Pagoda csiga
Tudományos név: Brotia pagodula
Magyar név: Pagoda csiga
Csoport: Gerinctelenek
Származás: Délkelet-Ázsia, Thaiföld
Testhossz: 5-8 cm
Természetes élőhely: A Moei Folyó gyors folyású szakaszai, Thaiföld és Myanmar (Burma) határán.
Viselkedés: Békés, a halakat nem bántja, társas akváriumba való csiga. Ne tartsuk agresszív halakkal, amelyek megtámadhatják.
Táplálkozás: Mindenevő, elsősorban azonban növényi táplálékot igényelnek, pl. alga, rothadt növényi részek, főtt spenót. Megeszik a haltápot is.
Szaporítás: Elég könnyű
Medence: Minimum 45 literes
Halnépesség: 55 literre 5 csiga
Dekoráció: Kedveli a homokos aljzatot és az erősebb áramlásokat, valamint az oxigéndús vizet. Nagyobb kövekkel dekorálhatjuk az akváriumot.
Hőmérséklet: 20-26 °C
pH: 6,5-8
Keménység: 5-30 NK°
***********************************************
A német keménységi fok NK° értékek,vagyis 1 liter víz mennyi kalcium-oxidot (CaO) tartalmaz.
A német keménységi fok (nk) a CaO mg/liter egy tizede !
Nagyon lágy: 40 mg/liter CaO alatt (4 nk)
Lágy: 40-80 mg/liter között CaO (4-8 nk)
Közepesen kemény: 80-180 mg/liter CaO között (8-18 nk)
Kemény: 180-300 mg/liter CaO között (18-30 nk)
Nagyon kemény: 300 mg/liter CaO felett (30 nk)
**********************************************
Várható életkor: 2-5 év
Megjegyzés: A Pagoda csiga háza kúp alakú, amelyen tüske szerű kinövések találhatóak. Háza általában 6-8 gyűrűből áll. A házuk színe a sötét barnától a sárgáig változhat. A csiga testének színe az egyszínű sötét szürkétől egészen a világos sárgáig változhat, amelyen narancssárga pöttyök találhatóak. Feje ormányszerű. Ha nem kapnak elég növényi táplálékot, akkor az akváriumi növényeket is megrágják. Eleinte félénkek, de ha rendszeresen kapnak eleséget, akkor hamar megbarátkoznak új helyükkel és napközben is aktívan legelik az algát a keményebb tereptárgyakról. Az idősebb csigák kevésbé aktívak, mint a fiatalok. Természetes élőhelyén trópusi éghajlat van, ahol az átlaghőmérséklet 27 °C körül alakul, de a csigák inkább a hűvösebb hegyi régiókat kedvelik.
Elevenszülők, de a nemek megkülönböztetése nehéz. Ezért célszerű több példányt is tartani belőlük, hogy biztosan legyen hím és nőstény is a csapatban. Az ivadékok száma kevés, a nőstény maximum 50 kiscsigát szül (egyes források szerint évente csak egyszer szülnek), amelyek mérete 3,5-6 mm.