Hogyan rögzítsük a vízinövényeket a dekorációra

 

Néhány növény a vízben lévő gyökereken, köveken, vagy faágakon él a természetben is, és sokkal természetesebb valamint látványosabb, amikor az akváriumban is így tartjuk őket. A mohákat tipikusan a faágakra telepítik, így kiemelve őket egy növényes akváriumban. Más növényeket is, mint például a különböző Anubias fajok, a Bucephalandra, vagy a Lándzsás vízipáfrányok (Microsorum pteropus), kemény felületekre szoktak rögzíteni. Ezen növények mindegyike úgynevezett rizómából, vagy gyökértörzsből fejlődik ki, és ennek segítségével kapaszkodik meg a keményebb felületeken. Egyiket sem szabad közvetlenül a talajba ültetni, mert ez a gyökértörzs elrothad, és elhal.

Mohák

A ragasztás talán az egyik legegyszerűbb megoldás, hogy pontosan és gyorsan dekoráljuk az akváriumban. A legtöbb mohafajt könnyen oda lehet ragasztani a kívánt helyre a gyorsan ható „szuper ragasztóval”. Ezek a vízálló ragasztóanyagok nem mérgezők a halak és gerinctelenek számára sem, és még víz alatt is használhatók. Legtöbbször korallok ragasztására használják a tengeri akvarisztikában. Ez egy jó megoldás lehet, hogy kövekre, vagy gyökerekre rögzítsünk például mohacsomókat. A zselé állagú ragasztókkal a legkönnyebb dolgozni.

A felületet először tisztítsuk meg, majd a koncepciótól függően a ragasztóanyagot csepegtessük a felületre, és dörzsöljük bele, vagy a teljes hosszában kenjük le. Ezután a mohákat óvatosan, csomókra szedve rányomhatjuk a ragasztós tereptárgyra. Hogy elkerüljük, hogy a fehér ragasztóanyag később látható legyen a növény alatt, csak keveset használjunk, vagy másik lehetőség, hogy rétegesen ragasszuk fel a mohát. Nagyszerű hatást tudunk így elérni. Arra is figyeljünk azért, hogy a moha megfelelő mennyiségű fényt is kapjon az akváriumban.

Egy rövid idő múlva a moha elkezd szétterjedni a felületen. Ha túlságosan elburjánzik, akkor ollóval lenyírhatjuk, vagy kitépkedhetjük, és az úszó mohadarabokat egy hálóval összeszedhetjük a vízből. Azután ezeket újra összeszedve egy másik tereptárgyat is dekorálhatunk velük.

Létezik egy másik megoldás, hogy mohákat rögzítsünk jellemzően gyökerekhez, vagy keskenyebb faágakhoz. Ehhez hosszabb szálú növények kellenek, a túl apró darabok nem megfelelőek. Egyszerűen tegyük a mohát az előre bevizezett fára, és tekerjük körbe damillal, vagy sötét cérnával. Ahogy növekszik a növény, szépen eltakarja a rögzítést.

Másik lehetőség a mohákat kövekhez vagy cseréphez rögzíteni, hogy rugalmas gézzel, vagy tüll szövettel rögzítjük oda. Ehhez tegyük lazán a felületre a mohát, és takarjuk be a szövettel, úgy hogy az egész követ betakarjuk. Kötözzük oda az aljánál egy cérnával. A mohákat szintén begyömöszölhetjük kövek közötti repedésekbe, ahol hamarosan maguktól rátapadnak a felületre, és elkezdenek nőni.

Rizóma, vagy gyökértörzs rögzítés

A lándzsás vízipáfrányt (Microsorum pteropus), a Bucephalandra-t, és az Anubias fajokat damillal, vagy pamut cérnával hozzá lehet erősíteni egy-egy tereptárgyhoz. Talán a damilt könnyebb használni, de ahhoz kell egy kis csomózási tudás, mert úgy kell megkötni, hogy nehogy lejöjjön, és az elszabadult hurkokba a halak beakadjanak. Amikor ilyen módszert használunk, akkor figyeljünk rá, hogy a gyökértörzset ne túl szorosan kötözzük oda, mert máskülönben megsérülhetnek.

A ragasztás itt is lehetséges, különösen a kisebb növényeknél. Az ilyen gyökértörzzsel rendelkező növényeket könnyen beilleszthetjük résekbe, esetleg egy kisebb csepp szuperragasztó segítségével is rögzíthetjük. Ha nem szeretnénk ragasztót, vagy cérnát használni nagyobb kövek esetében, hogy ne rontsuk el az akvárium tervezett kinézetét, akkor rögzíthetjük a növényeket kisebb kövekhez, vagy faágakhoz, így jobban beleillenek a designba. Ebben az esetben a növényeket később könnyebben átmozgathatjuk, ha máshogy szeretnénk elrendezni az akváriumban őket.

Az ilyen növények nagy többsége a rizóma osztással szaporítható. A lándzsás vízipáfrány esetén a leveleiből is növekednek kisebb növénykék, amelyekkel tovább szaporíthatjuk. Az Anubias és Bucephalandra esetében, hasonlóan az indákhoz, újabb gyökértörzsek nőnek ki, amelyeken levelek és gyökerek is növekednek. Ezeket az új hajtásokat leválaszthatjuk az anyanövényről egy éles késsel, és máshová helyezhetjük. Fontos, hogy ne rongáljuk meg a növényt, ne törjük, hanem éles késsel, ollóval, vagy pengével vágjuk őket.

 

******************************************************

Élesztős CO2 adagoló

Az itt leírt zselatinos változat kevesebb gázt fejleszt, viszont azt egyenletesebben és hosszabb ideig, mint a hagyományos cukros élesztőoldat. A két palackban pár nap eltéréssel cseréljük a masszát, így nem egyszerre kezdenek el gyengülni.

Felhasznált anyagok:
2db 2 literes műanyag üdítőspalack
2 tasak zselatinpor vagy lap
1 kocka sütőélesztő
4 dl kristálycukor

Halas boltból:
2-3 méter levegőcső
1 db Y vagy T elágazó
2 db levegőcső-csap
1 db visszafolyásgátló szelep
porlasztókő vagy diffúzor
néhány tapadókorong

Barkácsáruházból:
Szilikon vagy melegragasztó

Az eszköz elkészítése:

Az üdítőspalackokhoz vásároljunk valami minőségi szénsavas üdítőt, mert ezeknek jobban zár a kupakja, mint az ásványvizeknek vagy a noname márkáknak. A kupakok közepére fúrjunk 1-1 lyukat, aminek az átmérője egy kicsivel kisebb legyen, mint a levegőcsőé. Vágjunk le 2 kisebb darab levegőcsövet,a 20 centis hossz praktikus. A csődarabokat húzzuk át a kupakokba fúrt lyukon, a külső oldaláról befelé. Ebben segít, ha a cső végét ferdén levágjuk, és egy fogóval elkapjuk a túloldalon. Elég, ha egy pár centis darab lóg be a kupak belső felére. Kívül-belül nyomjuk körbe szilikonnal vagy melegragasztóval, hogy légmentesen zárjon. A ragasztó teljes száradása után a kupakokból kilógó csődarabokra illesszük a csapokat, így egyenként tudjuk szabályozni a palackok teljesítményét. A csapok után újabb 2 rövid csődarab következik, amiket egy T elemmel kapcsoljunk össze. Régi vágású halas boltokban néha árulnak T-elemmel egybeépített csapokat, ha ilyet találunk az sokat egyszerűsít a rendszeren. A T elem után már egyetlen cső vezet az akvárium felé, erre illesszük a visszafolyásgátlót. A cső végére húzzunk tapadókorongokat, így tudjuk rögzíteni az akvárium falán.

A végére tehetünk porlasztót, ez az egyszerűbb megoldás. Tengeri akváriumba való fa porlasztót vagy műanyagot vegyünk, a hagyományos köveket hamar tönkreteszi a szénsav. A kerámia diffúzorok ugyan szépen porlasztanak és jobb beoldást biztosítanak, azonban csak nagy nyomás mellett működnek. Élesztős rendszer is képes ezt biztosítani, azonban csak a legjobb napokon, a gyengülő oldat mellett leáll a buborékozás így időben rendszertelenebb lesz az adagolás. Jó megoldás még, ha a CO2 csövet egy belső szűrő levegőztető feltétjére kötjük. Ebben eleve biztosít némi szívóerőt a vízáramlás, így mélyebbre le tudjuk vinni a gázt, mint egy porlasztós megoldással. Hátránya, hogy kell hozzá egy belső szűrő, a növényes akváriumokban azonban jellemzőbb a külsők használata.

 

A kotyvalék:

Vegyünk annyi vizet, amennyit a zselatin használati útmutatója ajánl. Öntsük bele a zselatinport és a 4 dl kristálycukrot. Melegítsük lassú tűzön kevergetve addig, amíg a zselatin és a cukor fel nem olvad. Ne forraljuk fel! Hagyjuk valamennyire kihűlni, nehogy megolvassza a műanyagot, majd öntsük bele a flakonokba. Állítsuk be őket a hűtőbe és hagyjuk teljesen megszilárdulni. Addig is morzsoljuk bele az élesztőkocka harmadát egy tálka kézmeleg vízbe, és adjunk hozzá egy kiskanál cukrot. Mire a zselatin megdermed a hűtőben, a tálkában már meg is indult az élesztőgombák szaporodása és a CO2 termelés. Az élesztős löttyöt osszuk el egyenlően a zselatinos palackokba, majd öntsük fel egy-egy pohár langyos vízzel. Ha mindent jól csináltunk, akkor az áttetsző zselé tetején marad a mosogatólészínű élesztőoldat.

Ezután csavarjuk fel a csövekkel preparált kupakokat, nyissuk ki a csapokat és a porlasztót helyezzük be az akváriumba. Néhány percen belül meg fognak jelenni az első buborékok. Ez még csak az élesztőoldat cukortartalma, hamarosan ki fog merülni és esetleg le is áll egy időre a buboréktermelés. Az élesztőnek kell pár óra ezután, hogy elkezdje felhasználni a zselatinban található cukrot.

Bár úgy tartják, az élesztős CO2 sosem termel elegendőt és nem lehet túladagolni, ez nem igaz. Oda kell figyelni az adagolásra, és rendszeresen ellenőrizni kell a CO2 mennyiségét, legalább a kezdeti időben, amíg kiismerjük a rendszerünk szokásait. Az olcsó módszer, ha a víz pH-ját mérjük meg, és az adott táblázat alapján határozzuk meg a CO2 szintet. Ez macerás és pontatlan módszer. Kicsivel több ráfordítással vehetünk tartóstesztet, ami némi késéssel ugyan, de állandóan mutatja a CO2 szintjét és ránézésre megállapítható a pontos érték.

A visszafolyásgátló nem nélkülözhetetlen, de hasznos kellék. Ritkán ugyan, de előfordul, hogy a palackban negatív nyomás jön létre, ami leszívja a vizet az akváriumból. Például hőmérsékletcsökkenéskor a gáztermelés leáll, és a maradék térfogata is csökken. Ha a víz egyszer megindult, a közlekedőedények elvén addig folyik, amíg van hova. Ha a palackunk teljesen légmentesen zár, akkor megtelik és itt leáll a dolog. Viszont ha valahol ereszt, akkor a résen keresztül megindul az akvárium vize ki a padlóra. Ezt megelőzhetjük egy visszafolyásgátlóval.

Lehetséges problémák:

Sokan félnek, hogy ha estére elzárják a csapokat, a palackokat szétveti a nyomás. A zselatinos rendszerre nem jellemző az ennyire erős gázképződés. Nem szükséges régi visszaváltható palackokat vagy szódásüveget keresni. Bármelyik üdítős flakon jó, csak jól zárjon a kupakja. Ha mégis tartunk a lehetőségtől, akkor éjszakára ne zárjuk el teljesen a csapokat, így 100%-osan megelőzhető a baleset.

Vannak, akik a levegőbe kerülő CO2 miatt aggódnak, hiszen a CO2 fulladásos haláleseteket is képes okozni. Azonban a 4dl kristálycukorból termelődött teljes CO2 mennyiség kevesebb, mint amit egy ember egyetlen nap alatt kilélegez. A fulladásos esetek borospincékben fordulnak elő, ahol nem 4 deci, hanem jó pár hordónyi bor cukortartalma erjed.

A zselatinos módszernél nem jellemző az erős felhabzás, így a trutyinak sincs sok esélye az akváriumba kerülni. A palackban bőven van hely a habnak, és a zselatin eredendő feladata, hogy a gombák csak lassan férjenek a tápanyaghoz, így ne tudjanak hirtelen elszaporodni és túl sok CO2-t termelni. De ha meg is történik, kis mennyiségben az oldat nem árt az akvárium vizének. Ha a rendszerünk jól szigetel, az elemek pontosan illeszkednek, akkor nem lesz élesztőszag a lakásban. Ha mégis van, akkor ereszt valamelyik tömítés, ami egyben a hatékonyságot is csúnyán lerontja. Ideiglenesen irodai gyurmaragasztóval lehet leszigetelni. Hosszabb távon ajánlott szilikonnal átkenni a sérült részt.

Amikor a palackot cseréljük, fontos, hogy a palackot forgassuk és ne a kupakot. Utóbbi esetben a kupakkal együtt forognak a csövek, ami kimozdíthatja a szigeteléseket.

A rendszert két dolog állíthatja le: vagy elfogy a cukor, vagy az élesztőgombák által termelt alkohol akadályozza a további növekedésüket. Ha van hely a palackban, bátran önthetünk bele több langyos vizet, több vízben több alkohol fér el.

Minél mélyebben van a porlasztó, annál nehezebben préselődik ki a gáz, mivel nagyobb vízoszlop nyomását kell legyőznie. Ha párolog a víz, csökken a vízoszlop és erősebben fog jönni a gáz. Ha csökken a szoba hőmérséklete, az élesztőgombák lelassulnak, csökken a gáztermelés. A porlasztó föl-le mozgatásával szabályozhatjuk az adagolást. Ha ismeretlen okból leáll a buborékozás, húzzuk a porlasztót közvetlenül a felszín alá. Ha megindul, akkor van gáztermelés, csak gyenge: vagy ereszt a rendszer, vagy cserélni kell a táptalajt az egyik flakonban. Ha egyáltalán nincs, akkor valószínűleg döglöttek az élesztőgombák és újra kell keverni az egészet.

*************************************************************

 

 

Mit adjak a garnéláimnak enni és milyen gyakran etessek?

A garnélák mindenevők, gyakorlatilag bármit elfogadnak, a száraz tápoktól a zöldségekig. Érdemes valamilyen jó minőségű, kimondottan garnéláknak készült tápokat adni állatainknak. A különböző, magas algatartalmú (spirulina) tápokat, illetve friss zöldségeket felváltva adagolni, hogy biztosítsuk a változatos étrendet. A zöldségeknél azonban nagyon figyeljünk, honnan szerezzük be azokat, hiszen adott esetben akár gondot is okozhatnak a zöldségtermesztésben használt permetezőszerek, amiktől egy sima forralással nem tudunk megszabadulni. A zöldségek közül a kígyóuborka és a spenót ami nagy valószínűség szerint nagy sikert fog aratni garnéla kolóniánkban.

Ha a gyári eleségeket preferáljuk, próbáljunk inkább növényi, mintsem állati eredetű tápanyagokat összeválogatni. Ki kell tapasztalni, de nem árt az sem, ha nem „kényeztetjük el” garnéláinkat, hiszen tartásukkal kapcsolatban sok esetben kimondottan cél az akvárium tisztán tartása, az algák növekedésének szabályozása is. Én pl. sosem adok a hét minden napján eleséget a garnéláknak, így a „pihenőnapokon” nincs mit tenniük, mint az akváriumban fellelhető táplálékokat (algakezdemények, elhullott levéltörmelék, biofilm) felkutatni. Az akvakertészek talán kevésbé, de a biotóp akváriumok szerelmesei vagy a garnélatenyésztők akváriumaiban jó eséllyel láthatóak különböző falevelek, mintha csak egy őszi sétán volnánk az erdőben.

Ennek egyrészt az étrend változatosabbá tétele az oka, hiszen a leveleket előszeretettel csupaszítják le a garnélák, egészen az erezetig. De legalább ennyire fontos egészségügyi okai is vannak a levelek akváriumi alkalmazásának. A szárított levelekből ugyanis tannin (más néven csersav) és huminsavak oldódnak ki, amiknek antibakteriális és antimikotikus (gombásodás elleni) hatása van, valamint az akváriumvíz PH értékét is csökkentik.

Az ilyen közeg elősegíti az ívást és csökkenti a stresszt. Jó ha tudjuk, hogy ezek a kioldódó savak – jó eséllyel – erősen elszínezik a vizet. A sötétbarnától az aranysárgáig terjedő skálán mozog ez a fajta elszíneződés. Ez sok akvakertészt elriaszt a levelek használatától. Sokan ugyanis a teljesen kristálytiszta hatást próbálják elérni, amikor gyakorlatilag csak a felszín fodrozódása miatt érzékeljük, hogy van víz az akváriumban.

Forrás:
http://www.aqualine-aquarium.com/amit-a-garnelatartasrol-tudnod-kell-mielott-belevagsz/

 

Levelek az akváriumban

Sokféle fának lehet a szárított levelét akváriumban használni. Ilyen lehet a Kocsányos tölgy (Quercus robur), a Kocsánytalan tölgy (Quercus petraea), a Csertölgy (Quercus cerris), a Tölgy (Quercus rubra), az Európai bükk (Fagus sylvatica), az Egybibés galagonya (Crataegus monogyna), a Japánjuhar (Acer palmatum). Az Enyves éger (Alnus glutinosa) tobozait is fel lehet használni az akváriumban. Ezek csak az Európában felhasználható fák levelei, de világszerte számos más növénynek a levelét is használhatják az akvaristák az akváriumban.

Miért levelek?
Valószínűleg sok akváriumban tartott hal, mint pl. a Diszkoszhal, a természetes élőhelyén sohasem találkozik vízinövényekkel. Ez különösen igaz a feketevizű folyókban élő halakra, ahol a különösen savas víz szinte teljesen lehetetlenné teszi a vízinövények számára a túlélést. Ilyen élőhelyeken nem alakulnak ki buja vízinövény-szőnyegek, és a víz sem olyan átlátszó kristálytiszta, a levelekből kiázó csersav miatt. Az ilyen vízből származó halak sokkal jobban igénylik a leveleket és az elszíneződött vizet. Gyakran az érzékenyebb halak exportálása során is csomagolnak melléjük leveleket a begyűjtők. Az ilyen folyókban található levélszőnyeg egy hatalmas labirintushoz hasonlatos élőhelyet alkot, ahol gyakran pl. több száz Apistogramma is él egy négyzetméteren belül.

Előnyös hatások
Indiai mandulafa levélSok cég árul a halak számára ilyen feketevíz kivonatot, amiben magas a csersavtartalom. Ha száraz leveleket teszünk az akváriumba, akkor azok huminsav összetevőket juttatnak a vízbe, amitől csökken a pH érték, valamint ez antibakteriális hatású, és gombásodás gátló is, ezenkívül csökkenti a nehézfém tartalmat a vízben. Széles körben elterjedt, hogy sok hal esetében az ívást is serkenti, és segítheti a felépülését a stresszes, vagy harcban megsérült halaknak. Ezeket az akvaristák tapasztalatai és kutatások is (pl. Dr. Christian Steinberg) bizonyítják. Ezen kívül az akváriumba szórt száraz levelek a víznek egy sárgás-barnás színt is adnak, ami indikátora is lehet a huminsav koncentrációnak, amit nehéz lehet máshogy mérni. Ha a víz nagyon bebarnul, akkor valószínűleg túl magas a huminsav tartalom. Sok akvarista egy vödörben áztatja a leveleket, vagy az égertobozokat, így egy koncentrátumot hoznak létre, amit az akvárium vizéhez adagolhatnak. A feketevízből származó halak sokkal jobban érzik magukat az ilyen színezett vízben.

Az étrendi összetevők
Egyes megfigyelések szerint a levelek táplálékul is szolgálnak egyes halak és ivadékaik számára. Mivel a feketevizű folyókban sok a lehullott levél, és a pH érték is nagyon alacsony, valamint viszonylag kevés a planktoni eleség, amivel a kishalak táplálkozhatnak, ezért egyes halak a testükből termelődő nyálkával táplálják a kicsinyeiket (pl. Diszkoszhal, Uaru stb.), ami néhány hétig kielégíti étvágyukat. Ahogy a levelek baktériumok, és gombák segítségével lebomlanak, ezeken is megjelenik a halak testén található nyálkához hasonló anyag, amit a kishalak lecsipegethetnek. Ezek mellett a levelek segítenek beindítani a mikroszkopikus méretű egysejtűek (infusoria) elszaporodását is, ami szintén tökéletes indítóeleség a kishalak számára.

A levelek kiválasztása
Nagyon fontos, hogy pontosan beazonosítsuk, begyűjtsük és előkészítsük a leveleket. Fontos, hogy csak a lehullott leveleket gyűjtsük be, a friss, fáról szedett levelek nem jók. Ősszel a lombhullató fák lehullajtják leveleiket, amelyek a nyári es tavaszi hónapokban cukrot és oxigént állítottak elő a fa számára. Ezeket a száraz leveleket kell összegyűjteni, mert ezekben már nincs élő anyag, és nem okoznak problémát az akváriumban. Másik fontos dolog, hogy olyan helyen gyűjtsünk csak leveleket, amelyek távol vannak az autóutaktól és nagyobb városoktól, így kevésbé szennyezettek. A sáros és madárürülékes levelek sem jók! Az összegyűjtött leveleket nem célszerű a lakásban tárolni, mert kisebb rovarokat és más nem kívánatos állatokat is behurcolhatunk velük. Az összegyűjtött leveleket száraz helyen kell tárolni.

Megfelelő felhasználás
A leveleket nem kell leforrázni, mielőtt beletesszük az akváriumba, mert igaz, hogy fertőtleníti azokat, de nagyon sok hasznos anyagot is kivon belőlük. Az akváriumba helyezett levelek először lebegnek a víz felszínén, de kb. 24 óra múlva már lesüllyednek. Hogy mennyi levelet tegyünk a vízbe, azt nem lehet pontosan megmondani, mert függ a levél fajtájától is, ezt mindenkinek magának kell kikísérleteznie. Például bükkfa levélből akár több centiméternyit is felhalmozhatunk az akvárium alján, és csak alig színezik el a vizet, míg ha 4-5 Indiai mandulafa levelet használunk, akkor a víz szinte teabarna lesz. A leveleket nem kell eltávolítani a medencéből, mert elbomlanak, ezután tehetünk újabb leveleket az akváriumba. Egyes levelek sokkal tovább bírják víz alatt, mint mások. Az Indiai mandulafa levelei például csak néhány hónapig bírják víz alatt, míg a tölgy levelei akár fél évig is megmaradnak, mielőtt teljesen lebomlanak.

A tradicionális tőzeges vízszínezési módszert sok környezetvédő támadja, mert ez által a tőzegmocsár élőhelyeket tönkreteszi a nagy mennyiségben kitermelt tőzeg. Ezért is lehet jobb módszer a száraz levelek használata, ami ezen kívül olcsóbb és a halak számára értékesebb is, mint a tőzeg. Mindenkinek érdemes kipróbálni ezt a módszert, aki feketevízből származó halakat tart otthon.

*************************************************************

Oldal: Egyéb akvarisztikai megoldások
Akvarisztika ABC - © 2008 - 2024 - akvarisztika-abc.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat