Görög teknős
Tudományos név: Testudo hermanni
Szinonímák: Testudinidae
Magyar név: Vörösfülű ékszerteknős
Csoport: Hüllők
Származás: Főleg Görögországban, Romániában, Szerbiában, Montenegróban, Horvátországban, Dél-Franciaországban, Bulgáriában, Korzikán, Szardínián és Olaszországban
Testhossz: 12-25 cm
Természetes élőhely: A nyugodt vizeket kedveli; patakokban, kisebb folyókban, mocsarakban, tavakban él
Viselkedés: Nyugodt
Táplálkozás: Ragadozó, elfogadja a szárított eleséget, de ha azt akarjuk, hogy szaporodjon, élő táplálékot is kapnia kell (sóférget, szúnyoglárvát).
Szaporítás: Elég könnyű, akváriumban mégis ritka.
Medence: Az ideális akvaterrárium mérete:
1.Hosszúság: a teknős páncélhosszának minimum 7-szerese
2.Szélesség: a teknős páncélhosszának minimum 6-szorosa
Természetesen minél nagyobbat tudunk biztosítani, annál jobb.
Ehhez jön még a napozórész, aminek elég nagynak kell lennie ahhoz, hogy a teknős kényelmesen elférjen rajta. Emellett figyelembe kell vennünk víz mélységét. Mivel a vörösfülű ékszerteknős kiválóan úszik, ezért akár mély vízbe is rakhatjuk. Az ideális vízmélység a példány páncélhosszának másfélszerese.
Dekoráció: Növények, gyökerek, az aljzat iszapos, és dús növényzetű legyen
Hőmérséklet: 21-30 °C
pH: -
Keménység: -
Sótartalom: -
Várható életkor: 30-100 év
Tartása
Nagyon fontos, hogy csak az tartson görög teknőst, aki tud megfelelő nagyságú életteret biztosítani neki. Sok időt kell rászánni és egyben nagy felelősséggel is jár. Helyes tartás mellett akár 100 évig is él, ezért kisgyerekeknek nem ajánlott., mivel hamar megunhatják. Mivel mérsékelten fenyegetett faj, fontos, hogy csak CITES-engedéllyel rendelkező görög teknőst vásároljunk.
Aljzat:
Az egyetlen megfelelő aljzat a kerti föld. Állatkereskedésben sokszor javasolnak kókuszrostot vagy homokot, de ezek nagyon rosszat tesznek a teknős ízületeinek.
Berendezés:
Szükséges egy itató (amibe nem tud belefulladni), kövek, növények, fűcsomók (ezek terráriumi körülmények között elszáradnak, de így is tökéletes búvóhely a teknősöknek). Minél jobban hasonlít a berendezés a teknős élőhelyére, annál jobb.
Világítás:
Fontos, hogy legyen UV fényt adó lámpa és melegítő lámpa is. Vannak kifejezetten hüllőknek való lámpák, amik mindkettőt tartalmazzák.
A lámpa alatt akár 40 °C is lehet, a terrárium többi részén 25 °C körül legyen a hőmérséklet.
Kinti kifutó
Nyáron építhetünk teknősünknek egy kifutót a kertbe. Erre is vonatkozik, hogy minél nagyobb, annál jobb. Fontos, hogy megfelelően elkerítsük, és a széleit ássuk be legalább 10 cm-re a föld alá, hogy ne tudják kiásni magukat.
Berendezés:
Fontos, hogy legyen árnyékos helye is, mert a nyári melegben könnyen hőgutát kaphat. Növényeket, fűcsomókat lehet beültetni, valamint egy búvóhely is jól jöhet, ahova elvonulhat.
