1.Az algák vs. akvarista megoldások !

Az algákat komoly ellenségként tartjuk számon az akváriumban. Egész egyszerűen azért, mert elcsúfítják a megálmodott összképet, szélsőséges esetben növényeink egészségét is visszavetik. Nem egy olyan történetet hallunk, hogy az algák megjelenése (és győzedelmeskedése) a hobbi szüneteltetéséhez, vagy akár befejezéséhez vezet.
Ehhez nem kell más, mint megérteni az algák kialakulásának lehetséges okait, az algák fajtáit és ellenszerüket. Mindenképpen olvass tovább ha szeretnéd tudni:
Mitől jelennek meg az algák akváriumodban?
Ha ismerjük a kiváltó okot, meg is tudjuk azt előzni! Ha megtesszük, nem csupán algamentesek lehetünk, hanem tettünk egy nagyon komoly lépést a kiváló vízminőség és egészséges akvárium egyensúly felé!

Milyen algafajták alakulhatnak ki az akváriumban?
Egy kezdődő algásodás megállításához elengedhetetlen, hogy felismerjük, milyen algával is van dolgunk. Ha beazonosítottuk, az adott algafajta lehetséges kiváltó okai iránymutatók lesznek a probléma feltárásában.

Hogyan győzzük le az adott algatípust?
Érdemes-e például az adott problémára algaevő brigádot (halak, garnélák) telepíteni, szükséges-e valamilyen vegyszeres kezelés vagy csupán az áramlást kell visszavegyük? Előre szaladok, a legritkább esetben kell a vegyszerekhez nyúlni, ez ugyanis igen drasztikus megoldás.
Miért alakulnak ki algák az akváriumban?
1.Az algák kialakulása egyfajta visszajelzés az akvaristák számára.
Az akváriumban az egyensúly valamiért felborult, vgy éppen még nem alakult ki. Ennek persze még sok-sok háttere lehet, de az alapkonklúzió azonos, valamilyen mérés, beavatkozás, felülvizsgálat szükséges, hogy a folyamatot megállítsuk.
Ezt az egyensúlyborulást ammónia jelenléte, felhalmozódása kíséri. Az ammonia pedig tápanyagot, ezáltal pedig életteret biztosít az algáknak. Az ammónia ugyanis egy olyan nitrogénvegyület, ami az algák számára könnyedén hasznosítható. Egyébként a növények is hasznosítani tudják, így a növények gyakorlatilag konkurenciát jelentenek az algáknak. Ezért van az, hogy egy sűrűn ültetett és megfelelőn tápozott, megvilágított növényes akvárium jó eséllyel algamentes marad!
Ami nagyon fontos különbség az algák és az akváriumi növények között, hogy növényeink az ammóniamentes (vagy minimális ammóniát tartalmazó) akváriumban sem szenvednek, hiszen más nitrogénforrást is tudnak hasznosítani (pl. az Aqua LineTF macro nitrát tartalma) és itt van a lényeg!
2. Gyenge áramlás, cirkuláció az akváriumban
Ahhoz, hogy a tápanyagok (és a CO2) eljussanak a növényeinkhez, az akvárium minden pontján, megfelelő áramlás szükséges! A növényes akvarisztikában alkalmazott szabály, hogy a szűrő körülbelül az akvárium vizének tízszeresét meg kell tudja forgassa, egy óra alatt. Ehhez kellő teljesítményű szűrőre van szükség. Legjobb, ha állítható az áramlás ereje.
Fontos tudni, hogy a túl erős áramlás sem előnyös, mivel például az ecsetalga kimondottan szereti az ilyen közeget. Ráadásul azok a növények, amik erős áramlásnak vannak, közvetlenül kitéve, nehezebben veszik fel a tápanyagokat. Állítsuk úgy a vízterelőt, hogy az áramlás a növényeket ne, csupán a vízfelszínt mozgassa!
3. Nem megfelelő vízfelszín mozgás
A fodrozódó vízfelszín segíti az akvárium oxigénellátását, valamint gátolja a vízfelszínen megjelenő sűrű, olajos lerakódás kialakulását, amit a növényekből származó protein, valamint a benne megtelepedő baktériumtelepek okoznak. Az ún. surface scum gátolja az oxigénellátást. Az oxigénhiányos állapot nem kedvez a hasznos baktériumoknak, illetve barnaalga kialakulásához vezethet. nem is beszélve halaink egészségét.
CO2 beoldás mellett nem feltétlen szerencsés az oxigénpumpa alkalmazása, mivel kihajthatjuk vele a beoldott széndioxidot. Az ingadozó (vagy túl alacsony) széndioxidszint számos algafajta megjelenésének indoka lehet!
4. Felboruló egyensúly a fény és a növénytáp ellátás között.
Emlékezzünk a hármoszög diagrammra! Az aquariumgardens hasonlata kiválóan összefoglalja a fény és a tápozás kapcsolatát. Nézz úgy a fényre, mintha az autó gázpedálja lenne, a növénytápok, illetve a széndioxid pedig az üzemanyag. Belátható, hogy ha tövig nyomjuk a gázpedált, több üzemanyagra (jelen esetben tápozásra) van szükség.
Talán a leggyakoribb hiba a növényes akvaristák között, hogy az adott fényerőhöz nincs biztosítva kellő mennyiségű és/vagy minőségű(!) növénytáp. Ezek az akvaristák természetesen folyamatosan küzdenek is az algákkal.

