáshoz, ugyanis a hímek csak kb. 1,5 év múlva érik el az ivarérettségüket, míg a nőstények már 1 éves korukban készen állnak a szaporodásra. Ha az ikrázás sikeres, akkor rengeteg ikrát (500-2000 db) láthatunk a talajra süllyedni, ezután a szülőket el kell távolítani, mert felfalhatják az ikrákat. Az ikrák 50 óra múlva kelnek ki, és egy hétre rá már egy csapat kishal keresgél eleség után az aljzat közelében.

4.Farkszalagos díszmárna

Tudományos név: Barbodes lateristriga (Valenciennes; 1842)
Szinonímák: Puntius lateristriga, Barbus lateristriga, Systomus lateristriga
Magyar név: Farkszalagos díszmárna
Csoport: Pontyfélék
Származás: Ázsia; Thaiföld, Szingapúr, Szumátra, Borneó
Testhossz: 18 cm
Természetes élőhely: Általában az erdős területeken, tiszta vizű hegyi patakokban él, sokszor a vízesések alatt kialakuló tavakban is megtalálható, de néha lassabb folyású feketevizű folyókból is előkerül.
Viselkedés: Viszonylag békések, de más kisebb testű, vagy nyugodtabb halakat zavarhatnak a gyors mozgásukkal és nagy méretükkel. A fiatal halak csapatban érzik jól magukat, míg a felnőttek gyakran magányosan élnek.
Táplálkozás: Mindenevő; rovarlárvákat, férgeket és növényi táplálékokat is szívesen fogyaszt. A szép színezetükhöz nélkülözhetetlen az élő és fagyasztott eleség. Ha nem kap növényi táplálékot, akkor megcsipkedi a vízinövényeket.
Szaporítás: Elég könnyű
Medence: Minimum 250 literes
Halnépesség: 250 literre 5-6 hal;
Dekoráció: Aljzatnak használhatunk homokot, vagy apró szemű kavicsot, valamint néhány nagyobb lapos követ. A vízmozgás lehet erős, ami a természetes élőhelyükön is jellemző. Olyan növényeket használjunk, amelyeket faágakra, vagy gyökerekre növeszthetünk, és jól bírják a vízmozgást.
Hőmérséklet: 25-28 °C
pH: 6-7
Keménység: 1-10NK°
Várható életkor: 5-8 év
Megjegyzés: Testük barnás-ezüstös színű, de gyakran kékes vagy vöröses árnyalatú. Testükön két széles fekete függőleges csík található, az első a kopoltyúfedő mögött, a másik a hátúszó alatt, valamint egy vízszintesen futó fekete csík, ami a kopoltyúfedőtől a farok tövéig tart. A hátsó függőleges és a vízszintes fekete csíkok egy T betűt formáznak, amiről az angol nevét kapta a hal. Az úszói színtelenek. Ha megijednek, gyakran a talajba próbálják beásni magukat. A Farkszalagos díszmárna ivarérettségét kb. 2 éves korában éri el.

A nemek megkülönböztetése fiatal korban nehéz. A kifejlett nőstények testesebbek és nagyobbra nőnek, mint a hímek, valamint a mintázatuk sem olyan élénk. A kifejlett hímeknek meredek homlokuk van. Tenyésztésük nem túl nehéz, de külön akváriumra van szükség hozzá. Az akvárium legyen legalább 200 literes, gyengén megvilágított, valamint tegyünk be néhány Jávaimoha csomót, amibe a halak ikrázhatnak. Alternatív lehetőség, hogy nagy szemű ikrahálót használunk a medence alján. A víz legyen lágy (<8 NK°), semleges kémhatású (pH 7), 27-29 °C-os. Szaporítani kisebb csapatban érdemes, ahol a nemek aránya megegyezik. Előtte a tenyészhalakat etessük élő és fagyasztott eleségekkel, hogy jó kondícióban legyenek. Másik lehetőség, hogy párban ikráztatjuk őket, ekkor a nemeket elkülönítve kell tartani, majd a legszebb hímet és a legnagyobb, ikrával teli nőstényt kell áthelyezni a tenyészakváriumba. Mindkét esetben figyelni kell a halakat, mert ikrafalók, amint meglátjuk az ikrákat a medence alján, vagy a növények között, azonnal szedjük ki a halakat. Az ívás általában a reggeli órákban történik. Az ikrák száma elérheti a 300-at, amelyek 24-48 óra múlva kelnek ki, majd a kishalak további 24 óra múlva úsznak el. A kishalakat az első időszakban papucsállatkákkal, vagy folyékony ivadéktáppal etessük, majd ha már nagyobbak lesznek, adhatunk nekik sórákot és más kisebb méretű eleséget.

5.Schubert díszmárnája

Tudományos név: Barbodes semifasciolatus var. 'Schuberti'
Szinonímák: Puntius semifasciolatus var. 'Schuberti', Barbus schuberti
Magyar név: Schubert díszmárnája
Csoport: Pontyfélék
Származás: Ázsia; Ismeretlen (valószínűleg a B. semifasciolatus egy változata, mely Kínából és Malajziából származik.)
Testhossz: 7 cm
Természetes élőhely: Természetes környezetben nem található. vizinövényekben gazdag, homokos fenekű vizek.
Viselkedés: Erősen társas, rajokban él.
Táplálkozás: Mindenevő
Szaporítás: Elég könnyű
Medence: Minimum 90 literes
Halnépesség: 90 literre 5-6 hal
Dekoráció: Gyökerek, sűrű növényzet.
Hőmérséklet: 23-25 °C
pH: 6-8
Keménység: 5-8,5NK°
Várható életkor: 6 év
Megjegyzés: Nevét Thomas Schubertről kapta. A tenyésztés változatai miatt gyakran nehéz megállapítani, hogy ez a halfaj honnan származik. A Barbus „schuberti" valószínűleg a Puntius semifasciolatus egyik változata, mely a kínai és malajziai rizsföldek vizében él. Akárhogy is van, ez az élénk, mozgékony hal könnyen beilleszkedik egy közös akvárium életébe. A hím karcsúbb, mint a nőstény, s egy kékes csíkot visel az oldalán. Szaporítás idején tegyük a leendő szülőket egy 30 literes, szűrővel ellátott, jávai mohával (Vesicularis dubyana) és Ceratophyllummal kibélelt medencébe. Emeljük meg kissé a víz hőmérsékletét, hogy ösztönözzük az ikrarakást, s amikor ez megtörtént, a szülőket azonnal vegyük ki a medencéből, nehogy felfalják a 300-400 ikrát, melyek 30 órával később kikelnek.

6.Zsombékmárna

Tudományos név: Barbus hulstaerti (Poll; 1945)
Szinonímák: Capoeta hulstaerti, Puntius hulstaerti
Magyar név: Zsombékmárna
Csoport: Pontyfélék
Származás: Közép-Afrika; Kongói Demokratikus Köztársaság. A Kongó folyó középső szakaszán, és annak vízgyűjtő területein őshonos.
Testhossz: 3-3,5 cm
Természetes élőhely: Lassú folyású, sekély, árnyékos esőerdei vizekben, és mocsarakban, ahol a víz barnás a sok rothadó növényi anyagtól. A fákról lehullott levelekből kioldódott csersavtól savas, és nagyon lágy a víz.
Viselkedés: Félénk és rejtőzködő hal, emiatt nem kifejezetten társas akváriumba való, mert a táplálékért folytatott harcban könnyen alul maradhat. Érdemes nagyobb csapatban tartani. Hasonló méretű, békés halakkal esetleg együtt tartható.
Táplálkozás: Mindenevő; Természetes élőhelyén rovarlárvákat és rovarokat eszik. Akváriumban elfogadja a száraz tápokat is, de fontos, hogy élő és fagyasztott eleséget is adjunk neki.
Szaporítás: Nehéz
Medence: Minimum 40 literes
Halnépesség: 50 literre 8-10 hal
Dekoráció: Növényekkel sűrűn beültetett medencében is nagyon jól mutatnak, de egy biotóp akvárium jobb választás lehet számukra. Aljzatnak használjunk homokot, valamint gyökerekkel és ágakkal díszíthetjük a medencét. Száraz leveleket, és vízfelszínen úszó növényeket is tehetünk a medencébe. A világítás ne legyen túl erős.
Hőmérséklet: 17-24 °C
pH: 5-6,5
Keménység: 1-5 NK°
Várható életkor: 2-4 év
Megjegyzés: Mivel a Kongói Demokratikus Köztársaságban sokáig nagyon nehézkes volt a kereskedelmi halbefogás a politikai helyzet miatt, a Zsombékmárna sokáig nehezen beszerezhető halnak számított. 2006-ban újra megjelentek a kereskedelemben, de áruk még mostanában is elég magas. Testük ezüstös színű, amelyen 3 nagyobb, kékes-fekete folt található, valamint a hímek hát-, és farok alatti úszói sárgás színezetűek.

A hímek sokkal színesebbek, különösen ívási időszakban. A nőstények színe fakóbb, és nem található meg úszóikon a sárgás színezet, valamint a hasi részen sokkal teltebbek. A természetben évente kétszer is szaporodik: márciustól júniusig, és szeptembertől novemberig. Ikrákat szétszórják, és a szülők nem gondoskodnak tovább róluk. Megfigyelések szerint a víz hőmérséklete fontos az ikrák szempontjából, mert ha 21-22 °C-os, vagy magasabb hőmérsékletű vízben keltetjük az ikrákat, akkor a nagy többségükből hím lesz, míg ha 17-20 °C-on, akkor sokkal természetesebb lesz a nemek eloszlása. Szaporításhoz elegendő egy 12-15 literes akvárium, amelyet Jávai mohával kibélelünk, és a vízét tőzegen átszűrjük. Ebbe a medencébe helyezzük át óvatosan a kiszemelt párt, és ha jól tápláltuk előtte a halakat, akkor az este folyamán el is kezdhetnek ikrázni. A Jávai moha azért is jó a szaporító medencében, mert a nőstény elbújhat a hím elől, ha egy kis pihenőre van szüksége ívás közben. A szülőket a medencében lehet hagyni egészen addig, amíg megjelennek az első kikelt ivadékok, ami általában 7-10 nap múlva következhet be. További 2-3 nap múlva felszívódik a szikzacskójuk, miután etethetjük őket nagyon apró eleségekkel. További 6-7 nap múlva az ivadékok elég nagyok lesznek, hogy adhatunk nekik frissen kelt sórákot is.

7.Zöldsávos törperazbóra

Tudományos név: Boraras brigittae (Vogt; 1978)
Szinonímák: Rasbora urophthalma brigittae (Vogt, 1978), Rasbora brigittae (Vogt, 1978)
Magyar név: Zöldsávos törperazbóra
Csoport: Pontyfélék
Származás: Ázsia; Indonézia, Délnyugat-Borneó
Testhossz: 2-2,5 cm
Természetes élőhely: Erdei patakokban és tőzegmocsarakban, ahol a rothadó növényi maradványoktól barnás a víz.
Viselkedés: Nagyon békés, csapathal, de kis mérete miatt nem túl jó választás egy társas akváriumba, legjobb hasonló méretű halakkal társítani, vagy egyfajos akváriumban tartani. Célszerű legalább 8-10 példányt tartani belőlük, így kevésbé lesznek félénkek.
Táplálkozás: Mindenevő, természetes élőhelyén apró rovarokat és férgeket eszik, de akváriumban megeszi a száraz tápokat is. Szép színezetük megtartásához célszerű rendszeresen élő és fagyasztott eleségekkel is etetni.
Szaporítás: Elég nehéz
Medence: Minimum 30 literes
Halnépesség: 40 literre 8-10 hal
Dekoráció: Szereti a növényekkel sűrűn beültetett akváriumot, amin a fény csak szűrve jut át. Aljzatnak használjunk homokot, és tehetünk néhány gyökeret vagy ágat az akváriumába. Száraz tölgyleveleket tehetünk az aljzatra, ezzel is utánozhatjuk eredeti élőhelyüket.
Hőmérséklet: 20-28 °C
pH: 4.0-7.0
Keménység: 1.0-10.0 NK°
Várható életkor: 4-8 év
Leírás: A Zöldsávos törperazbóra teste vörösesbarna, melynek testközépvonalán a kopoltyúfedőtől a farokúszó felé kicsit keskenyedő, zöldesfekete, 2 mm szélességű sáv fut végig. Ez a csík a hát felé eső részén vörösen arannyal szegélyezett. A farokúszó tövében egy ék alakú sötét folt található, és hátúszójának, valamint farok alatti úszójának első fele is zöldesfekete. A hímek úszói ragyogó vörös színűek, a nőstényeké pedig inkább rózsaszín, vagy narancsos színű. A nőstények teste is inkább fakóbb piros. Rokonát a Boraras urophthalmoides-t gyakran árulják Boraras brigittae néven, mert utóbbi jóval drágábban eladható. Kinézetük hasonló ugyan, de a Boraras brigittae nagyobbra nő, a faroktőnél található sötét folt ék alakú (ami rokonánál ovális), valamint testük színezete ragyogóbb, és egységesen vörösebb színű.
A nőstények a hasi részen teltebbek, a hímek valamivel kisebbek, több vörös színnel.

Hasonlóan sok más kistestű pontyféléhez, az ikráik lerakása után semmilyen szülői gondoskodást nem mutatnak. Vizüket szűrjük keresztül tőzegen, amitől az enyhén savanyú lesz. Használjunk nagyon lágy, savas (pH 5-6,5) és 26-28 °C hőmérsékletű vizet. Tenyésztésükhöz elegendő egy 10-15 literes akvárium is, amit ültessünk be sűrűn pl: Ludwigia, Cryptocorine, vagy Jávai moha növényekkel. Ha a körülmények megfelelnek a tenyészhalak számára, általában már másnap reggel megkezdik a párzást. Célszerű a felnőtt halakat néhány napig a tenyészakváriumban tartani, mert az ikrázás akár több napon keresztül is folytatódhat. Az ikrák száma elérheti az ötvenet is. Ikrázás után a szülőket távolítsuk el. Az ikrák nagyjából 48 óra múlva kelnek ki, és a lárvák további 24 óra múlva úsznak el. A kishalakat etessük nagyon apró poreleséggel.

8.Törperazbóra

Tudományos név: Boraras maculatus (Duncker; 1904)
Szinonímák: Rasbora maculata (Duncker, 1904)
Magyar név: Törperazbóra
Csoport: Pontyfélék
Származás: Délkelet-Ázsia, Maláj-félsziget, Szumátra, Indonézia
Testhossz: 2-2,5 cm
Természetes élőhely: Kisebb, lassú folyású erdei patakokban és állóvizekben, valamint tőzegmocsarakban él. Ezek a vizek a környező sűrű növényzet miatt erősen beárnyékoltak, és sok bennük a lehullott levéltörmelék.
Viselkedés: Békés, félénk rajhal, de kis méretük miatt nem ideális választás egy általános társas akváriumba. Legjobb egyfajos akváriumban tartani, vagy hasonló méretű halakkal együtt tarthatók akár egy kisebb medencében is. Kis méretük ellenére mégsem tarthatók túl kicsi akváriumban, mert a hímek ideiglenesen territóriumot alakítanak ki szaporodáskor. Mindig csapatban tartsuk őket!
Táplálkozás: Mindenevő; a természetben apró rovarokat, kukacokat és rákokat fogyaszt, akváriumban kisméretű, élő eleséggel és száraz tápokkal etessük.
Szaporítás: Elég könnyű
Medence: Minimum 30 literes
Halnépesség: 40 literre 8-10 hal
Dekoráció: Az akváriumot dúsan ültessük be növényekkel, és használjunk valamilyen vízfelszínen úszó növényt is, hogy tompítsuk a fényt. Aljzatnak sötét kavicsot vagy sötétebb homokot használjunk. Dekorálhatjuk medencéjüket néhány marék száraz falevéllel is, amely tovább erősíti a természetes élőhelyükhöz való hasonlóságot.
Hőmérséklet: 20-28 °C
pH: 4.0-6.5
Keménység: 1.0-8.0 NK°
Várható életkor: 3-5 év
Leírás: A törperazbóra az akváriumi halak közül az egyik legkisebb, teste hosszúkás, a háti részén barnás-vöröses, míg a test többi része téglavörös, és három fekete, vagy sötétbarna folt található rajta. Az első folt a kopoltyú mögött a test középső részén, a második a farok alatti úszónál, a harmadik pedig a farok tövénél található. A hasi részen sárgás-ezüstös színű. Az úszók vöröses-sárgák, a hát- és farok alatti úszó elülső része fekete. A hímek színezete a vöröstől a narancssárgáig változhat, ami függ a táplálkozásuktól és a megvilágítástól is, míg a nőstények inkább rózsaszínes árnyalatúak. Inkább a haladó akvaristák számára ajánlott faj, mert a törperazbórák érzékenyek a hírtelen vízminőség változásokra, és a gyógyszeres kezelésekre. Természetes élőhelyén a víz nagyon lágy, és savas kémhatású, valamint sötétbarna színű, a sok rothadó növényi törmelék, és az azokból kioldódó csersavak miatt. Az ehhez hasonló élőhelyek egész Délkelet-Ázsiában veszélyben vannak, köszönhetően a pálmaolaj ültetvényeknek, építkezéseknek, és más emberi tevékenységeknek, így a halak élőhelye folyamatosan zsugorodik.
A nőstények teltebbek, kissé nagyobbak, és kevésbé színesek, mint a hímek.

Hasonlóan sok más kistestű pontyféléhez, az ikráik lerakása után semmilyen szülői gondoskodást nem mutatnak. Egy növényekkel sűrűn beültetett akváriumban, ahol megfelelő számban vannak jelen hímek és nőstények is, akár még néhány ivadék is megjelenhet bármilyen emberi beavatkozás nélkül, de ha nagyobb mennyiségű kishalat szeretnénk felnevelni, akkor külön szaporító akváriumra lesz szükségünk. Tenyésztéséhez akár egy 10-15 literes akvárium is elegendő. Tegyünk az akváriumba néhány csomó finom levelű vízinövényt (pl. jávai mohát), vagy tegyünk a medence aljára ikrarácsot, hogy megvédjük az ikrákat a halak falánkságától. Használjunk tőzegen átszűrt, savas kémhatású (pH 5-6,5), lágy (1-5 NK°) 27-29 °C hőmérsékletű vizet. Ívás előtt a kiválasztott 2-3 párt tartsuk elkülönítve egy-két hétig, és adjunk nekik bőségesen élő eleséget. A halakat hagyjuk az akváriumban néhány napig, majd amikor megjelennek a növények között az apró ikrák, távolítsuk el a szülőket az medencéből. Az ikrák 24-36 óra múlva kelnek ki, és az ivadékok további 24 óra múlva úsznak el. Ezután etessük őket infusoriával vagy folyékony haltáppal. A kishalak nagyon kicsik, de viszonylag gyorsan nőnek.

9.Türkizcsíkú törperazbóra

Tudományos név: Boraras urophthalmoides (Kottelat; 1991)
Szinonímák: Rasbora urophthalmoides
Magyar név: Türkizcsíkú törperazbóra
Csoport: Pontyfélék
Származás: Ázsia; Thaiföld, Vietnám, Kambodzsa
Testhossz: 1-1,6 cm
Természetes élőhely: Sekély vizekben, mocsarakban, és rizsföldeken őshonos, ahol a víz viszonylag tiszta, és sűrű a víz alatti növényzet. Az esős évszakban gyakran kiúsznak az áradások során elöntött területekre is.
Viselkedés: Rendkívül békés csapathal, de kis mérete miatt nem társas akváriumba való. Nagyobb csapatban (8-10 hal) sokkal bátrabbak, valamint a hímek színezete is felerősödik, ha konkurens hímekkel tartjuk őket.
Táplálkozás: Mindenevő; Természetes élőhelyén apró élő rovarokat és azok lárváit fogyasztja. Akváriumban elfogad mindenféle apró élő és fagyasztott eleséget, és száraz tápokat is.
Szaporítás: Elég könnyű
Medence: Minimum 30 literes
Halnépesség: 40 literre 8-10 hal
Dekoráció: Növényekkel sűrűn beültetett akvárium, néhány gyökérrel, vagy ággal. A világítás tompítására használjunk vízfelszínen úszó növényeket. A vízmozgás ne legyen túl erős.
Hőmérséklet: 24-28 °C
pH: 6-7
Keménység: 1-10 NK°
Várható életkor: 4 év
Megjegyzés: A Boraras urophthalmoides alapszíne barnás-narancssárga, oldalukon egy sötét csíkkal, és a farok alatti úszójuk tövében, valamint a farok tövében egy-egy fekete folttal. E miatt a mintázat miatt sokszor felkiáltójel razbórának is hívják. A sötét oldalvonal felett egy rikító sárga, vagy narancssárga csík található. A Türkizcsíkú törperazbóra színezete a befogási helytől is függ, és e miatt sokszor könnyen összetéveszthető a Boraras brigittae-vel, mert egyes populációjuknak narancssárga, vagy vörös színű csík található a sötét oldalvonaluk felett. Rokonától a kisebb kifejlett testhosszuk, a farok tövén található sötét folt, a viszonylag hosszú oldalvonal, és a kevésbé vöröses színezet alapján lehet megkülönböztetni. A kifejlett nőstények hasasabbak és kissé nagyobbak a sokkal színesebb hímeknél.

Mint sok más kistestű pontyféle, a Türkizcsíkú törperazbóra is a növények közé szórja az ikráit, szülői gondoskodást nem mutatnak. Növényekkel sűrűn beültetett akváriumban előfordul, hogy külső beavatkozás nélkül is megjelenik néhány kishal, amelyek sikeresen túlélték a felnőttek falánkságát, de ha több ivadékot szeretnénk, akkor mindenképpen külön akváriumban tenyésszük halainkat. Erre egy kis 12-15 literes, gyengén megvilágított, és Jávai mohával kibélelt akvárium tökéletesen megfelel. A víz legyen nagyon lágy (1-5 NK°), és enyhén savas (5-6,5). Célszerű 2-3, jól táplált párt kihelyezni a medencébe, amelyek általában a következő reggel megkezdik az ívást. Néhány nap után célszerű kivenni a felnőtt halakat, mert az ikrák az ívás utáni második nap környékén kezdenek kikeli, és a felnőttek megehetik a kikelő ivadékokat. A kishalaknak 24 óra múlva már adhatunk mikró eleségeket. Egy hét után általában már elég nagyok, hogy frissen kelt sórákot adjunk nekik. Egy-két hét után már végezhetünk kisebb vízcseréket, amely nem annyira sokkolja a kishalakat.

10.Színjátszó dánió

Tudományos név: Brachydanio albolineata (Blyth; 1860)
Szinonímák: Danio albolineatus, Brachydanio albolineatus, Danio albolineata, Danio pulcher, Danio stoliczkae, Danio tweediei, Nuria albolineata
Magyar név: Színjátszó dánió
Csoport: Pontyfélék
Származás: Ázsia; Thaiföld, Malajzia, Szumátra.
Testhossz: 6 cm
Természetes élőhely: Átlátszó, tiszta folyók és folyamok.
Viselkedés: Társas, rajokban él. A vízfelszín közelében úszik.
Táplálkozás: Mindenevő, kedveli a kis legyeket (drosophila).
Szaporítás: Elég könnyű
Medence: Minimum 90 literes
Halnépesség: 90 literre 6-8 hal
Dekoráció: Sötét talaj (vörös habkő) és sűrű növényzet.
Hőmérséklet: 20-25 °C
pH: 6,7-7,2
Keménység: 5,6-14NK°
Várható életkor: 4-5 év
Megjegyzés: Rendezzük he úgy az akváriumot, hogy a lehető legjobban élvezhessük ennek az igen aktív fajnak pompás színeit. A vízfelszíni növények, mint a szögletes vízipáfrány (Ceratopteris cortuna) tompítják a fényt. Hátulra finomlevelű vízicsillagot (Hygrophilia difformis) és víziambóliát (Limnophilia aquatica) tegyünk, mert ezek menedéket kínálnak, elöl pedig, a vízikehely (Cryptocoryn wendtii) elég helyet hagy az úszásra. A hím abban is különbözik a görnbölydedebb nősténytől, hogy valamivel nagyobb és élénkebb színű nála. A szaporodáshoz a nőstényt pár nappal előbb kell elkülöníteni, mint a hímet. A 30 literes szaporítórnedencében legyen sok növény. Előfordul, hogy a nőstény tétovázik, ilyenkor engedjünk be két hímet a medencébe, azok majd ráveszik az ikrázásra. A 400-500 ivadék 5 nap múlva kezd úszni, ekkor adhatunk nekik kerekesférgeket és sóféreglárvákat.

11.Vörösúszójú párducdánió

Tudományos név: Brachydanio kyathit (Fang; 1998)
Szinonímák: Danio kyathit
Magyar név: Vörösúszójú párducdánió
Csoport: Pontyfélék
Származás: Ázsia; Észak-Myanmar (Burma)
Testhossz: 4-5 cm
Természetes élőhely: Kisebb gyors folyású patakok, nyugodtabb, part menti részein, amelyek szélén sűrű bambuszerdő található, ami beárnyékolja a vizet.
Viselkedés: Nagyon békés, társas medencébe való aktív csapathal.
Táplálkozás: Mindenevő; Természetes élőhelyén szinte kizárólag rovarlárvákat és rovarokat eszik. Akváriumban elfogad mindenféle élő és fagyasztott eleséget, valamint száraz tápokat is.
Szaporítás: Elég könnyű
Medence: Minimum 60 literes
Halnépesség: 80 literre 8-10 hal
Dekoráció: Növényekkel sűrűn beültetett akvárium, sötét aljzattal. Gyökerekkel és ágakkal dekorálhatjuk a medencét. Az akváriumot fedni kell, mert könnyen kiugorhatnak.
Hőmérséklet: 20-26 °C
pH: 6,5-7,5
Keménység: 2-10 NK°
Várható életkor: 3-5 év
Megjegyzés: A Vörösúszójú párducdánió mintázata többféle is lehet: oldalukat 5-7 vízszintes, sötét csík díszíti, amelyek lehetnek egybefüggő vonalak, vagy szaggatottak, esetleg egymást követő sűrű pöttyök is. Fejükön 2 pár szál bajusz található. Bár első ránézésre kissé hasonlít a zebradánióra, bajszuk sokkal hosszabb és az úszói vöröses-narancssárgás színűek, valamint a zebradánió csíkjai folytatódnak a farokúszóján is, míg a Vörösúszójú párducdániónak csak a középső (1-3) csíkjai érnek a farokúszó végéig. 2012-ben DNS-ük alapján is kimutatták, hogy külön fajról van szó (Collins). A kifejlett nőstények hasa teltebb, kevésbé színesek és egy kicsit nagyobbak a hímeknél. Ez különösen a szaporodáskor figyelhető meg, amikor a hímek színezete felerősödik.

Mint sok más kistestű pontyféle, a Vörösúszójú párducdánió is ikrafaló. Növényekkel sűrűn beültetett akváriumban néha előfordul, hogy emberi beavatkozás nélkül is megjelenik néhány kishal, amelyek sikeresen túlélték a felnőttek falánkságát, de ha több ivadékot szeretnénk, akkor mindenképpen külön akváriumban tenyésszük halainkat. Erre egy 30-40 literes akvárium is megfelel, amelyet csak félig töltünk meg 25-26 °C–os vízzel. Az akvárium legyen gyengén megvilágítva és használjunk ikrarácsot, vagy nagyobb szemű kavicsot aljzatnak, esetleg béleljük ki a medencét Jávai mohával. Az akvárium hosszában legyen egy kis vízáramlás, amelyet egy belső szűrővel könnyen előidézhetünk. Helyezzük ki egy jól táplált tenyészpárt este a medencébe. Ezután töltsük fel az akváriumot úgy, hogy óránként öntsünk bele mindig egy kevés hideg vizet. A pár általában a következő reggel megkezdi az ívást. Ha végeztek, akkor távolítsuk el a halakat és cseréljük le a belső szűrőt egy szivacsszűrőre, nehogy a kikelő kishalakat beszívja a motoros szűrő. Az ikrák kelése hőmérsékletfüggő, de kb. 24-36 óra múlva kikelnek, és néhány nap múlva a kishalak már elúsznak. Ekkor papucsállatkával és frissen kelt sórákkal etethetjük őket.

12.Pettyesúszójú dánió

Tudományos név: Brachydanio nigrofasciata (Day; 1870)
Szinonímák: Danio nigrofasciatus, Barilius nigrofasciatus, Brachydanio nigrofasciatus, Danio analipunctatus
Magyar név: Pettyesúszójú dánió
Csoport: Pontyfélék
Származás: Ázsia; Közép-Myanmar (Burma)
Testhossz: 3-4 cm
Természetes élőhely: Patakok, kisebb folyók, tavak és rizsföldek, amelyek a száraz évszakban részben kiszáradnak.
Viselkedés: Nagyon békés csapathal, de nem kifejezetten társas medencébe való, mert kissé félénk és kis testű hal. Legjobb hasonló méretű halakkal, vagy faj-specifikus akváriumban tartani.
Táplálkozás: Mindenevő; Természetes élőhelyén szinte kizárólag rovarokat és azok lárváit eszik. Akváriumban elfogad mindenféle élő és fagyasztott eleséget, valamint száraz tápokat is.
Szaporítás: Elég könnyű
Medence: Minimum 40 literes
Halnépesség: 60 literre 8-10 hal
Dekoráció: Növényekkel sűrűn beültetett akvárium, sötét aljzattal. Gyökerekkel és ágakkal dekorálhatjuk a medencét. A vízmozgás lehet erősebb is. Az akváriumot fedni kell, mert a halak könnyen kiugorhatnak.
Hőmérséklet: 18-26 °C
pH: 6,5-7
Keménység: 5-12 NK°
Várható életkor: 2-5 év
Megjegyzés: Testük a hasi részen ezüstös színű, míg a hát felé sötétebb olajbarna. Oldalukon a kopoltyútól a farokúszóig egy fehér, vízszintes csík húzódik, amelyet mindkét oldalról egy-egy kékes-fekete csík határol. Ez alatt a vonal alatt, a hasi részen, apró pöttyökből álló csík található. A Pettyesúszójú dániót a többi dániótól legkönnyebben a pöttyös farok alatti úszója alapján lehet megkülönböztetni. Az ikrával telt nőstény hasa sárgás árnyalatú, míg a jóval kecsesebb hímé világos-narancsszínű, ezenkívül a hímek farok alatti úszójának alsó széle világos barna színű. Természetes élőhelyükön a novembertől áprilisig tartó száraz időszak után az esős évszakban, - ami májustól szeptemberig tart – a patakok vizei az esővíz hatására jobban lehűlnek, ezért a halaknak sokkal tágabb hőmérséklet tartományt kell elviselniük, mint más dánióknak.

Mint sok más kistestű pontyféle, a Pettyesúszójú dánió is ikrarakó és ikrafaló, a szülők egyáltalán nem gondoskodnak az ikrákról. Növényekkel sűrűn beültetett akváriumban néha előfordul, hogy emberi beavatkozás nélkül is megjelenik néhány kishal, amelyek sikeresen túlélték a felnőttek falánkságát, de ha több ivadékot szeretnénk, akkor mindenképpen külön akváriumban tenyésszük halainkat. Erre egy 10-20 literes akvárium is megfelel, amelyet csak félig töltünk meg 25-26 °C–os vízzel. Az akvárium legyen gyengén megvilágítva és használjunk ikrarácsot, vagy nagyobb szemű kavicsot aljzatnak, esetleg béleljük ki a medencét Jávai mohával. A víz legyen enyhén savas, és az akvárium hosszában legyen egy kis vízáramlás, amelyet egy belső szűrővel könnyen előidézhetünk. Helyezzük ki egy jól táplált tenyészpárt este a medencébe. Ezután töltsük fel az akváriumot úgy, hogy óránként öntsünk bele mindig egy kevés hideg vizet, amíg az akvárium tele nem lesz. A pár általában a következő reggel megkezdi az ívást. Az ikrák száma jellemzően 20 és 50 között van. Ha végeztek, akkor távolítsuk el a halakat és cseréljük le a belső szűrőt egy szivacsszűrőre, nehogy a kikelő kishalakat beszívja a motoros szűrő. Az ikrák kelése hőmérsékletfüggő, de kb. 24-36 óra múlva kikelnek, és néhány nap múlva a kishalak már elúsznak. Ekkor papucsállatkával és később frissen kelt sórákkal etethetjük őket.

13.Rózsás dánió

Tudományos név: Brachydanio rosea (Fang & Kottelat; 2000)
Szinonímák: Danio roseus
Magyar név: Rózsás dánió
Csoport: Pontyfélék
Származás: Ázsia; Észak-Thaiföld, Észak-Laosz, és Mianmar (Burma)
Testhossz: 5-5,5 cm
Természetes élohely: Oxigénben gazdag patakok és kisebb folyók fák által beárnyékolt szakaszain, de nagyobb folyók nyugodtabb részein is megtalálhatók.
Viselkedés: Társas medencébe való nagyon békés, aktív csapathal. Nagyobb csapatban sokkal bátrabbak, valamint a hímek színezete is felerősödik, ha konkurens hímekkel tartjuk őket.
Táplálkozás: Mindenevő; Természetes élőhelyén apró élő rovarokat és azok lárváit fogyasztja. Akváriumban elfogad mindenféle apró élő és fagyasztott eleséget, és száraz tápokat is.
Szaporítás: Elég könnyű
Medence: Minimum 50 literes
Halnépesség: 80 literre 8-10 hal
Dekoráció: Növényekkel sűrűn beültetett akvárium, néhány gyökérrel, vagy ággal. Használjunk apró kavicsos, sötét aljzatot, ami kiemeli a halak színét, és néhány nagyobb követ. Akváriumukat fedni kell, mert kiugorhatnak. A vízmozgás ne legyen túl erős.
Homérséklet: 18-25 °C
pH: 6-7,5
Keménység: 2-15 NK°
Várható életkor: 3-4 év
Megjegyzés: A Rózsás dánió viszonylag új hal az akvarisztikában, de gyönyörű színei, és ellenálló képessége miatt hamar népszerű lett. Külső megjelenése nagyon hasonlít a Brachydanio albolineata-hoz, de testük karcsúbb, és bajszuk is rövidebb, valamint a testük hátsó részéről hiányoznak a narancssárga csíkok. Kelet-európai tenyésztők sikeresen keresztezték a két fajt, és a legtöbb boltban kapható hal feltételezhetően ezek hibridje. Ha nem akarunk ilyen hibrid dániókat vásárolni, akkor kerüljük a túl olcsó halakat, amelyek testén túl sok a kékes árnyalat, és a páratlan úszóikon túl sok a vörös szín. A fiatal Rózsás dániók teste ezüstös-kék színű, míg a felnőtt halak hasi része ragyogó rózsaszínű, amiről a nevüket is kapták.

A kifejlett nőstények testesebbek és kissé nagyobbak a hímeknél. Párzáskor ez sokkal szembetűnőbb, amikor a nőstények megtelnek ikrával. Mint sok más kistestű pontyféle, a Rózsás dánió is a növények közé szórja az ikráit, szülői gondoskodást nem mutatnak. Növényekkel sűrűn beültetett akváriumban előfordul, hogy külső beavatkozás nélkül is megjelenik néhány kishal, amelyek sikeresen túlélték a felnőttek falánkságát, de ha több ivadékot szeretnénk, akkor mindenképpen külön akváriumban tenyésszük halainkat. Erre egy kis 20-30 literes, gyengén megvilágított, és Jávai mohával kibélelt akvárium tökéletesen megfelel, amit töltsünk fel félig nagyon lágy, és enyhén savas vízzel. Használhatunk ikrahálót is, hogy megvédjük az ikrákat a szülők falánkságától. Az ívási kedvük növelhető, ha kisebb adagokban friss, hűvös vizet engedünk a medencébe. A halak általában a reggeli időszakban kezdenek el ívni, és a növények közé szórják az ikrákat. Ezután a felnőtt halakat célszerű eltávolítani, mert megeszik az ikrákat és a kishalakat. Az ikrák kelése hőmérsékletfüggő, általában 24-36 óra alatt megtörténik, és az ivadékok néhány nap múlva elúsznak. Első eleségnek nagyon apró élő eleség, vagy ivadéktáp adható, később elfogadják a sórákot, mikrót és ecetférget is.

14.Aranygyűrűs dánió

Tudományos név: Brachydanio tinwini (Kullander & Fang; 2009)
Szinonímák: Danio tinwini, Danio sp. 'Myanmar', Danio sp. 'Burma', Danio sp. 'TW02'
Magyar név: Aranygyűrűs dánió
Csoport: Pontyfélék
Származás: Ázsia; Észak-Mianmar (Burma)
Testhossz: 2-3 cm
Természetes élőhely: Oxigénben gazdag patakok és kisebb folyók lassabb folyású, part menti szakaszai.
Viselkedés: Társas medencébe való békés, aktív csapathal. Nagyobb csapatban (10-15 hal) sokkal bátrabbak, valamint a hímek színezete is felerősödik, ha konkurens hímekkel tartjuk őket.
Táplálkozás: Mindenevő; Természetes élőhelyén apró élő rovarokat és azok lárváit fogyasztja. Akváriumban elfogad mindenféle apró élő és fagyasztott eleséget, és száraz tápokat is.
Szaporítás: Elég könnyű
Medence: Minimum 30 literes
Halnépesség: 40 literre 5-6 hal
Dekoráció: Növényekkel sűrűn beültetett akvárium, néhány gyökérrel, vagy ággal. Használjunk apró kavicsos sötét aljzatot, néhány nagyobb kővel. Akváriumukat fedni kell, mert kiugorhatnak. A vízmozgás ne legyen túl erős.
Hőmérséklet: 20-26 °C
pH: 6,5-7,5
Keménység: 1-5 NK°
Várható életkor: 2-3 év
Megjegyzés: Nevét a mianmari halgyűjtőről és exportőrről, U Tin Win-ről kapta. Testük aranyszínű, amelyet kékes-fekete színű pöttyök borítanak. Külső megjelenésre hasonlít a Danio kyathit-hoz és a Danio nigrofasciatus-hoz is, de a páratlan úszókik alapján megkülönböztethetőek, mert az Aranygyűrűs dánió ezen úszói pöttyösek, ezen kívül testhosszuk is kisebb, és bajszuk is rövidebb.

A kifejlett nőstények testesebbek és kissé nagyobbak a hímeknél. Párzáskor ez sokkal szembetűnőbb, amikor a nőstények megtelnek ikrával, és a hímek színezete felerősödik. Mint sok más kistestű pontyféle, az Aranygyűrűs dánió is a növények közé szórja az ikráit, szülői gondoskodást nem mutatnak. Növényekkel sűrűn beültetett akváriumban előfordul, hogy külső beavatkozás nélkül is megjelenik néhány kishal, amelyek sikeresen túlélték a felnőttek falánkságát, de ha több ivadékot szeretnénk, akkor mindenképpen külön akváriumban tenyésszük halainkat. Erre egy kis 12-15 literes, gyengén megvilágított, és Jávai mohával kibélelt akvárium tökéletesen megfelel. A víz legyen nagyon lágy, és enyhén savas. A halak a növények közé szórják az ikrákat, amelyek nem ragadósak, és a talajra hullnak. A fő probléma legtöbbször az, hogy a szülők megeszik az ikrákat és a kishalakat.

15.Aranyhal

Tudományos név: Carassius auratus (Linnaeus; 1758)
Szinonímák: Cyprinus auratus (Linnaeus, 1758), Cyprinus mauritianus (Bennett, 1832), Cyprinus gibelioides (Cantor, 1842), Cyprinus langsdorfii (Valenciennes, 1842), Cyprinus thoracatus (Valenciennes, 1842), Carassius encobia (Bonaparte, 1845), Carassius grandoculis (Temminck & Schlegel, 1846), Carassius burgeri (Temminck & Schlegel, 1846), Leuciscus auratus (Mauduyt, 1849), Cyprinus chinensis (Gronow, 1854), Carassius pekinensis (Basilewsky, 1855), Carassius discolor (Basilewsky, 1855), Carassius coeruleus (Basilewsky, 1855), Cyprinus maillardi (Guichenot, 1863), Carassius auratus wui (Tchang, 1930), Carassius auratus cantonensis (Tchang, 1933), Carassius auratus argenteaphthalmus (Nguyen, 2001)
Magyar név: Aranyhal
Csoport: Pontyfélék
Származás: Ázsia, Kína
Testhossz: 10-20 cm, de kerti tavakban elérhetik a 35 cm-t is!
Természetes élőhely: Lassú folyású patakok, és folyók, és kisebb-nagyobb tavak.
Viselkedés: Békés természetű, társaságkedvelő halak, ne tartsuk agresszív, territoriális viselkedésű halakkal. Célszerű külön, a számukra berendezett hidegvizű akváriumban tartani őket.
Táplálkozás: Mindenevők, a természetben növényeket, apró rákokat és rovarokat fogyasztanak, akváriumban élő, fagyasztott, és száraz eleségeket is adhatunk nekik.
Szaporítás: Könnyű
Medence: Minimum 500 literes
Halnépesség: 500 literre 3-4 hal;
Dekoráció: Az akvárium aljára tegyünk kimosott sódert, és hideg vízi növényekkel telepítsük be. A növényeket viszont megrághatják, vagy kiáshatják. Néhány nagyobb, lekerekített követ is betehetünk nekik, esetleg faágakat, gyökereket, amely búvóhelyül szolgál számukra.
Hőmérséklet: 5-30 °C
pH: 6.0-8.0
Keménység: 5.0-19.0 NK°
Várható életkor: 10-30 év
Leírás: Hosszú ideig úgy hitték, hogy az aranyhal a Széles kárásztól (Carassius carassius) származik, amely megtalálható egész Európa szerte, Angliától Oroszországig, a Skandináv országoktól a Fekete-tengerig, de a génkutatásnak köszönhetően valószínűsíthető, hogy sokkal inkább az Ezüstkárász (Carassius gibelio) az őse. Az aranyhalat eredetileg Kínában tenyésztették ki a Jin dinasztia uralkodása idején, 265-420 között, ahol kerti tavakban tartották őket, és észrevették, hogy egy genetikai mutációnak köszönhetően megjelent a halakon a narancssárgás színezet. Az 1500-as években aztán Japánba is kerültek példányok, majd az 1600-as években Európába, később az 1800-as években pedig Amerikába. Az arany színezet mellett a vörös, és a sárga szín is természetes mutáció eredménye, manapság pedig már léteznek fehér, narancs, barna és fekete színű példányok is.
A közönséges aranyhal teste hosszúkás, oldalról lapított. Színük világos narancs, fémes csillogású. Fejük széles, és rövid, farkuk villás. Számtalan szín- és formaváltozatát tenyésztették ki. A fajnak megfelelően nagy akvárium szükséges, lehetőleg nagy alapterületű medencében tartsuk őket. Akváriumukat fedjük le, mert a halak esetenként kiugorhatnak. Vizüket erősen szűrjük, és a víz legyen oxigéndús. Szigorúan tilos kis gömb akváriumban tartani őket, ahogy azt sokszor lehet látni filmekben, ugyanis ezek a halak nagyon sokat esznek, ezáltal nagyon sokat is ürítenek, és hamar felboríthatják az akvárium vízének egyensúlyát. Rendszeresen hetente cseréljük az akváriumuk vizének 20-30%-át, friss csapvízzel. A közönséges aranyhal nagyon jól bírja hidegebb vizet, de a hirtelen hőmérsékletingadozás megölheti őket, különösen ha túl kicsi az akváriumuk. A szokásos formájú, ún. tavi aranyhalak nem valók akváriumba. Akváriumban csak a speciális, tóban nem tartható variánsokat szabad gondozni. Aranyhalas akváriumban csak aranyhalak, esetleg néhány más hidegvízi hal tartható (pl. Honshu-csík - Cobitis takenoi). Nem szabad melegvízű társas medencébe helyezni őket. Nagyon jó tisztítóhalak: az aljzatról szinte minden ehetőt összeszedegetnek, ezért az aranyhalas medencében nincs szükség más talajon túrkáló halfajra.

A hím általában kisebb, teste karcsúbb, a nőstény fölülről nézve sokkal testesebb. Szaporodáskor a hímek kopoltyúfedőin és fején fehér színű kinövések jelennek meg.

A természetben kizárólag tavasszal szaporodnak. Tenyésztése akváriumban is lehetséges. Egy 100 literes medencébe tegyünk több kötegnyi hínárfélét (pl. Elodea densa), majd tegyük ki a kergetőző párt, vagy kisebb csapatot. Elősegíthetjük az ívást, ha a vízhőmérsékletet lassan lecsökkentjük 11 °C-ra, majd lassan elkezdjük fűteni a vizet, amíg az ívás be nem indul. Az ívás általában 20-23 °C között megkezdődik. Ezzel utánozni tudjuk a természetes körülményeket - amikor kitavaszodik -, ugyanis az aranyhalak csak ilyenkor párzanak. A magas protein tartalmú táplálék is elősegítheti a párzást. Az udvarlás során a hím néhány napon keresztül finoman kergeti a nőstényt. A párzás során a hím odanyomja a nőstényt a növényeknek, miközben mindkét hal egyik oldaláról a másikra forog. Ez stimulálja a nőstényt és kiengedi az ikrákat, amiket a hím megtermékenyít. Az ikrák száma általában 1000 fölötti, amik a növény leveleire ragadnak tapadós felületükkel. Mivel az aranyhalak megeszik az ikrákat, ezért a szülőket távolítsuk el a medencéből. Az ikrák 4-7 nap múlva kelnek ki, ami hőmérsékletfüggő. A kis halak könnyen indíthatók sórákkal, vagy ciklopsszal, esetleg száraz eleséggel. Az ivadékok az első időben sötétbarna, vagy fekete színűek, hogy jobban elrejtőzhessenek, és csak néhány hónap múlva kezdenek kiszínesedni.

16.Színpompás dánió

Tudományos név: Celestichthys choprae (Hora; 1928)
Szinonímák: Danio choprai, Brachydanio choprai, Danio choprae
Magyar név: Színpompás dánió
Csoport: Pontyfélék
Származás: Ázsia; Észak-Myanmar (Burma)
Testhossz: 3-3,5 cm
Természetes élőhely: Gyors folyású hegyi patakokban és a lassabb folyókban.
Viselkedés: Békés, társas medencébe való aktív csapathal. Saját fajtársainak az úszóit megcsipkedheti a dominanciaharcban, de más halakat jellemzően nem csipked.
Táplálkozás: Mindenevő; Természetes élőhelyén szinte kizárólag rovarlárvákat és rovarokat eszik. Akváriumban elfogad mindenféle élő és fagyasztott eleséget, és száraz tápokat is.
Szaporítás: Elég nehéz
Medence: Minimum 50 literes
Halnépesség: 70 literre 8-10 hal
Dekoráció: Növényekkel sűrűn beültetett akvárium. Használjunk apró kavicsos sötét aljzatot, néhány nagyobb kővel. Gyökerekkel és ágakkal dekorálhatjuk a medencét. Az akváriumot fedni kell, mert a legkisebb résen is kiugorhatnak.
Hőmérséklet: 22-26 °C
pH: 6-7
Keménység: 2-10 NK°
Várható életkor: 3 év
Megjegyzés: A Színpompás dánió teste karcsú, áramvonalas. Testük olíva zöld színű, melyen egy narancssárga vagy vöröses csík húzódik a fejtől a farok irányába. Ez alatt a csík alatt függőleges kékes-fekete színű sávok húzódnak. A hal hátán egy skarlátvörös sáv húzódik, ami erős fényben szinte világít, ezért hívják sok helyen izzófényű dániónak. A hasi rész kékes árnyalatú. Úszói ezüstös-kék színűek, a hát- és farok alatti úszók széle sárga, míg farokúszó szélein ugyancsak sárga csíkok húzódnak. A latin nevét Dr. Chopra-ról kapta még 1928-ban, de csak az elmúlt években vált az akvaristák kedvencévé. Általában a víz felső rétegeiben mozog és táplálkozik, szája is felső állású. A hímek egymás közt hierarchikus rendszert alakíthatnak ki, ezért is fontos, hogy rajban tartsuk őket, így a domináns példány figyelme megoszlik több hal között.

A kifejlett nőstények hasa teltebb, kevésbé színesek és egy kicsit nagyobbak a hímeknél. Ez különösen a szaporodáskor figyelhető meg, amikor a hímek színezete felerősödik. Mint sok más kistestű pontyféle, a Színpompás dánió is ikrafaló. Növényekkel sűrűn beültetett akváriumban néha előfordul, hogy emberi beavatkozás nélkül is megjelenik néhány kishal, amelyek sikeresen túlélték a felnőttek falánkságát, de ha több ivadékot szeretnénk, akkor mindenképpen külön akváriumban tenyésszük halainkat. Erre egy kis 12-15 literes akvárium is megfelel, amelyet csak félig töltünk meg 25-26 °C –os vízzel. Az akvárium legyen gyengén megvilágítva és használjunk ikrarácsot, vagy nagyobb szemű kavicsot aljzatnak, esetleg béleljük ki a medencét Jávai mohával. Mindenképpen legyen egy kis áramlás a medencében. Helyezzük ki a tenyészpárt a medencébe. A megfelelően tartott halak akár 10 naponként is ikrázhatnak. Töltsük fel az akváriumot úgy, hogy óránként töltsünk bele mindig egy kevés hideg vizet. A pár általában a következő reggel megkezdi az ívást és a nőstény kb. 50 ikrát szór el az akváriumban, amelyek lesüllyednek az aljzatra. Ha végeztek, akkor távolítsuk el a halakat. Az ikrák kelése hőmérsékletfüggő, de kb. 72 óra múlva kikelnek, és néhány nap múlva a kishalak már elúsznak. Ekkor papucsállatkával és poreleséggel etethetünk. Kb. 3 nap múlva már megeszik a frissen kelt sórákot is. Három hét múlva megjelenik a vöröses csík a kishalakon, és 2 hónap múlva már a színezetük is a felnőtt halakéhoz hasonló. 6 hónapos korukra érik el az ivarérettséget.

17.Kéksávos törpedánió

Tudományos név: Celestichthys erythromicron (Annandale; 1918)
Szinonímák: Danio erythromicron, Microrasbora erythromicron
Magyar név: Kéksávos törpedánió
Csoport: Pontyfélék
Származás: Ázsia; Mianmar (Burma)
Testhossz: 2 cm
Természetes élőhely: Kelet-Mianmarban, az Inle tóban, ami egy elszigetelt hegyi tó 900 méter magasságban, valamint a tó körüli vizekben őshonos. A tó kristálytiszta vizű, sekély és agyagos talajú, amelyben rengeteg vízinövény található.
Viselkedés: Társas medencébe való aktív csapathal. A hímek saját fajtársaik úszóit megcsipkedhetik a dominanciaharcban, de más halakat jellemzően nem csipkednek. Hasonló méretű halakkal jól együtt tarthatóak. Nagyobb csapatban (15-20 hal) sokkal bátrabbak, és az agresszió és megoszlik a halak között.
Táplálkozás: Mindenevő; Természetes élőhelyén apró élő rovarokat, algát, és zooplanktont fogyaszt. Akváriumban elfogad mindenféle apró élő és fagyasztott eleséget, és száraz tápokat is.
Szaporítás: Elég könnyű
Medence: Minimum 30 literes
Halnépesség: 40 literre 5-6 hal
Dekoráció: Növényekkel sűrűn beültetett akvárium. Használjunk apró kavicsos sötét aljzatot, néhány nagyobb kővel. Egy szivacsszűrő elegendő lehet az akváriumukba.
Hőmérséklet: 20-24 °C
pH: 7-8
Keménység: 8-12 NK°
Várható életkor: 3 év
Megjegyzés: Habár már 1918-ban tudományosan leírták a fajt, ennek ellenére még ma is csak ritkán lehet beszerezni a kereskedésekben. A Danio erythromicron teste rózsaszínes-narancssárgás alapszínű, amelyen akár 15 függőleges, zöldes-kék csík húzódik. A farokúszó tövénél egy fekete folt található. Természetes élőhelyükön a halászok speciális csapdával fogják be ezeket a halakat, amelyeket a nővények közé helyeznek éjszaka, mert hálóval szinte lehetetlen megfogni őket.

A kifejlett nőstények testesebbek és kissé nagyobbak a hímeknél, míg a hímek színesebbek, és a testükön található függőleges kék csíkok sokkal jobban definiáltak, valamint az úszóik vöröses színűek. Mint sok más kistestű pontyféle, a Kéksávos törpedánió is szétszórja az ikráit a növények között, szülői gondoskodást nem mutatnak. Növényekkel sűrűn beültetett akváriumban előfordul, hogy külső beavatkozás nélkül is megjelenik néhány kishal, amelyek sikeresen túlélték a felnőttek falánkságát, de ha több ivadékot szeretnénk, akkor mindenképpen külön akváriumban tenyésszük halainkat. Erre egy kis 12-15 literes akvárium is megfelel. Az akvárium legyen gyengén megvilágítva és használjunk ikrarácsot, vagy nagyobb szemű kavicsot aljzatnak, esetleg béleljük ki a medencét Jávai mohával. Lehet párban és kisebb csapatban is ívatni a halakat. Az enyhén ragadós ikrák száma egy pár esetén kb. 30 darab lehet. Ha végeztek, akkor távolítsuk el a halakat, mert az ikrákat felfalják, valamint a nősténynek szüksége van egy rövidebb regenerációs időszakra. Az ikrák kelése hőmérsékletfüggő, de kb. 72 óra múlva kikelnek, és 3-4 nap múlva a kishalak már elúsznak. Ekkor papucsállatkával és poreleséggel etethetjük őket. Később már megeszik a frissen kelt sórákot is.

Kattints a következő oldalra:

http://akvarisztika-abc.hupont.hu/51/pontyfelek-csoportja-2

 

 

Oldal: Pontyfélék csoportja 1
Akvarisztika ABC - © 2008 - 2024 - akvarisztika-abc.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat