Sárgafülű ékszerteknős

Tudományos név: Trachemys scripta scripta
Szinonímák: Emydidae,Trachemys scripta
Magyar név: Sárgafülű ékszerteknős
Csoport: Hüllők
Származás: Mexikói öböl és a Mississippi között, Coloradóban, Virginiában és Floridában
Testhossz: 12-40 cm
Természetes élőhely: A nyugodt vizeket kedveli; patakokban, kisebb folyókban, mocsarakban, tavakban él
Viselkedés: Nyugodt
Táplálkozás: Ragadozó, elfogadja a szárított eleséget, de ha azt akarjuk, hogy szaporodjon, élő táplálékot is kapnia kell (sóférget, szúnyoglárvát).
Szaporítás: Elég könnyű, akváriumban mégis ritka.
Medence: Az ideális akvaterrárium mérete:
1,Hossza: a kifejlett teknős páncélhosszának ötszöröse.
2,Széle: a kifejlett teknős páncélhosszának háromszorosa.
Ehhez jön még a napozórész, aminek elég nagynak kell lennie ahhoz, hogy a teknős kényelmesen elférjen rajta. Emellett figyelembe kell vennünk víz mélységét. Mivel a vörösfülű ékszerteknős kiválóan úszik, ezért akár mély vízbe is rakhatjuk. Az ideális vízmélység a példány páncélhosszának másfélszerese.

Dekoráció: Növények, gyökerek, az aljzat iszapos, és dús növényzetű legyen
Hőmérséklet: 21-30 °C
pH: -
Keménység: -
Sótartalom: -
Várható életkor: 30-40 év

Bevezetés
Az ékszerteknősök É – és Közép-Amerikából származó, édesvízi, semiakvatikus („félvízi”) fajok, amelyek idejük nagyobb részét a víz alatt úszva töltik, bár sokat sütkéreznek napos sziklákon is. Fogságban akár 25 évnél tovább is élhetnek.
A hímek kisebbek, hosszabb, vastagabb farkuk van, a kloáka a farok végéhez közelebb esik. A nőstények farka kisebb, vékonyabb és a kloáka általában az alsó páncélon belülre esik. A hímek mellső végtagján hosszabb karmaik vannak, mint a nőstényeknek. A hímek hasi páncélja konkáv, azaz kissé horpadt, a nőstényeké konvex, azaz inkább domború.

Más földrajzi régióból származó fajokat sose tartsunk együtt, mert egymástól fertőzéseket kaphatnak el. Ennek oka az, hogy a más földrajzi területről származó egyedek más és más kórokozóra fogékonyak.

Terrárium
Tartásukra vizes, ún.: akvaterrárium alkalmas, amely egy száraz, sütkérező helyet és egy vizes medencét tartalmaz. A terrárium sima felületű, jól tisztítható, nem dörzsölő anyagból készüljön, pl.: műanyagból, üvegből vagy rozsdamentes acélból. A száraz részt sziklából kell kialakítani, amely lejtőt képez a medencébe. A köves rész ne legyen durva felületű, mert az felsértheti a páncélt, amely fertőzésekhez vezethet.
Minél nagyobb méretű akvaterráriumot tudunk biztosítani, annál jobb. A minimum mérethez az ajánlás az, hogy az összes teknős páncélhosszúsága ne legyen több, mint a terrárium 25%-a. Tehát ha egy teknősünk van, akkor a terrárium hosszúsága minimum a teknőspáncél 4x-ese, a szélessége 2-3x-osa legyen. A vízmélység minimum 1,5-2x olyan mély legyen, mint a legszélesebb páncélrész.

Éghajlatunkon a nyári hónapokban tarthatók kerti tóban is, de csak 10 cm-nél nagyobb méretű, egészséges teknősöknek javasolt.

Vízminőség
Ha a vízben nagy mennyiségű ürülék, és eleségdarab gyűlik össze, baktériumok szaporodnak el benne. A baktérium-tartalmú víz befertőzheti a páncélt és akár a teknős elhullását is okozhatja. Alapvetően a teknősök szagtalanok. Ha mégis erős szaga van teknősünknek, akkor az komoly vízminőségi problémát jelez! Mivel a legtöbb szennyezést az etetés okozza, javasolt egy külön tartályban etetni az állatot. Amennyiben nincs szűrőrendszer, és az etetés a vízben történik, akkor az etetéstől számított 12 órán belül teljes vízcserét kell végezni.

A vízcsere gyakorisága a teknős méretétől és a terrárium méretétől is függ. Pl.: ha egy 7 cm-es teknőst tartunk egy 40 literes akváriumban, akkor hetente 2x-3x kell cserélni a vizet, míg egy 200 literes terráriumnál elég 1x.