Takarmányozása
Ezt rontja el a legtöbb teknőstartó. A természetes élőhelyükön gyomokkal táplálkoznak (pl. pitypang, útifüvek, csorbóka fajok, tyúkhúr papsajtmályva, fehér here, vörös here, stb.), nagyon ritkán fogyasztanak egy kevés gyümölcsöt is. Sok fogságban tartott teknőst csak gyümölcsökkel etetnek, amitől eldeformálódik a páncéljuk, megnő a szarukávájuk és kevés ideig élnek. A megfelelő, változatos táplálásuk nagyon fontos.
Ami nagyon rossz nekik
Sokan sétáltatják őket a padlón. Ettől szétcsúsznak az ízületeik. A legjobb, ha mindig az élőhelyükhöz hasonló helyen vannak.
Az sem jó nekik, ha túl stresszes környezetbe kerülnek. (Pl. sokan fogdossák őket egyszerre, ide-oda pakolgatják őket, stb.) A legjobb nekik, ha nyugalmas környezetben, minél nagyobb terráriumban lehetnek, megfelelő aljzattal.
Előfordulása
Főleg Görögországban, Romániában, Szerbiában, Montenegróban, Horvátországban, Dél-Franciaországban, Bulgáriában, Korzikán, Szardínián és Olaszországban élő szárazföldi teknősfaj.
Alfajai
Testudo hermanni hermanni alfaj élőhelye Olaszország és Dél-Franciaország. Kisebb és színesebb mintázatú, és nagyobb a combpajzsa, mint a mellpajzsa.
Testudo hermanni boettgeri a Balkánon él, nagyobb méretű, fakóbb színű, és a mellpajzsa nagyobb, mint a combpajzsa.
Testudo hermanni hercegoviensis élőhelye Horvátország déli része
Testudo hermanni peloponnesica Görögország déli részén, a Peloponnészoszi félszigeten él.
Megjelenése
A kifejlett egyedek hossza 12-23 centiméter. Páncéljuk magasan ívelt, ovális, mellvértjük lapos ( a hímeké homorú), alapszíne okkersárga melyen eltérő nagyságú sötét foltok helyezkednek el. Egyes egyedekről hiányozhat a mintázat. Páncéljukon jól megfigyelhető növekedésük szakaszossága. E rovátoltság alapján nem lehet megállapítani a teknősök korát. Az idősebb példányokról ez lekophat, páncéljuk simává válik. Lehet találkozni olyan egyedekkel amik páncélja csorbult vagy foltokban csontig kopott. Ezek mechanikai sérülések, legtöbbször ragadozó madarak okozzák, magasból sziklákra, néha úttestre ejtik a teknősöket, hogy páncéljuk összetörjön.
A rosszul táplált (szinte csak gyümölcsökkel etetett), beteg teknősök páncélja általában nem egyenletes, besüppedt vagy "piramis" alakú. Szarukávájuk, azaz "csőrük" sokszor túlnő. Általában ez is a rossz táplálásnak köszönhető. A túlnőtt szarukávát az állatorvos le tudja vágni, viszont a páncél eldeformálódását nem lehet rendbe hozni, legfeljebb annyit érhetünk el, hogy nem romlik tovább.
Életmódja
Telelésük novembertől márciusig tart, ébredés után 1-2 hétig intenzíven táplálkoznak. Mikor beindul a bélműködésük, keringésük és kondíciójuk is helyre állt, kerül sor a párzásra. Párzási időszakban a hímek igen hevesen udvarolnak és rengeteget mozognak, nagy területeket járnak be a nőstény után kutatva. A nőstények általában passzív viselkedést tanúsítanak a hímek felé, gyakran nem vesznek róluk tudomást és próbálnak tovább haladni, ekkor a hím hosszas lökdösődéssel udvarol.
Szaporodása
A nőstények 5-8 darab, 32 x 25 milliméteres tojásokat raknak, melyek időjárástól, hőmérséklettől függően 57-100 nap elteltével kelnek ki. Évente akár 2-3 fészekaljuk is lehet.
Védettsége
A tartásához CITES-engedély kell !!!