Akvarisztika ABC

"Az akváriumban az ember nemcsak hínárt és halakat láthat, hanem a víztükörben megpillanthatja sajátmagát is." (Bácsszentiváni Mihailovits György)

Weboldal bejelentése

Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!

Ügyfélszolgálat

1.Az amerikai kontinens vízinövényei

Amerika növényvilága rendkívül változatos.

Észak-Amerikában rendszeresen megtalálhatjuk a különböző hínárféléket, kozmopolita valiznériákat, de kiemelendőek a floridai mocsárvilág (Everglades) speciális növénytársulásai. Itt rendkívül sokféle vízen lebegő vagy a mocsári életmódhoz alkalmazkodott vízinövénnyel találkozhatunk. A változatos élőhelyek egyben a növényvilág gazdagságát is jelentik. E kontinens fajgazdagságának köszönhetjük például a tündérhínárokat, tóalmákat, bakopákat is.

Délebbre haladva, a trópusok irányába, számtalan más fajjal is találkozhatunk. Mexikóban és Közép-Amerikában a különböző moszatok is nagy kiterjedésű legelőket nyújtanak a növényevő halak számára (a moszatok és algák valójában nem is növények, még csak nem is eukarióta élőlények, hanem a fejlettebb protoctiszták körébe tartoznak, bár némelyikük besorolása máig vita tárgyát képezi szakértők között is). Emellett hínárokkal, békalencse-fajokkal, vízijácinttal szinte bárhol találkozhatunk. A díszhaltenyésztők egyik kedvenc növénye, a tüskehínár, szintén jobbára közép-amerikai elterjedésű.

Dél-Amerika, a zöld pokol. Ez a név nem véletlen, bár kétségkívül az egyre zsugorodó, de azért manapság is meglehetősen impozáns esőerdőkre vonatkozik. Ettől függetlenül a víz alatti vegetáció népességéről sem feledkezhetünk meg, ugyanis a fényigényes, de pompás színekben játszó papagájvirágok (Alternanthera sp.) jó része és az Echinodorus-genus majd összes tagja innen származik. Egyes helyeken e növények szinte kész víz alatti dzsungelt hoznak létre, virágzatukat pedig a sekélyebb régiókból víz fölé emelkedve hozzák.

Alternanthera reineckii – Papagájvirág

Bacopa caroliniana – Karolinai bakopa

Echinodorus cordifolius – Szívlevelű kardfű

Echinodorus uruguayensis – Uruguayi kardfű

Egeria densa – Argentin átokhínár

Helanthium tenellum – Finomlevelű amazonasi kardfű

Ludwigia repens – Pirosfonákú tóalma

Myriophyllum aquaticum – Közönséges süllőhínár

Myriophyllum quitense – Andesi süllőhínár

Najas guadalupensis – Guadeloupei tüskéshínár

Proserpinaca palustris – Bíboros csillaghínár

Salvinia auriculata – Füles rucaöröm

*************************************************************

2.Az Afrika kontinens vízinövényei

Afrika, a fekete kontinens.

Állatvilága e földrésznek egyszerűen lenyűgöző, olyan karakteres fajok élnek itt, mint sehol másutt a világon. Nincs olyan ember, aki kapásból ne tudná sorolni egy kisebb állatkert számára is elegendő fajok gyűjteményét, melyek mind e földről származnak. De mi a helyzet a növényekkel? Bizony csak kevesek ismerik kellő alapossággal Afrika vegetációját. Ugyan pár jellegzetes fajt biztosan fel tudnánk sorolni melyek Afrikában vagy a környező szigetek egyikén honosak (például majomkenyérfa, Zamioculcas). De vajon hányan ismerik például a kongói esőerdők óriásfáját, a Sapeli-fát?

Nincs ez másként a víz alatti vegetációval sem, mely oly változatosságokat tud ölteni, mint sehol másutt. A tavaktól kezdve a gyorsan folyó patakokon át a hömpölygő óriásfolyókig számtalan élőterület adódik a víz alatti és a mocsárvilág fotoszintetizáló lakói számára.

Minden bizonnyal leginkább az Anubias-genus tagjai jellemzik akváriumainkban Afrikát, melyek kiváló vízinövények, ugyanis alig néhány al képes kárt tenni bennük, és rendkívül strapabíróak. Tűrőképességüket az is alátámasztja, hogy a természetben sokszor víz fölött nőnek, illetve csak egy részük kerül állandó vízborítottság alá, de hibátlanul megélnek, sőt, vígan hajtanak teljesen elmerített (submers) állapotban is. A nagyon kedvelt Bolbitis és Aponogeton-fajok is afrikai elterjedésűek...

Anubias barteri – Barter – vízilándzsa

Anubias gracilis – Nagy vízilándzsa

Anubias hastifolia – Hosszúszárú vízilándzsa

Anubias heterophylla – Kongói vízilándzsa

Aponogeton madagascariensis – Madagaszkári vízikalász

Aponogeton ulvaceus – Salátalevelű vízikalász

Bolbitis heudelotii – Csipkés vízipáfrány

Myriophyllum mezianum – Madagaszkári süllőhínár

Nymphaea lotus – Törpe tündérrózsa

*************************************************************

3.Indoausztrál régió növényei

Ázsia és Ausztrália növényvilága rendkívüli változatosságot tudott elérni, ugyanis egymással szöges ellentétben álló földrajzi területek fekszenek e kontinenseken. Sivatagoktól esőerdőkig, óriás hegyvidékektől beláthatatlan pusztákig. Akváriumi növényeink döntő többsége minden bizonnyal Ázsia - Ausztrália - Óceánia világából kerül ki, különösen a kisebb, DK-ázsiai szigetek, szigetvilágok rendelkeznek a fajok nagy sokszínűségével, hisz ahány külön kis világ, annyiféle evolúciós lépés.

Oly gyönyörű növényeket kaptak az akvaristák e régióból, mint a Nymphaea - tündérrózsákat, Hygrophila és Nomaphyla genus üdezöld tagjait, de akár az ambúliákat, vízibambuszokat vagy épp a jávai mohát is említhettem volna.

Azonban tán a legismertebb, hatalmas növénycsoport dél-délekelet ázsiai elterjedéssel a Cryptocoryne genus. Máig fedeznek fel újabb és újabb fajokat közülük, majd' az egész szigetvilágban megtalálhatóak különböző formáikban, s mindemellett remek akváriumi növények.

Az alábbiakban egy bőséges leírás olvasható a megboldogult Dr. Lányi György tollából:

A Cryptocoryne-vízikelyhek
Délkelet-Ázsiában széltében elterjedt mocsári növények a vízikelyhek. E trópusi nemzetségből több mint 70 fajt ismerünk, ezekből azonban eddig nem túl sok terjedt el az akvarisztikában. A talajban kúszó, többszörösen elágazó erős gyökértörzsük van, amelyből rövidebb-hosszabb nyelű, lándzsás levelek fejlődnek. A mindig épszélű levéllemez formája fajonként - sőt a környezetviszonyok szerint még egyazon fajon belül is - a keskeny fűszerű vagy a hosszú lándzsás alaktól a széles tojásdad vagy kerekded-szíves alakokig igen változatos. Színük a világostól a sötétzöldig, a barnás fényűtől a kékeszöldig terjed, míg a levél fonáka gyakran pirosas.

Szobaakváriumokban többnyire állandóan submers formában nevelik. A trópusi paludáriumokban azonban sekély vízborítással emers levelek fejlődnek, minthogy hazájukban a száraz időszakban csak levéltövük áll vízben. A víz fölé emelkedő emers levelek durvábbak, némely fajon alakban is eltérnek a submersektől. Igen jellegzetes a virágzatuk. A tulajdonképpeni, virágok a színes fedőlevéltől takarva, az általa képzett kehelyben húzódnak meg, mégpedig alul a női virágok, s felettük hosszú nyélen a hím virágok. Sok fajuk csak emers módon nevelve hoz virágzatot, de egyesek submers formában is virágzanak.

Az utóbbiak virágzata gyakran a víz színe fölé emelkedik. A megtermékenyítés önbeporzással vagy apró rovarok közvetítésével történik; ezeket a színes fedőlevél csalogatja oda, majd a kehely síkos fala csúsztatja a mélyen ülő nőnemű virágokhoz. Mikor a kis rovar a virágnyélen felfelé igyekszik, - a testére tapadt virágporral megtermékenyíti a női virágokat. A magvak egy része már a terméscsomóban kicsírázik, s így e növények "elevenszülőknek" tekinthetők.

Valamennyi Cryptocoryne - trópusi mocsári növény lévén - 24-30 C°-ot igényel. Kedvelik a lágy, enyhén savanyú vizet; a túl kemény víz pusztulásukat okozhatja. Submers és emers módon egyaránt tarthatók. Talajágyként az agyaggal kevert, durva szemcséjű folyami homokot kedvelik, amelyet kevés kifőzött és kinyomkodott tőzeggel még lazábbá teszünk. A jól felmelegedett talaj az erős gyökérzet miatt megfelelő mély legyen: a kisebb fajoknak 6-8, a közepeseknek 10 cm, a nagyobbaknak pedig ennél is mélyebb.

A Cryptocorynéket a lehető legritkábban ültessük át, mert nehezen gyökeresednek, kényes gyökerük az átültetéskor gyakran megsérül, s a növények fejlődése megakad, sőt nem ritkán leveleik az átmenetileg szünetelő táplálékfelvétel miatt pusztulni kezdenek. Emers töveket vagy csak fiatal kortól, fokozatosan emelt, de a levelek lemezét a levegőn hagyó vízoszloppal, vagy a már submersen gondozott tövek vízborításának lassú csökkentésével lehet létrehozni, hogy a növények a változó feltételekhez fokozatosan alkalmazkodni tudjanak. Csaknem mindig a gyökérindán fejlődő fiatal növényekről szaporítjuk, amelyek idővel az indáról leválaszthatók. Csak a C. ciliatán fejlődnek az akváriumban is a termésből kicsírázó növénykék. A vízikelyhek erős megvilágítást nem igényelnek, de a szórt fényt erőteljesebb fejlődésükkel hálálják meg. Igen ügyeljünk viszont arra, hogy levéllemezük el ne algásodjék, mert a levélen ülő algatelepek, főleg a bársonyos bevonatú kékalgák a levelet, majd az egész tövet megfojtják.

A vízikelyheken nem ritka jelenség, hogy a növények - látszólag minden külső ok nélkül - hirtelen pusztulni kezdenek. Eleinte csak a levelek szövete válik üvegszerűvé vagy lyukacsossá, később a levelek sárgulva rothadásnak indulnak, majd az egész növény elpusztul. Az akvaristák "Cryptocoryne-betegségnek" nevezik ezt, valójában azonban a növény életében hirtelen bekövetkezett életkörülmény-változás reakciója, a növény élettani sokkja. Ilyen élettani zavart idézhet elő az átültetés is a hajszálgyökerek szinte elkerülhetetlen megbolygatása által, amely a tápanyagok felszívódását egy időre megszünteti, s ez a levéllemez elrothadásához vezet.

Hasonló tünet szerint pusztulhatnak el a levelek a víz vegyi összetételében bekövetkezett hirtelen változás miatt is (pl. amikor az addig csapvízben tartott Cryptocorynék medencéjét esővízzel töltjük fel). Ilyenkor az előidéző fő ok: az ozmotikus nyomás hirtelen megváltozása. A vízikelyhek levélrothadásának másik gyakori esete a magas nitrogénkoncentráció okozta levélmérgeződés (pl. túl sok állati szervezet jelenlétekor), ugyanis a Cryptocorynék csak alacsonyabb koncentrációban viselik el az anyagcseretermékeket. A medence vizének részleges kicserélése javíthat a helyzeten. A rothadásnak induló levelek szövetében mikroszkóppal mindig találhatunk rothasztó baktériumokat, amelyek azonban csupán másodlagos okozói a levélpusztulásnak.

A Cryptocoryne-levelek hirtelen bekövetkező elrothadásának a nyomelemek kimerítéséből adódó hiánybetegségen kívül fertőző formája is van, amikor a levélszövet elhalását parazita baktériumok, vírusok, avagy sugárgombák (Actinomycetes) idézik elő. A fertőzött növényről átvihető betegségformáról, annak kórokozóiról és gyógyításáról bővebbet még nem sikerült kideríteni. A Cryptocoryne levelek lyukasodását, különféle gombák okozzák. A mikózisnak (negeosis) nevezett betegség úgy lokalizálódik, hogy a növényen a megtámadott hely körül kérges réteg képződik, e szövetrész felbomlik és a kérges gyűrűből kiesik. A levéllemez épen maradt része a lyukasodás után tovább él.

A vízikelyhek levélrothadását a medence vizéből felhasznált biogén elemek - különösen a vas, magnézium és foszfor - hiánya okozta klorózis is előidézheti. Ilyenkor a levelek csak erezetük mentén őrzik meg sötétebb zöld színüket, egyébként lemezük halványzöld vagy sárga színű. Az akváriumban (amely lényegében törpe biotóp) a Cryptocorynék - különösen ha nagyobb tömegben vannak jelen - hamar kimeríthetik az élettani szempontból oly fontos nyomelemeket. Ebben az esetben nyomelemes növénytápoldattal vagy a víz részleges, esetleg teljes felújításával segíthetünk a bajon. A Cryptocorynék klorózisának kórokozója egyébként - akárcsak a szárazföldi növényeknél - vírus is lehet.

Aponogeton crispus – Fodros vízikalász