Szűrőrendszerek
Általában az a tapasztalat, hogy a halaknál alkalmazott szűrési rendszerek teknősöknél nem működnek tökéletesen. Ennek az az oka, hogy a teknősök a halaknál sokkal több szilárd bélsarat és húgysavas ürüléket termelnek. Az utóbbi években azonban piacra kerültek jobban alkalmazható típusok. Ideális esetben olyan szűrőt lenne érdemes választani, amely nagytestű halaknak vagy sűrűn lakott akváriumba való. Legalkalmasabbak a nagyobb, biológiai és kémiai szűrők, mint amit koinak gyártanak vagy a homokszűrő, gyöngyszűrő és a külső szűrő. Külön jó, ha ózonszűrés és UV-sterilizátor is csatlakozik hozzá. Kerti tavak esetén is javasolt külső szűrőt használni. Az említett berendezések igen költségesek. Ezek hiányában egy egyszerűbb, szivacsszűrő is használható, de ennek szűrési felülete sokkal kisebb. Talajszűrő is alkalmas, ha nem tud odáig leásni a teknős.

Takarítás, fertőtlenítés
Fontos, hogy ha a víz ránézésre tisztának is látszik ugyan, attól még nagy mennyiségű nitrogén-tartalmú toxikus anyag lehet benne. Tehát a vízcsere szűrők alkalmazása mellett is rendszeres kell, hogy legyen. Időszakonként a terrárium falának ledörzsölése is fontos, ezzel tudjuk eltávolítani a baktériumok maradványait.

Fontos, hogy elsőként alapos takarítást végezzünk, csak utána következzen a fertőtlenítés. Erre alkalmas lehet a háztartási hypo 30 ml/ 1 liter víz hígításban. A tömény hypo nem szükséges és károsíthatja a hüllők légzőhámját. A páncél rendszeres tisztítása is ajánlott.

Fény
Az ultraibolya (UV-) fény egy magas hullámhosszú (290-320 nm) fény, amely a hüllők egészséges fejlődéséhez is nélkülözhetetlen. Az UVB-fény a D3-vitamin képzéséhez szükséges, amely a kalcium felszívódásában játszik szerepet. Ennek hiányában ún.: Metabolikus Csontbetegség alakul ki. Az UVA-fény jótékony hatással van a hüllők viselkedésére (pl.: társak, zsákmány jobb észrevétele). Fontos tudni, hogy a hagyományos ablaküveg nem ereszti át az UV-fényt, még a speciális, ún.: „UV-áteresztő” üveg is csak 60-75%-ban. Emiatt mindenképpen szükséges UV-fényt sugárzó lámpát beszerezni és azt vagy a terrárium fölé vagy a terráriumi üvegen belülre elhelyezni. A fluorescensz lámpák fényt adnak, de kevés hőt bocsátanak ki. Megfelelő UV-forrás használata mellett is kedvező, ha meleg időben időnként természetes fényre is kihelyezzük az állatot, de ekkor gondoskodjunk árnyékról is.

Hőmérséklet:
A megfelelő hőmérsékleti értékek biztosítása a hüllőtartás egyik legfontosabb pontja. A hüllők hidegvérű állatok, ezért nem képesek a testhőmérsékletük állandó fenntartására. A hőmérséklet meghatározza a hüllők életfolyamatait, például az anyagcserét, a növekedést, az emésztést, a szaporodást is. Legtermészetszerűbb, ha térben és időben is különböző hőmérsékleti értékeket biztosítunk. Szükség van egy ún.: elsődleges hőforrásra, amely alkalmas háttér-hőmérsékletet tart fent, ez vízi teknősök esetén 25-35 fok. Erre a célra legalkalmasabb egy vízmelegítő berendezés. Fontos, hogy a vízmelegítőt hálóval különítsük el, nehogy megégesse a teknőst.

Ezen kívül szükséges egy másodlagos hőforrás, ami egy melegebb területet hoz létre a terráriumban. Ezen az ún.: „sütkérező helyen” 30-40 fok is lehet. Így jöhet létre a hőmérsékleti grádiens térben, az állat kiválaszthatja a számára ideális hőmérsékleti pontot. A sütkérező hely fölé 50, 100 wattos hagyományos izzó vagy 250 wattos infraizzó szerelhető, vagy használhatunk kerámia fűtőlámpát is. Utóbbi hőt sugároz, de fényt nem. Kisállat-kereskedésekben már speciális, hüllők részére gyártott hőt és UV-fényt is kibocsátó izzók is kaphatók. Az izzó 45 cm-nél messzebb helyezkedjen el a teknőstől, különben égési sérülést szenvedhet! A melegítő sziklák nem javasoltak, mert alulról melegítenek és nagyobb testű hüllők égési sérülést szenvedhetnek. Előfordul, hogy idővel ezek a melegítő sziklák egyre melegebb hőt sugároznak.
Biztosítsunk egy olyan köves felületet is, amely fölött nincsen izzó. Nagyon fontos, hogy a különféle hőmérsékleti értékeket hőmérővel ellenőrizzük. Éjszakánként az UV-lámpát és a sütkérező lámpát kapcsoljuk ki, mert a napi hőmérséklet-ingadozás a természetes körülményeket utánozza, így jótékony hatással van a hüllők szervezetére. Kifejlett nőstények esetében a petetüszők fejlődésben is szerepet játszik. A természetes szezonalitás biztosításához télen a nappali világítás mennyiségét és a hőmérsékletet is célszerű csökkenteni. Nyáron 14 órás, télen 12 órás megvilágítás az ideális.

Eleség
Az eleség megfelelő minősége és mennyisége is nagyon fontos. Az étrendnek kiegyensúlyozottnak és megfelelő kalcium-tartalmúnak kell lennie. Kiegyensúlyozott összetételű, könnyen eltartható készre gyártott teknőstápok külföldről rendelhetők (pl.: www.mazuri.com). Amennyiben ez nem megoldható, nekünk kell összeállítani a megfelelő, minél természetszerűbb étrendet.

Hacsak lehetőségünk van, próbáljunk meg beszerezni teljes, élő halat, ennek tápértéke jobb, mint a kizsigerelt halé. Sokszor a kisállat kereskedésekben vásárolt halak nincsenek megfelelő tápláltsági állapotban, ezért optimális esetben meg kéne etetni őket, mielőtt a teknősnek adjuk. Amennyiben nem tudunk élő halat beszerezni, fagyasztott, nem kizsigerelt halat etessünk egyben vagy darabolva. A -10 fokon több, mint 3 napon át történő fagyasztás a paraziták nagy részét elpusztítja, de nem mindet! Szabadon befogott halak etetése ezért még fagyasztva sem javasolt, mert nagyon gyakran terheltek parazitákkal. Aranyhal etetése szintén nem ajánlott, mert a Mycobacteriosis elnevezésű, súlyos kórképet közvetíthetik a teknősöknek, amely nagyon gyakori náluk. A magas olajtartalmú halak etetését is kerüljük. A sósvízi lazacokban magas lehet az ún.: tiamináz enzim mennyisége fagyasztás után is, amely semlegesíti a B1-vitamint a szervezetben és így hiánytünetekhez vezethet.

Kisebb mennyiségben rovarok, rovarlárvák etetése is megfelelő, de ezek mindig kalciumban hiányosabbak. Például adható a közönséges lisztbogár lárvája, a „lisztkukac”, csótány is. Ezeket vagy 24 órán át fel kell etetni kalciumtartalmú eleséggel vagy etetés előtt beszórni kalcium porral. A földigiliszta, Tubifex tápláló és könnyen elérhető. A csigák és meztelencsigák etethetők, de férgek köztigazdái lehetnek, ezért mindig tegyük több napra fagyasztóba ezeket. A kiszárított ízeltlábúak tápértékben értéktelenek, ezeket kerüljük!
Ritkán, kis mennyiségekben adható sovány marhahús, máj, és zúza. Alkalmanként csirkehús is, de ez kalciumban nagyon szegény. A hamburgerhús nagyon zsíros és kalcium-hiányos, ezért alkalmatlan.

Az ékszerteknősök idősebb korukban némileg növényevőkké válnak, ekkor időközönként megkínálhatjuk őket zöld növényi részekkel. Optimális esetben a növényi eleséget vízinövények szolgáltatnák. Ennek hiányában leveles zöldek adhatók: mustárzöld, petrezselyem, pitypang, endívia, zsázsa, sárgarépa zöldje.

Fiatal teknősöket naponta lehet etetni, 2-3 éves kor után hetente 2x etessük őket. Kb. 15-20 percre kínáljuk fel mind az állati, mind a növényi eleséget, ekkor annyit egyenek, amennyit akarnak, a maradékot távolítsuk el. Majd várjuk meg, amíg ürítenek és csak ezután helyezzük vissza a terráriumba őket.

Vitamin kiegészítés heti 1x-2x javasolt, a túladagolás elkerülése végett.

 

 

Oldal: Sárgafülű ékszerteknős
Akvarisztika ABC - © 2008 - 2024 - akvarisztika-abc.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat