Sokcsíkú árgushal
Tudományos név: Selenotoca multifasciata (Richardson; 1846)
Szinonímák: Scatophagus multifasciatus
Magyar név: Sokcsíkú árgushal
Csoport: Brakkvizi halak
Származás: Ausztrália, Fülöp-szigetek, Indonézia, Sulawesi.
Testhossz: 40 cm, de akváriumban ritkán nő ekkorára.
Természetes élőhely: A folyótorkolatokban és a part menti mangrove mocsarakban élnek, de a fiatal halak felúsznak az édesvizű folyókba is.
Viselkedés: Közepesen agresszív, aktív csapathal, a kisebb halakat megeheti, ezért csak hasonló méretű halakkal tartsuk.
Táplálkozás: Mindenevő; nem válogatós és elég mohó is, élő és fagyasztott eleségeket, valamint minőségi száraz tápokat is szívesen fogyaszt. Időnként igényli a növényi eleségeket is, mint pl. salátalevél. Az akváriumi növényeket is lerághatja.
Szaporítás: Akváriumban nem szaporodik
Medence: Minimum 400 literes
Halnépesség: 400 literre 3-4 hal
Dekoráció: Homokos talaj, gyökerek, faágak. Kisebb-nagyobb kövek és vízinövények, amelyek bírják az enyhén sós vizet. Nagy úszóteret igényelnek.
Hőmérséklet: 20-28 °C
pH: 7,5-8,5
Keménység: 12-30 NK°
***********************************************
A német keménységi fok NK° értékek,vagyis 1 liter víz mennyi kalcium-oxidot (CaO) tartalmaz.
A német keménységi fok (nk) a CaO mg/liter egy tizede !
Nagyon lágy: 40 mg/liter CaO alatt (4 nk)
Lágy: 40-80 mg/liter között CaO (4-8 nk)
Közepesen kemény: 80-180 mg/liter CaO között (8-18 nk)
Kemény: 180-300 mg/liter CaO között (18-30 nk)
Nagyon kemény: 300 mg/liter CaO felett (30 nk)
A német keménységi fok (nk) a CaO mg/liter egy tizede !
**********************************************
Sótartalom:12-32%
Várható életkor: 5-8 év
Megjegyzés: A Sokcsíkú árgushal teste oldalról lapított, zöldes-ezüstös színű. Az oldalának a felső részén 7-12 keskeny, függőleges, sötét sáv fut, amelyek alsó fele szakadozott, inkább pöttyökre emlékeztet. Testükhöz képest a fejük és szájuk is kicsi. Érzékenyek a nitrátokra, és mivel sokat esznek, ezért a heti rendszeres vízcsere és az erős szűrés elengedhetetlen medencéjükben. A fiatal halakat rövidebb ideig tarthatjuk édesvízben is, de a felnőtt egyedeknek már mindenképpen kell a brakkvíz, vagy tengervíz. Mint a többi árgushalnál, a hátúszó tüskéinek tövében méregmirigyek találhatóak, amelyekkel fájdalmas sérülést tudnak okozni a figyelmetlen akvaristáknak. A nemek megkülönböztetése külsőleg nem lehetséges. Szaporodásáról nem sok információ áll rendelkezésre, egyes feltevések szerint a felnőtt halak a korallzátonyokon szaporodnak teljesen tengervízben, majd a kikelő kishalak a folyótorkolatokba vándorolnak, ahol brakkvízben és édesvízben fejlődnek tovább. Amikor ivaréretté vállnak visszavándorolnak a tengervízbe.