Csíkos farkú páncélosharcsa

Tudományos név: Dianema urostriatum (Miranda Ribeiro; 1912)
Szinonímák: Decapogon urostriatum
Magyar név: Csíkosfarkú páncélosharcsa
Csoport: Harcsák
Származás: Dél-Amerika; Brazília, Amazonas medence
Testhossz: 12,5 cm
Természetes élőhely: A fő folyótól messzebb, inkább a lassú folyású, kisebb mellékágakban, tavakban és az elárasztott területeken.
Viselkedés: Békés, társas akváriumba harcsa. Túl nagy és agresszív halak mellé ne tegyük. Inkább kisebb csapatban tartsuk.
Táplálkozás: Mindenevő; nem válogatós, szinte mindent megeszik, élő, fagyasztott és száraz tápokat is. Kedvelik az aprított földigilisztát és a vörös szúnyoglárvát. Gyakran a vízfelszínről is esznek.
Szaporítás: Nehéz
Medence: Minimum 80 literes
Halnépesség: 140 literre 4-6 hal
Dekoráció: Aljzatnak legjobb a folyami homok, ami éles szemcséktől mentes. Gyökerekkel vagy szőlőtőkével dekorálhatjuk az akváriumot. Szárított bükk, vagy tölgyfa levelekkel természetes élőhelyét jól leutánozhatjuk és ezek a vizet is színezik. A világítás ne legyen erős. Másik lehetőség, hogy növényekkel sűrűn beültetett akváriumban tartjuk.
Hőmérséklet: 25-28 °C
pH: 6-8
Keménység: 5-20 NK°

***********************************************
A német keménységi fok NK° értékek,vagyis 1 liter víz mennyi kalcium-oxidot (CaO) tartalmaz.
A német keménységi fok (nk) a CaO mg/liter egy tizede !
Nagyon lágy: 40 mg/liter CaO alatt (4 nk)
Lágy: 40-80 mg/liter között CaO (4-8 nk)
Közepesen kemény: 80-180 mg/liter CaO között (8-18 nk)
Kemény: 180-300 mg/liter CaO között (18-30 nk)
Nagyon kemény: 300 mg/liter CaO felett (30 nk)
**********************************************

Várható életkor: 5-8 év
Megjegyzés: Kinézetében egy elnyújtott corydorashoz hasonlít, szemei nagyok és a fej oldalán találhatóak. Testük szürkés-barnás színű, és a felső részén apró fekete pöttyökkel tarkított, amelyek száma változó. A test alsó része ezüstös. A villás farokúszón fekete és fehér vízszintes sávok húzódnak. Nem ritka, hogy a víz középső rétegeiben is úszkál, nem csak az aljzaton.

A hímek mellúszójának első sugarai megvastagodnak, ezenkívül a nőstények testesebbek. Akváriumi tenyésztésükről csak nagyon kevés információ áll rendelkezésre, és azok is ellentmondásosak: Egyes leírások szerint habfészek építő, megint más forrás szerint a halak a talajba ásott gödörbe rakják az ikrákat, vagy a tereptárgyakra ragasztják azokat. Ha tenyészteni szeretnénk őket legjobb, ha 4-6 halat szerzünk be, és próbálunk tenyészteni. Célszerű néhány hétig bőségesen etetni őket különféle élő eleségekkel, majd egy nagyobb vízcserét csinálni hidegebb vízzel. Ha sikerült az ikrázás, akkor a felnőtt halakat távolítsuk el. Ha mégsem sikerül ilyen módon a szaporítás, akkor meg lehet próbálni imitálni a természetes élőhelyük körülményeit. A halak az esős évszak beköszöntésekor kezdenek szaporodni, ezért csökkentsük le a vízszintet, emeljük meg néhány fokkal a hőmérsékletet, a vízkeménységet is emeljük meg, és koplaltassuk a halakat 1-2 hétig. Ezután pótoljuk a hiányzó vizet lágy, hidegebb vízzel, majd etessük a halakat bőségesen élő eleséggel. Ezen kívül még hatással lehet a halakra a légköri nyomás és az időszak is. Dél-Amerikában az esős évszak szeptembertől áprilisig tart, sok hal csak ezen néhány hónapban szaporodik.

 

 

 

Oldal: Csíkos farkú páncélosharcsa
Akvarisztika ABC - © 2008 - 2024 - akvarisztika-abc.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat