Gyászfoltos páncélosharcsa
Tudományos név: Corydoras julii (Steindachner; 1906)
Magyar név: Gyászfoltos páncélosharcsa
Csoport: Harcsák
Származás: Dél-Amerika; Brazília
Testhossz: 5,5 cm
Természetes élőhely: Az Amazonas alsó folyása és néhány kisebb part menti folyó Északkelet-Brazíliában, ahol az aljzat homokos.
Viselkedés: Békés, társas akváriumba való csapathal. Túl nagy és agresszív halak mellé ne tegyük.
Táplálkozás: Mindenevő; nem válogatós, szinte mindent megeszik, élő, fagyasztott és száraz tápokat is.
Szaporítás: Elég nehéz
Medence: Minimum 80 literes
Halnépesség: 90 literre 6-8 hal
Dekoráció: Aljzatnak legjobb a folyami homok, ami éles szemcséktől mentes. Gyökerekkel vagy szőlőtőkével dekorálhatjuk az akváriumot. Szárított bükk, vagy tölgyfa levelekkel természetes élőhelyét jól leutánozhatjuk és ezek a vizet is színezik. A világítás ne legyen erős.
Hőmérséklet: 23-26°C
pH: 6-7,2
Keménység: 2-15 NK°
***********************************************
A német keménységi fok NK° értékek,vagyis 1 liter víz mennyi kalcium-oxidot (CaO) tartalmaz.
A német keménységi fok (nk) a CaO mg/liter egy tizede !
Nagyon lágy: 40 mg/liter CaO alatt (4 nk)
Lágy: 40-80 mg/liter között CaO (4-8 nk)
Közepesen kemény: 80-180 mg/liter CaO között (8-18 nk)
Kemény: 180-300 mg/liter CaO között (18-30 nk)
Nagyon kemény: 300 mg/liter CaO felett (30 nk)
**********************************************
Várható életkor: 5-10 év
Megjegyzés: Teste ezüstös színű, amelyen apró fekete, sokszor összekapcsolódó pöttyök találhatóak, valamint a test mindkét oldalán egy vízszintes pontokból álló vonal fut. Első ránézésre nagyon hasonlít a Corydoras trilineatusra és a Corydoras leopardusra (Leopárd páncélosharcsa), de a fejen lévő mintázata más: kis fekete különálló pöttyök tarkítják, míg a trilineatusnak ezek a minták összefüggő vonalakat alkotnak, a Corydoras leopardus feje pedig hosszabb, szája előre áll, és a mérete is nagyobb. Egyes esetekben a hasonló mintázatuk miatt csak a származási hely alapján lehet megállapítani, hogy melyik corydorasról is van szó. A hátúszón egy sötét folt található. Rokonánál sokkal ritkábban beszerezhető. Természetes élőhelyén nem sok vízinövény található, a homokos talajt lehullott falevelek borítják. A biotóp akváriumban ezeket a száraz leveleket célszerű kb. 2 hetente újabbakra cserélni, hogy ne rontsák le a vízminőséget a bomlásukkal. A feketevizű természetes élőhelyét egy kis tőzegkivonattal jól reprodukálhatjuk. Természetesen tarthatjuk növényes medencében is, de a vízminőségre figyelni kell, mert nem bírják a szennyezett vizet.
A nemek megkülönböztetése viszonylag könnyű: a nőstény felülről nézve testesebb, a hasi részen szélesebb, mint a hím. Szaporítása a többi Corydorashoz hasonló. Lágy vízbe helyezzünk ki egy kisebb csapatot, ahol 1 nőstényre több hím is jut. A tenyészhalakat ezt megelőzően tápláljuk élő és fagyasztott eleségekkel, hogy jó kondícióban legyenek. Amikor a nőstények szemmel láthatóan beikrásodtak, akkor hajtsunk végre egy nagyobb 50 %-os vízcserét hideg vízzel, és állítsunk be egy kis motoros szűrőt, ami nagyobb vízmozgást biztosít. Az ikrákat gyakran az akvárium üvegére ragasztják. A felnőtt halak megehetik az ikrákat, ezért célszerű őket eltávolítani ikrázás után. Az ikrák 3-5 nap múlva kelnek ki, és amint a kishalak elfogyasztották a szikzacskójukat, adjunk nekik apró élő eleséget. Az ivadékok viszonylag gyorsan nőnek, ha elég nagy medencébe tesszük át őket.