5. Az akvárium karbantartás elhanyagolása
Ha nem gondoskodunk a rendszeres karbantartásról (vízcsere, növények metszése, illetve szükség esetén talajporszívózás) a természetes szennyeződések (mulm) elkezdenek felhalmozódni, amely magas ammóniaszinthez, ezáltal algásodáshoz vezet. Ugyanez a helyzet a halak túletetésével. Az akvárium aljzatra lehulló, el nem fogyasztott haleleség bomlása komoly algásodáshoz vezethet.
A probléma akkor is felléphet, ha nem hagyunk ki egyetlen karbantartást sem, csupán nem vagyunk kellően körültekintőek. Saját példa: a heti rendszerességű vízcsere és talajporszívózás ellenére, cyanobaktériumok által okozott kékes lemedéket fedeztem fel a mohán. Ennek oka a mohában megülő természetes hulladék volt. Szerencsére a megülő piszkot eltávolítva és a lepedéket fogkefével eltávolítva, egy nap alatt sikerült teljesen eltűntetni a cyanobaktériumot, mely azóta sem tért vissza.
Az apróbb, lehulló levelek, növénytörmlékek bomlása is ammóniával jár, így érdemes azt rögtön eltávolítani. Legegyszerűbb ha egy halhálóval kiemeljük ezeket.

+1. Algaevők hiánya

Ez inkább tanács, mint kötelező elem, hiszen szögezzük le, többen üzemeltetnek algamentes növényes akváriumot algaevő halak vagy garnélák nélkül. Azonban nagyon hasznosak tudnak lenni bizonyos fajok az algák visszaszorításában. A növényes akváriumok nagyon nagy százalékában megtalálhatók az amano garnélák és/vagy az algaevő halak (pl. Otocinclus, Ancistrus és más harcsafélék, de népszerűek a fonalas algákat fogyasztó márnák is, mint pl. az Ezüst fonalalgázó - crossocheilus reticulatus). Ezen élőlények nagy segítséget jelentenek a kezdődő algásodás elfojtásában.
Ne feledjük azonban, az algaevő halak telepítése, vagy létszámuk növelése nem az elsődleges megoldás egy algainvázióra! Ha a fentebb felsorolt okok valamelyike tartósan fennáll (különösen az egyensúly borulása) az algaevő fajok nem fogják tudni megállítani az algákat, maximum lelassítják szaporodásukat. Természetesen az algaevő élőlények is szennyezik az akváriumvizet, a hasznos tevékenységük mellett.

Alga fajták az akváriumban
Az algák számos formában jelenhetnek meg az akváriumban. Az alábbi felsorolás segít beazonosítani a különböző algatípusokat

FEKETE ECSETALGA (BBA)

A fekete ecsetalga kis csomógban jelenik meg - legtöbbször - a dekorációs elemeken, keményebb levelű növényeken, illetve a technikai berendezéseken. Nevét az ecsetsörtére hasonlító megjelenésérő kapta. A kis ecsetcsomók körülbelül fél centiméteres magasságot érnek el és kimondottan kellemetlen látványt nyújtanak az akváriumban. Eltávolítása viszonylag nehéz, mivel erősen kapaszkodnak a csomók az adott felülethez. (A BBA rövidítés, ahogy a nemzetközi szakirodalomban említik az ecsetalgát, az angol Black Brush Algae kifejezésből jön.)

Kialakulásának lehetséges oka lehet a túl erős áramlás. Ezt mindig érdemes felülvizsgálni ha ecsetalga kezdeményt vélünk felfedezni akváriumunkban, hiszen lehet, hogy csupán a szűrő csapján kell egy kicsit zárni, és az algakezdeményt manuálisan eltávolítani a probléma megoldásához. További lehetséges ok, széndioxid beoldással üzemeltetett akváriumban a co2 szint ingadozása vagy alacsony szintje valamint az alacsony tápanyagellátás. Egy széndioxid beoldással nem rendelkező akváriumban gyakran az is segít, ha a vízcserét mindig pihentetett vízzel végezzük. A közvetlenül a csapból származó (nem pihentetett) víznek az oldott co2 tartalmát hasznosítani tudja az ecsetalga.
Az algaevők nem igazán fogyasztják mivel gyakran kálcium épül az ecsetalga szálaiba. Egyedül bizonyos márnafajok (sziámi algázó - Crossocheilus siamensis) vagy az amano garnéla képes elfogyasztani, de legtöbbször ők is csak miután folyékony szénforrással kezeltük az adott területet. A folyékony szénforrás lokális adagolás hatására az ecsetalga csomók elpusztulnak, színük lilásra vagy vörösre változik. Ez a folyamat látható a mellékelt képen is

KÉKALGA - CYANOBAKTÉRIUM

A legősibb fotoszintetizáló baktériumok nem tartoznak rendszertanilag az algák közé, azoknál primitívebb szervezetek, de gyakori, nem kívánt vendégek az (elhanyagolt) akváriumokban. Kékeszöld, nyálkás lepedéket képeznek - leggyakrabban - a talajon, illetve a talaj és az üveg (jellemzően a frontüveg) találkozásánál. Ha cyano lepedéket fedezel fel akváriumodban, mindenképpen beavatkozásra lesz szükség, mivel a cyanobaktériumok akár toxikusak is lehetnek.

Kialakulásuk gyakori oka a koszos talaj és/vagy szűrő. Ezesetben megoldást jelent egy alapos takarítás, a lepedék manuális eltávolítása. Szerencsére egy gumicső segítségével, a nyálka nagy része felporszívózható.
Egyes fajtái nagyon alacsony, míg mások nagyon magas nitrátszintnél szaporodnak el. Cyano támadásnál érdemes rámérni az akváriumvíz nitrátszintjére.
Súlyosabb esetben 3-4 napos black-out kúrára (az akvárium teljes elsötétítése, pl. egy vastag fekete pokróc segítségével. Black-out előtt végezz egy nagyobb vízcserét, illetve alapos takarítást, majd üzemeltess be egy oxigénporlasztót!) Legvégső esetben vegyszeres, antibiotikumos kezelés szükséges, ha a fent leírtak nem használnak. Ennek hátránya, hogy a hasznos baktérim kultúrát is érinti, ami más algák megjelenéséhez vezethet.

ZÖLD PONTALGA (GSA)

A zöld pontalga apró foltokban jelentkezik az akvárium üvegen, a dekorációs elemeken, de jellemző a keményebb leveleken, lassú növekedésű növényeken (pl. Anubiasokon) is. Jelenléte nem jelenti azt, hogy az akvárium vize rossz minőségű lenne. Nem okoz nagy gondot, bár ha növekedésnek indul, összefüggő réteget alkothat, ami erősen tapad a felületre, ezért az algaevők hatástalanok ellene, de egy pengés kaparóval vagy kemény sörtéjű fogkefével könnyedén eltávolíthatjuk. Ha az anubiasokon (egyéb kisebb fényigényű növényeken) jelentkezik, megoldás lehet ha átültetjük, árnyékosabb helyre.

High-Tech akváriumokban főleg, a zöld pontalga jelenléte utalhat alacsony co2 vagy foszfát szintre. Ezeket tesztekkel ellenőrizhetjük. Elképzelhető az is, hogy túl hosszú a napi megvilágítási idő. Ezesetben ennek csökkentése segíthet visszaszorítani a pontalgát.

BARNA ALGA (DIATOMS)

Az induló akváriumok tipikus algája, ami az akvárium üvegen, a talajon és a növények levelein is megtapad. Ártalmatlan és viszonylag egyszerűen megszabadulhatunk tőle de tény, nem túl dekoratív. Két jellemző megjelenési formája van, a barna nyálkás lepedék, illetve az apróbb barna szálacskák. Amint beáll az akvárium egyensúlya, kialakul a megfelelő biológiai szűrés, a barna alga vissza kell húzódjon. Indításkor adagolj TF Starter batériumkultúrát minden nap, az első két hétben. Körülbelül három hét után - ha a vízértékek engedik - ammónia és nitritszint már minimális - betelepíthetők az algaevők (Otocinclus és/vagy ancistrus fajok) amik előszeretettel és gyorsan elfogyasztják a barna algákat.

Induláskor a magas szilikátszint is okozhatja a barna alga jelenlétét. Ha azonban hosszú távon is magas a víz szilikátszintje, akkor vagy a csapvízzel van baj, esetleg valamilyen magas szilikáttartalmú kő okozza. Ezellen gyakori vízcserével és speciális szűranyagokkal védekezhetünk. Ha tehát hosszú távon jelentkezik a barna alga probléma és egyéb tényező nem indokolja, érdemes szilikátszintet mérni az akváriumban.
Egyéb ok a diatom megjelenésére az alacsony megvilágítás. Ez - értelemszerűen - egy rosszul megvilágított gyári akváriumszettben lehet jellemző, vagy ha túlságosan leárnyékolja valami az akváriumot, ez azonban ritka.
A barna alga jelenlétét okozhatja továbbá oxigénhiányos környezet. Erre megoldás a felszín - intenzívebb - fodrozása vagy oxigén porlasztás.

CÉRNA ALGA

Nagyon vékony szálacskák, elágazások nélkül. A nagyon rövid szálaktól akár a 10-12 cm-es méretig előfordul. Leggyakoribb oka a megjelenésének a kiegyensúlyozatlan tápozás. Sokan a vas nagyobb mennyiségű jelenlétével (is) magyarázzák.

Gyakran a Rhizoclonium-mal (hajalgával) együtt jelenik meg. Manuálisan kell eltávolítsuk, de nem mindig egyszerű az apró szálakat összeszedni. Egy hurkapálcára csavarjuk fel az algaszálakat, majd végezzünk vízcserét.
Gyakran az is segít, ha picit emeljük az áramlást, mert erősebb flow mellett nehezebben szaporodik. Az amano garnélák és az ezüst vagy sziámi fonalalgázók, valamint az Odessza díszmárnákk (Pethia padamya) segíthetnek a problémán.

SZAKÁLL ALGA

Szintén egy fonalas algatípus, mely erősen tapad a felülethez. Nyálkás tapintású, így kézzel nem tudjuk lecsipegetni, jobb ha egy fogkefével távolítjuk el az algaszálakat, majd egy gumicsővel felszívjuk. Az algaevők általában elfogyasztják, de ha a kiváltó okot nem szűntetjük meg, vissza fog térni. Általános gyógymód a rendszeres vízcsere, az ammónia minimális szinten tartása, a tápanyagok és a széndioxid (ha van) megfelelő mennyiségű adagolása. Gyorsan növő, úgynevezett stem növények telepítése is jót tesz, hiszen intenzív növekedésükkel elszívják a tápanyagokat az (fonalas) algák elől.

Bizonyos hosszúság alatt (kb. fél cm) az amano garnélákat is bevethetjük ellene. Az ennél hosszabb szálakat ritkábban fogyasztják.

SZŐR ALGA (Oedogonium)

A növények levelein jelentkezik, összefüggő szőrréteget képez. Az alsó, öreg leveleken jellemző, normálisnak mondható. Az algaevők fogyasztják, de ha az alapproblémát nem szűntetjük meg, nem fogják győzni.

Low-tech akváriumban leggyakrabban tápanyaghiány áll a háttérben, míg high-tech medencékben az alacsony vagy fluktuáló széndioxid szinttel állhat összefüggésbe.
Nem feltétlen jó megoldás, ha visszavágjuk a fertőzött növényt - főleg ha a felső, új leveleket nem érinti a probléma - mert a metszés után regenerálódnia kell a növénynek, ami akár fel is erősítheti az algát. Ha metszeni akarjuk, akkor az alsó, algás leveleket eltávolíthatjuk.

HAJ ALGA (Rhizoclonium)

Sűrű, vattaszerű alga, halványzöld (ritkábban szürkészöld) színben. Az elhanyagolt akvárium - vagy lokálisan egy-egy terület - egyik jellemző algája, de jelenlétét nem megfelelő (gyenge) áramlás is okozhatja. Széndioxid beoldással működő akváriumban a nem megfelelő CO2 szint is okozhatja, érdemes ezt is felülvizsgálni. A tápanyaghiány vagy éppen többlet, pedig gyakorlatilag az összes algatípus megjelenésére magyarázat lehet. Ha növényeinken hiánytüneteket tapasztalunk, a tápozási szisztémát is javítani kell.

A haj alga elszaporodása esetén alapos tisztítást, porszívózást és vízcserét kell végezni. A folyamatból ne maradjon ki maga a szűrő se! Az algaevők általában megeszik a Rhizoclonium-ot.

AGANCSALGA (Compsopogon)

Nevét a szarvasagancs szerű elágazásairól kapta. Színe a világosszürkétől a feketéig többféle lehet. A levélszéleken szeret leginkább megtapadni, manuális eltávolításuk nagyon nehéz, mivel erősen tapad a felülethez és nagyon csúszós szálai vannak. Elhanyagolt akváriumban, magas ammóniaszint mellett gyorsan szétterjed, de kiegyensúlyozatlan tápozás hatására vagy gyenge áramlás mellett is feltűnhet.

Érdemes valamilyen folyékony szénforrással (carbo) kezelni ,vagy 3%-os hidrogén peroxidos oldattal (1ml/1l viz). Egy orvosi fecskendővel permetezzük le, közvetlen közelről. Ennek hatására az agancsalga elhal, ilyenkor gyakran lilás színt vesz fel. Ügyeljünk azonban, hogy akkor se léjük túl a gyári adagolás szerinti maximális mennyiséget, ha algaírtás céljából alkalmazzuk a carbot. Nem szabad továbbá közvetlenül a halakra, garnélákra locsolni a folyékony szénforrást. Ez akár az élőlény halálához is vezethet!

Forrás:
https://www.aqualine-aquarium.com/hogyan-nevelj-algamentes-akvariumot/

 

 

2.A Hydrogen peroxidról és az akváriumi használatáról.

Szerző:Tassy- Becz Gábor,L.A ,U.S.A.

 

Megpróbálnám összegezve , és úgy átfogóan a leírását, hogy mindenkiben ,egy talán ezidáig félreértett fogalom megváltozhasson az akvarisztikában használt h2o2 területen.

Talán sokan nem is gondolnák, hogy ez a kémiai szerként ismert h202 vegyület, a környezetünkben mennyire ismert részeken vesz benünket körül. A termeszetes képződése réven, jelen van az óceánjainkban, édes vizű tavainkban, talajvizeinkben, folyóinkban, az eső cseppjeiben , továbbá megtalálható a földjeinkben, növényeinkben, önmagunk és minden más összetettebb, a földön elő szervezetekben is !

• Több ismert olyan szervezet, amely kitett az oxidálódás folyamatának, ezért, és ennek megfelelően reagálva, antioxidánst termel, beleértve a vízi növényeink csoportját, és az akváriumainkban tartott állatainkat is.

Hogyan , és miért működik a h202 ?
A szabaddá vált elektronja réven (Hidroxid radical), ami az összeköttetését biztositotta ,később más molekuláris kötést keres, így szétszakítva a közelében lévő szerves vegyületeket ,ami részévé válhat, vagy vízzé (h2o), vagy oxigénné (o2)alakul át.
Felhasználása:
Baktéiumok, fanguszok, gombák, és virusok(!) ellen, úgy mint egészségügyi, kertészeti, kémiai, és egyéb más fontos területeken, elsősorban fertőtlenítési célokra .

Jelentősége/ használata a hobbinkon belül:
A kívánatlan algák, baktériumok,fanguszok megsemmisítése, állataink betegségeiktől való védelme , megelőzése ill. leküzdése. (Nem minden, de egyre több ismert betegségre kiterjedően)

Viviáriumokban, terráriumokban, paludárimokban, akváriumokban való használta:
( Miután többnyire most az akvaristák táborára célzok, így mostantól inkább az akváriumokban való használatára irányítanám a következőket;)

Természetesen arra lennénk elsősorban kíváncsiak, hogy miért, minek, hogyan, és mikor használjuk fel, mekkora dózisaiban, de mielőtt még rá térnek mind ennek a részleteire, had kezdjem elsoként a h202 káros hátasaival.

Miután a vékonyabb, gyengébb elő szövetek jobban kitettek és védtelenebbek a vastagabb erősebbekénél, így a halaik , garnéláink, csigáink is veszélyeztetve lehetnek idővel a kontaktusába lépésekor, ezért a puhább szövetű szerveik (kopoltyú, uszonyok, bőr) is maradando károsodást , vagy ezen szerveik sérülése réven esetenkét halált is okozhat a h202. Mind ez, természetesen a koncentráciojától, és a kontakt idejétől függő ! Továbbá, azon növények, melyek szerkezete vékonyabb, gyengébb, lásd; mohák, úgyszintén károsodást szenvedhetnek. Ránk nézve, vigyazzunk, hogy szemünkbe ne kerüljön !

Előnyei a h202 akváriumi használatának;
A kívánatlan baktériumok, gombák megsemmisitése, algák
(!) (össz. tipus) megölése, ( el-oxidálása), a vizünkben szabadon úszó kialakult, vagy épp kialakulóban lévő alga spórák le redukálása, a maga után káros vegyületeket nem hagyó tulajdonsaga az oxigén szint növelése, a káros, vagy esetenkent mérgező ,vizünkben keringő organizmusok megsemmisitése, klórtalanító hatása, álltalános tisztitása, fertőtlenítése, az akvarizácion belül használt eszközökre ( szűrők, vágó eszközök csövek), de kiemelném külön , a vízzé, és oxigénné válását az alkalmazása után !

Hogyan használjuk?

Több alkalmazási lehetősége is ismert , talán akkor kezdjük el elsőként, a legkönnyebb, és biztonságosabb használati lehetőségével .

Amennyiben lehetséges, vegyük ki az akvariumainkból kezelés előtt az elő állatainkat , és biztositsunk a számukra egy ideiglenes 1-2 óra való elhelyezést. Ez esetben ,lehetséges az össz akvárium víz meghagyása a kezelés ideje alatt, de nem feltétele. Fontos a szűrők leállítása a kezelés elejétől számitva 1- max 2 órára. Miután a hatása órák után semlegesül, így állataink már biztonságosan visszahelyezhetőek az akvariumainkba
, és a szűrőink is biztonsággal visszakapcsolhatóak a sértetlen baktérium állományaikkal együtt . Az elkülönítés , és a vizek között eltelt idő végett, ajánlanám a hőmérséklet, és a Ph érték ellenőrzését az állataink visszahelyezése előtt.

A második lehetőségünk a h202 direkt fecskendezése lenne, azoknál a kezelendő akváriumban lévő felületeknél,( kövek, csoportosult alga tömegek, növényeik ) amiket így célozva 'manuális módon' kezelhetünk. Ez esetben szintén fontos nemcsak a szűrők ,de a más vizünket mozgató elemek leállitása (levegőztetők, elektromos pumpák, stb) és a minnel állóbb vízben történő pontosított fecskendezés. Tetszésének megfelelően eldöntheti az akvarista , hogy az akváriumának a TELJES vízében, vagy mint egy álltalános vízcsere közben, a FELÉRE csökkentett vízével végzi el a kezelést, természetesen az erre előre kimért pontos h202 dózisával, és az akkor igy , adott víz tömegéhez /térfogatához mérten.

A harmadik, talán a leg gyakoribb esetünk, amikor nem tudjuk csak az állatainkkal / növényeinkkel együtt elvégezni a h202 kezelését.
Itt is két választási lehetőségünk adott; A kezelést elvégezzük az akváriumuk Teljes 'eredeti' vizmennyiségével , vagy -FELÉRE csökkentjük a kezelni kívánt vizünket. ( én a tapasztalataimból mérten, ez utóbbit ajánlanám). Mint már az előzőekben is emlitettem, itt is először a szűrőink lekapcsolásával kezdjük a kezelést.
A h202, vizük volumenéhez előre pontosan kimért adagját, így próbáljuk meg minnél jobban a kezünkkel elkeverni, biztosítva ezzel a minden részéhez való egyenletes eljutását az akvárium vízében . Ajánlom a kezelés elvégzését lehetőleg napközben, vagy az esti órákban. ,és lehetőleg alacsonyabb megvilágítás alatt.

Mennyit, és hány százalékos hidrogén peroxidot használhatunk?

Miután minden akvárium ,úgy mint méretben, biológiai terheltségében, víz minőségében, teljes összetételében változó lehet, így a következő arány -mennyiség is csak ajánlott , és nem feltétlenül a pontos megfelelője, a kívánt eredmények eléréséhez .

A 3 % os Hidrogén peroxid oldat esetén az 1 ml per 3 liter az általánosan elfogadott, bevállt , akváriumban biztonságosan használható aránya, de gyakorlottabb akvaristák,közel a kétszeresét (+) is használják esetektől függően.
Ajánlanám ,főleg a legelső használata alkalmával, a 25 ml per 100 literhez mért arányát , ami kezelés így 3-4 naponta ismételgető.

Mit tehetünk, ha a kapható h2 o2 nem 3 % -os ?

Miután desztillált vízzel hígítható , így ha ha pl. 6 % os , fele fele arányában keverve 3% ra csökkenthető. A példa egyszerű kedvéért, egy liter 10 % -os peroxidból, 1- liter desztillált viz hozzáadásával 5 % os hidrogén peroxidot kapunk.

Tapasztalataim, és megfigyeleseim a hydrogén peroxid használata kapcsán.

Itt , és elsősorban azokhoz szólnék, akik joggal, és bölcs tapasztalattal hisznek az akváriumaik egyensúlyának a kellő betartásában, így megelőzve pl.alga keletkezések okait, és ellenzik a mesterseges kémiai beavatkozásokat , gyógyszerezéseket a kialakult problémák esetében.
Jelezném, hogy a h202 egy felgyorsított víz alatti erős oxidációt eredményez, amit egy természetes folyamatnak könyvelhetünk el. Egy egyszerűbb példával rámutatva, úgy ,mint a saját szobánknak egy 'gyors kiszellőztetéséhez' merném hasonlítani ,a peroxid akváriumban lejátszódó kémiai folyamatát .
Természetesen a 'szellőztetés' ideje, mértékéi, esetleges kockázatai is ,maga a szellőztetés idejétől, és mértékéitől függőek , és ahogyan nem nyithatunk csecsemőkre hosszas ideig télen ablakokat , kitéve őket ezzel egy hirtelen lehűlesnek, amivel a jó akaratunk ellenére esetleg több kárt tehetünk , mint hasznos jót.
De talán abban mindenki egyetért, hogy szellőztetnünk időközönként igenis kell, így megelőzve pl. betegségeket, dacára annak, hogy a belső szobánk tisztán, vagy ellenkezőleg tartott.

Az elmúlt évtizedek alatt, gyorsabban, és hatásosabban tudtam legyőzni különböző fajta algákat, úgy az édes, és mint a sós vizű akváriumok esetében , de az alkalmazása természetesen a paludáriumok fungális támadásai ellen is tökéletesnek, és biztonságosnak bizonyult.
Az egyik akváriumokban fellépő gyakori bakteriális fertőzés ellen (Cyanobacteria), úgyszintén maximális segítséget nyujtott, és több, így megfertőzött esetet kezeltem ki a segítségével, ajánlott antibiotikumok használata nélkül !
Az évek folyamán megfigyelhettem a jelenléte alatt az állatok reakcióit , amelyből észrevettem egy ugyan lassú, de fokozatosan kialakuló 'megszokást', és az ellenálló képességük h202 dal szembeni növekedését.
Rendszeres használatával megelőztem , és sok esetben képes voltam a betegségeik meggyógyítására, így többjük életének a megmentésére is.

Felhasználtam olyan esetekben, ahol a víz gyors klórtalnitására nem adatott más lehetőség, és így órákon belül klórmentes vizhez jutottam.
Ugyszinten rendszeresen alkalmazom a saját akváriumaim víz csere közötti óráiban, ( általában havi egy alkalomszor),ahol elenyésző , vagy nulla alga kitörésekről, és hal megbetegedésekről jelenthetek, a hosszú évek megfigyelései után .

Továbbá , kis mértékben ugyan, de eltérőknek bizonyultak hatásai a kevésbé vagy viszonylag sűrűn ültetett növényes akváriumokban, ill. a biológiailag terheltebbek esetében. ( csak halas medencék),így, és többek között ezért is bonyolódik a pontos dózisának a megfelelő meghatározása.
Szabad fordítással talán így fogalmaznám ; minél több a kezelésére kialakult szükséglet, annál több lehet az adagolható hydrogen peroxid mennyisége, és persze magától érthetődően az ellenkezője is.

Talán, és még ha tömören is , átadhattam az ezen témán belüli tapasztalataimat, de természetesen a ti segitsegetekkel, hozzászólásaitokkal is tovább szeretném gyarapítani , és elősegíteni a könnyebb akvarisztikához vezető megoldásokat, ezért szeretettel várom a szíves személyes tapasztalataitok, kérdéseitek megosztását .

Üdv; Tassy- Becz Gábor

Oldal: Algák elleni harc !
Akvarisztika ABC - © 2008 - 2024 - akvarisztika-abc.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat