31.Stressz a halaknal.

Mi okozza a stresszt, és hogyan hat ez halainkra?

A stressz egy gyakran helytelenül használt kifejezés, amelyre sok akvarista úgy tekint, mintha ez lenne a fő oka más, sokkal komolyabb egészségügyi problémának. Mielőtt megbeszélnénk a stressz halakra gyakorolt hatásait, tisztázni kell a definícióját: a stressz egyfajta válasz az élőlénnyel szembeni hatásokra. A test kétféle stresszt ismer fel, és az ezekkel szembeni fiziológiai válaszok is nagyon különbözőek.

Akut stressz

Az akut stressz hirtelen jelentkezik, súlyos, és gyorsan megoldódik, vagy úgy, hogy a hal elpusztul, vagy úgy, hogy elmúlik a stresszt kiváltó ok. Egy ragadozóval történő véletlen találkozás válthat ki például ilyet. Az akváriumi, vagy tavi díszhalak számára a hálós befogás, vagy a halak kézzel megfogása szintén akut stresszt okozhat.

Az akut stressze való reagálás hasonló az embereknél tapasztalható „harcolj, vagy menekülj” reakcióhoz, amely az idegrendszer közvetítésével katekolamin hormonokat, adrenalint, és nor-adrenalint szabadít fel a mellékveséből, ami a vesék fölött található. Gondoljunk arra, amikor vezetés közben majdnem elütöttünk valamit, vagy átkelünk egy forgalmas útszakaszon – ilyenkor a szívverés és a légzés felgyorsul, a véredények összeszűkülnek, amitől elsápadunk, és az érzékszerveink felerősödnek. A test hirtelen felkészül, hogy megvédje magát, vagy hogy elmeneküljön a veszély elől.

Ez egy életmentő reakció, amely erősen beidegződött a gerinceseknél. Emiatt szabadul fel adrenalin, és nor-adrenalin a kromaffin szövetből, amikor a halakat akut stressz éri. A halaknál ennek a hormonnak ugyanazok a hatásai, mint az embereknél: emelkedett légzőszervi, és szívműködés, megemelkedett éberség, és a test a nem létfontosságú szervektől elveszi az energiat.

Krónikus stressz

A haltartásban sokkal problémásabb a stressz azon formája, amely tartós. Ezek a stresszt kiváltó okok, amelyek a halakkal szemben jelentkeznek lassan kezdődnek, fokozatosan romlanak, viszont gyorsan megoldódnak. A halaknál jó példa lehet a krónikus stresszt okozó problémákra a különböző vízproblémákkal kapcsolatos gondok, a nem megfelelő akvárium méret, az agresszív társhalak, vagy a hiányos táplálkozás. Ahogy látszik a krónikus stressz okai nagyon különbözőek lehetnek, valamint az ezekre adott fiziológiai válaszok is nagyban különböznek. Az alapvetően idegi alapú válasz helyett, a krónikus stresszre hormonális választ ad a szervezet. A vérben megnövekedett corticosteroid hormonszint segít a halaknak megbirkózni a stresszel úgy, hogy energiatartalékokat mozgósít az izmokból és a zsírból, valamint leszabályozza azon szervek működését, amelyek nem feltétlenül szükségesek a túléléshez (pl. szaporodási szervek, immunrendszer).

A vadonban a halak például olyan esetekben találkoznak krónikus stresszt kiváltó okokkal, amikor a víz szennyezett, amelyből úszás segítségével elmenekülhetnek. Akváriumban a szennyezéseket, az agresszív társhalakat, vagy a rossz táplálékot nem tudják elkerülni a halak, így a folyamatosan keletkező corticosteroid hormonoknak hosszú távú hatásuk lesz, mert a nem létszükségletű szervek elkezdenek leállni, vagy rosszul működni.

A stressz hatása a halakra

Fontos, hogy a haltartók tisztában legyenek ezzel, és megértsék, hogy a tartási körülmények milyen hatással lehetnek a halakra. A tartós stresszben élő halak lassabban nőnek, kevésbé termékenyek, fakók a színeik, és nem természetes módon viselkednek. Akár szabadidős horgászat miatt, akár díszhalként tartunk halakat, nem fognak optimálisan teljesíteni, ha stresszben élnek.

Stressz a halaknál

A leglátványosabb akut stressz reakció halaktól, amikor nem megfelelő körülmények között tartották őket, egy tanulmány során látszott, amikor Zebradániókat (Brachydanio rerio) tartottak egy medencében, vagy külön medencében, de úgy, hogy lássák egymást egy ragadozó Jaguársügérrel (Parachromis managuensis). Azoknak a szerencsétlen dánióknak, amelyek egy medencében voltak a sügérrel, sokkal magasabb volt a corticosteroid hormon szintje, mint azoknak, amelyek csak látták a sügért, de másik medencében voltak, vagy azoknak a kontroll halaknak, amelyek egyáltalán nem voltak kapcsolatban a sügérrel. Érdekes, hogy azoknak a halaknak, amelyek csak látták a ragadozót, de nem voltak egy medencében vele, látványosan magasabb volt a hormonszintje, mint a kontroll halaknak.

Egy másik kísérlet során, amely szintén a látásra épült, egy csapat kalászhalat (Melanotaenia duboulayi) egy műragadozó segítségével üldöztek az akváriumban. Ezek a halak is sokkal magasabb corticosteroid hormonszintet mutattak, mint a kontroll csoport, még négy órával a kísérlet után is.

Egy további finomítás ebben a tanulmányban kimutatta, hogy ez a hatás a vadon fogott halaknál sokkal erőteljesebben jelentkezett, mint az akváriumban szaporodott társaiknál.

A fogságban tartás és a kézhez szoktatás hatása is alaposan tanulmányozásra került. Néhány Nílusi tilápiát (Oreochromis niloticus) fél óráig egy átlátszó plexilappal egy 6 literes akváriumban óvatosan a falhoz szorítottak. Sokkal magasabb légzésszámot mutattak 5 percig a kísérletet követően, mint a kontroll csoport, akik szintén egy 6 literes akváriumban voltak, de nem szorították őket az üveghez. Ezek a kísérletek jól mutatják az akut stressz reakciókat, viszont a rövid ideig tartó stresszek során előjöttek a krónikus stressz reakciók is, mert a falhoz szorított halak testében sokkal magasabb volt a corticosteroid hormon szint is még további 35 percig.

Ez a három kísérlet ugyan durvának tűnhet, és azok számára, akik már több éve tartanak halakat, úgy látszik, hogy az egyértelműen nyilvánvaló dolgokat tanulmányozták. Viszont ha szabványosítjuk a stressz faktorokat, és mérjük a hormonális reakciókat, akkor jobb rálátást kapunk, hogy a halak hogyan reagálnak szélesebb tartományú stresszt kiváltó hatásokra. Egyes ilyen stresszt kiváltó okokat ki tudunk szűrni az akváriumban, mint a ragadozó által okozott stresszt. Más okok, mint például a hálóval befogás elkerülhetetlen, ezért meg kell értenünk a halaknak okozott hatásait, és amennyire lehetséges lecsökkenteni azt.

5 lehetőség, hogy csökkentsük a halakra ható stresszt

1.Biztosítsunk halainknak megfelelő méretű akváriumot.

2.Próbáljuk meg távol tartani a halaktól a stresszt okozó fenyegetéseket: macska, hangos gyerek, ragadozó társhal, stb.

3.Etessük rendszeresen megfelelő élelemmel halainkat, hogy biztosan megkapják a számukra szükséges tápanyagokat.

4.Biztosítsuk a megfelelő vízminőséget

5.Legyünk felkészültek, és hatékonyak, amikor a halakhoz hozzányúlunk, és próbáljuk minimalizálni a halakat zavaró körülmények

 

32.Garnéla betegségek és kezelések.

1. Tünetek: kisebb barnás, néha gyulladt helyek a páncélon. Rózsaszínes, narancs foltok és részben vagy teljesen felmaródott antennák és/ vagy faroklegyező.
Diagnózis: Külső fertőzés, melyet különféle baktériumok vagy gombák okoznak, esetleg rossz akváriumi higiéniai körülmények, túl kevés vízcsere, stressz, Túlzsúfoltság vagy rosszul gyógyult sérülések.
Kezelés: 1 tabletta Furanol-t 20 liter, vagy 1.5 gramm kloramfenicol-t 100 liter akváriumvízben feloldani; kiegészítésképp adjunk 1 késhegyni kloramfenicolt táplálékba keverve, mulmozzuk ki rendszeresen a talajt és figyeljünk a vízminőségre.

2.Tünetek: a garnélák kifakulnak, elvesztik a színüket; narancsos vagy fehér elszíneződés jelenik meg a háton és a hasi tájékon (a fejrészen nem!), párhuzamosan napi szintű elhullás jelentkezik.
Diagnózis: Belső fertőzés, melyet különféle baktériumok vagy gombák okoznak, esetleg rossz akváriumi higiéniai körülmények, túl kevés vízcsere, stressz, túlzsúfoltság az akváriumban.
Kezelés: 1 tabletta Furanol-t 20 liter, vagy 1.5 gramm kloramfenicol-t 100 liter akváriumvízben feloldani; kiegészítésképp adjunk 1 késhegyni kloramfenicolt táplálékba keverve, mulmozzuk ki rendszeresen a talajt és figyeljünk a vízminőségre.

3. Tünetek: Az elhullott állatok nyakrészén vöröses-barnás foltok figyelhetők meg.
Diagnózis: Természetes halál. Mivel a garnéláknál a halál után először a belső szervek bomlanak el, a nyakon vöröses-barnás elszíneződés jelentkezik.
Kezelés: Egy elhullott állat még nem ok az aggodalomra. Ha a halálesetek gyakorisága növekszik, javítsunk a vízminőségen vagy gyanakodjunk valamilyen betegségre.

4. Tünetek: vattaszerű lerakódás vagy halványzöld, fonalszerű nyúlványok a fejrészen, a csápokon vagy az úszólábakon.
Diagnózis: Gombásodás, gombafertőzés (Achlya, Saprolegnia); rosz vízminőség, túl kevés vízcsere.
Kezelés: Cilex-szer (Brustman gyártmány) vagy Fungol-lal (JBL), esetleg más gombásodás elleni gyógyszerrel. Adagolás a használati utasítás szerint. Javítsunk a vízminőségen és a tartási körülményeken.

5.Tünetek: Pelyhes, szürkésfehér, kolloidszerű (kocsonyás?) lerakódás vagy magányos, szabadon álló, átlátszó csapocskák a páncélon vagy a fejrészen.
Diagnózis: hamis gombásodás (ál-gombabetegség)., melyet harangállatocskák (Epistylis) okoznak. Ez a betegség gyakran nagy szerves terheltségű (magas szervesanyag-tartalmú) vízre vezethető vissza.
Kezelés: 90%-os vízcsere. Kezeljük malachitzöld-oxalát tartalmú gyógyszerrel, pl. Punktol (JBL) vagy Exit. Adagolás a használati utasítás szerint. Alternatívaként haszálható 0.37 gramm metilénkék és 0.37 gramm malachitzöld 100 ml 37%-os formalinban feloldva. Adagolás: 100 liter vízhez 1.2 ml oldat; több napon keresztül ismételjük az adagolást.

6.Tünetek: Tejfehér elszíneződés, mely a fejtől a hasi részen át a teljes testen végighúzódik; párhuzamosan a garnélák színe sápadttá válik, számos elhullás is megfigyelhető.
Diagnózis: Tejbetegség (Myxosporidia).
Kezelés: A Myxosporidia-fertőzés igen makacs, jelenleg nem kezelhető. A láthatóan beteg és elhullott állatokat azonnal távolítsuk el; ügyeljünk a jó vízminőségre; adagoljunk antibakteriális gyógyszert.

7. Tünetek: A garnélák elvesztik a színüket, tejfehér, üveges foltok jelennek meg; a végtagok merevek. Az állatok nem képesek mozogni, majd meghalnak.
Diagnózis: Porcelánbetegség (Microsporidien).
Kezelés: Jelenleg nem kezelhető. Egyetlen lehetőség a kórokozó elpusztítása; ehhez adjunk malachitzöldet a táplálékkal. Ehhez a malachitzöldet oldjuk fel és adjuk a táplálékpelyhekhez/szemcsékhez, majd szárítsuk ki azokat és így adjuk a garnéláknak.

8. Tünetek: Jól látható kis, fehér, mozgó pontok vagy vonalkák a páncéllemezeken (carapax) vagy alatt.
Diagnózis: Férgesedés, féregfertőzés, szívóféreg, Nematoda.
Kezelés: Flubenol: 100 liter akváriumvízhez 0.2 gramm. Gyrodactol: 20 liter akváriumvízhez 1 tabletta; az akváriumvizet jól levegőztessük át.

9. Tünetek: Tömeges elhullás vízcsere, új állatok beengedése, gyógyszeres kezelés, folyékony növénytápszer adagolása vagy újonnan vett növény beültetése után.
Diagnózis: Mérgezés, az új állatok túl hirtelen beengedése (túl hirelen környezetváltozás), túl magas hőmérséklet vagy túl kevés oxigén.
Kezelés: A vízminőség javítása, különös tekintettel a réz, vas, nitrit, nitrát eltávolítására. Biztosítsunk megfelelő oxigénellátást. Az újonnan vásárolt állatokat lassan, fokozatosan szoktassuk hozzá az új környezethez. Ne használjunk réztartalmú növénytápszert.

10.Tünetek: Hasadások, deformációk a páncélon vagy a végtagokon; csonka, hiányos vagy görbe csápok.
Diagnózis: Vedlési problémák; rossz vízminőség; rossz táplálékösszetétel (túl magas fehérjetartalom).
Kezelés: Javítsunk a vízminőségen;, különös tekintettel a nitrát, nitrit, ammónia és foszfát eltávolítására. Párhuzamosan változtassunk a táplálék összetételén; segítsük a páncélképződést kalciumtartalmú eleség adagolásával.

Forrás: http://garnelaforum.hu

 

33.Gázembólia

A napsütéses nyári napokon, a növények aktív oxigén kibocsátása idején, ha túl sok oxigén halmozódik fel a vízlevegőztetés által is, akkor ez a halak betegségéhez, sőt gyakran pusztulásukhoz is vezethet. Ez a betegség az úgynevezett gáz embólia.

A napsütéses nyári napokon, amikor a növények oxigén kibocsátása aktív, vagy ha túl sok oxigén halmozódik fel a víz levegőztetés által is, az a halak betegségéhez, sőt gyakran pusztulásukhoz is vezethet. Ez a betegség az úgynevezett légembólia, vagy gázembólia.

A gázembólia kialakulása és tünetei

A halak nyugtalanul viselkednek, hirtelen reagálnak a külső ingerekre (mint a háló, vagy egyéb tárgyak közeledése), az uszonyaikon és az egész testükön görcsös, remegő mozgást lehet észlelni, a kopoltyú mozgása legyengül, majd teljesen megszűnik. Néha előfordul a szemlencse és a szaruhártya elhomályosodása, pikkelybetegség és az uszonyok szétesése, amelyekből csak a csontváz marad meg. Ha túl sok oxigén van a vízben, az belekerül a halak keringési rendszerébe, apró buborékok formájában felhalmozódik, és az erek eltömődését okozza. A hajszálerekbe jutáskor az oxigénmolekulák nagyobb méretűek, mint az edények átmérője. Az erek elzáródnak, mivel a szív pumpáló ereje nem elegendő ahhoz, hogy a felgyülemlett gázt átnyomja a hajszálereken. A viszonylag nagyméretű halak boncolásakor megállapítható, hogy a megtámadott szervekben (alapszövetű belső szervek - máj, lép, vese), a keringési rendszerben és a kopoltyúkban az oxigén felhalmozódása miatt a vér habos.
Diagnózis

A diagnózist klinikai vizsgálattal, a halak boncolás során megállapított patológiás elváltozások, és a víz oxigéntartalmának tanulmányozása alapján állítják fel.

A gázembólia kezelése és megelőzése

Ha a halakat egy olyan akváriumba helyezzük át, ahol a vízben oldott oxigéntartalom nem haladja meg a 10-15 mg / l gyorsan meggyógyulnak. A guppikon, a montezuma kardfarkú halakon, a black molly-n, a tetrán és a kolibrihalon elvégzett kísérletek azt mutatják, hogy ha a víz oxigéntartalma, 28-30 mg / l a halak 1,5 - 2 órán belül elpusztulnak a leírt klinikai tünetek megnyilvánulásával. A halak gázembólia okozta pusztulásának megakadályozása érdekében ne levegőztessük intenzíven az olyan akvárium vízét, amelyben sűrűn beültetett növényzet van, és a megvilágítás is optimális.

Forrás:
haziallat.hu

 

34.Camallanus féreg

Egy veszélyes fonálféregfajta, ami sokáig képes lappangani és sok féregirtóval szemben ellenálló. A bélfalhoz tapad és a hal vérét szívja. A halakat legyengíti és az általa okozott sebek másodlagos fertőzéseknek nyitnak utat. Előfordul, hogy a hal a sebekbe pusztul bele.

Tünetek: Az ivarérett nőstények időnként kilógnak a hal végbélnyílásán, ez a legbiztosabb jele a jelenlétüknek. Az átlátszó féreget vörösre festi az elfogyasztott vér. Előfordulhat nyálkás széklet és vérző végbélnyílás, vörös elszíneződés a hal altestén.

Kezelés: Ne próbáljuk meg kihúzni a férget, mélyen a hal testében van. Az egész akváriumot gyógyszerezni kell. Gyógyszerek: Praziquantel- Sera tremazol, JBL gyrodol, fenbendazol - SH fenbendazol, benzimidazol- JBL nedol,Levamisole Hydrochloride

 

35.Úszóhólyag betegség

Tünet:
az egyensúly elvesztése, fejjel lefelé vagy oldalon úszás.

Oka:
a) az úszóhólyag kezelés, szállítás, verekedés vagy sza­porodás közben megsérült;
b) baktériumfertőzés, parazitózis, ez általában a rossz vízminőséggel kapcsolható össze,
c) felgyülemlett gázok a bélben székrekedés miatt.

Kezelés:
Tegyük át a halat sekély jól szűrt vízbe és szellőztesük is át jól a vizet (oxigéndús legyen). Majd koplaljon egy-két napot, ha állapota nem javul, akkor valószínűbb a fertőzés az szüntessük meg a kiváltó okot javítsuk az akvárium víz minőségét és kezeljük a halakat széles spektrumú antibiotikummal. Erre a célra legjobb a Bakto-Kill tabletta,Sera Baktopur vagy az orvosi rendelvényte kapható CLORAMPHENICOL gyógyszer. Ha egy hét után sincs javulás, fontoljuk meg az eutanáziát.

 

36.Környezeti ártalmakból eredő betegségek

1.MEGHŰLÉS

A hirtelen bekövetkező erős vízhőmérséklet-váltózás vagy az optimálistól nagyon eltérő hőmérsékleten való tartás meghűlésre vezethet. Egyes fajok hajlamosabbak a meghűlésre ( Mollienisia, Betta) mások kevésbé. A meghűlésre való hajlam az egyedfejlődés egyes stádiumain fokozódhat. A megfázott hal halványabb színű úszóit jellegzetesszerűen összehúzza, súlyosabb esetben hámelhalás tapasztalható. Egyensúlyzavar, az úszóhólyag károsodása esetén hasonúszás is tapasztalható. A megfázott halak vizének hőmérsékletét az optimálisnál 3-4 esetleg 5 fokkal fűtsük fel több napon keresztül majd lassan fokozatosan csökkentsük az optimális körüli hőmérsékletre. Előnyös egyidejűleg a paraziták elszaporodása ellen Xantakridin feloldása a vízben.

 

2.OXIGÉNHIÁNY

Ha a vízben oldott oxigén mennyisége hirtelen megfogyatkozik, olyan mértékben, hogy nem elégítik ki halaink igényét, akkor először a víz felszínére igyekeznek- ott viszonylag több az oldott oxigén és ha ez sem elegendő, levegőnyeléssel próbálják elkerülni a fulladást. Az oxigénhiány megelőzhető a helyes akváriumgondozással, elsősorban helyes népesítéssel. Ha az oxigénhiánynak technikai oka van akkor súlyos esetben részleges vízcsere vagy a halak egy részének áttelapítése is szükségessé válhat. Mindenképpen tartózkodni kell a halak etetésétől, mert az etetés növeli az oxigénszükségletet és lehetőleg csökkenteni kell a vízhőmérsékletet, hogy csökkentsük halaink anyagcsere-intenzitását, és ezzel oxigénigényüket. A tartósan oxigénhiányban sznvedő halak felismerhetők elálló kopoltyúfedőikről.

3.GYOMOR-ÉS BÉLGYULLADÁS

Tartási hibából eredő betegség. Rendszerint a faj igényeinek nem megfelelő vagy túl egyoldalú etetés okozza. Kiváltó ok lehet a szennyezett Tubifex, Chiromus, valamint a romlott hús, a dohos esetleg savas száraz eleség. Gyomorgyulladás esetén a gyomor nyálkahártyája piros. Kívülről a hastájék duzzadt, a halak színe sötétebb a normálisnál. Étvágyuk van. Bélgyulladáskor a bélcsatornában vérzések keletkeznek. Hosszabb lefolyású krónikus esetben a halak apatikusak, közömbös viselkedésűek. A végbél enyhén kitüremkedettt, vöröses. A hal étvágytalan, soványodik. Színe szokatlanul sötét. Ez a faroktájékon a legfeltűnőbb. A heveny bélgyulladás gyors elhullást okoz, amit pánikszerű villámgyors úszás és ugrásra emlékeztető kényszermozgások szoktak megelőzni. A betegség szakszerű etetéssel megelőzhető. Gyógyítása az etetés azonnali teljes beszüntetésével és 1-2 hétig tartó koplalókúrával lehetséges. Az etetés kiváló minőségű, természetszerű, élő eleséggel kell kezdeni.

4.ELHÍZÁS

Az elhízás az akváriumokban tartott halaink között gyakori jelenség. A természetellenes, szakszerűtlen tartás és etetés következménye. Az elhízott halak hastájéka duzzadt, mozgásuk lomha néha kóros lustasággá fokozódhat (Betták). Az öreg halak különösen hajlamosak az elhízásra. A szénhidrátokban gazdag eleség a máj kóros elzsírosodását okozza. A tenyészállatoknál súlyos következmény, hogy az ivarmirigyek aktív szövetei zsírszövettel töltődnek, s ez terméketlenséget idéz elő. AZ elhízás a tenyészállatok egyik leggyakoribb betegsége. A halak elhízása vitamindús, változatos, mérsékletes etetéssel megelőzhető. A tenyészállat-nevelés során ere már az ivadékneveléstől kezdődően gondolnunk kell. 1-1 koplaló nap vagy rendszeres féladagú etetés beiktatása sokat segíthet. Az elhízás legjobb ellenszere a plankton és a szúnyogálca rendszeres etetése. A legveszedelmesebb hízlaló eleség az Enchitraeus. A Tubifex csak akkor hízlal, ha naponta többször, teljes jóllakásig etetjük vele halainkat.

5.IKRAVISSZAMARADÁS

Gyakran előfordul, hogy a nőstény nem hajlandó ikrát rakni, holott szemmel látható ikrával telt. Ennek oka rendszerint az, hogy túl későn tettük ki ívni, vagy pedig a petefészek degenerálódott. A le nem rakott ikra szikanyaga sok esetben felszívódik, csak a peteburok marad vissza. Ha azonban az ikra rothadásnak indul, a hal szepszisben pusztul el. Az ikrát egyszer visszatartó nőstény a továbbiakban már tenyésztésre alkalmatlanná válik. Elevenszülőknél szepszis akkor fordul elő, ha a peték valamilyen oknál fogva nem termékenyülnek meg, vagy az anya nem képes ivadékait a petevezetékből kinyomni. A különösen értékes ivadékot az anya hasfalának felmetszésével menthetjük meg. Az operációval mindig várjunk az esedékes szülés utáni 6-7 napig, mert 5-6 napot még normális késésnek lehet tekintenünk.

Forrás:
http://diszhalinfo.hupont.hu/13/kornyezeti-artalmakbol-eredo-betegsegek

 

37.Karfiolbetegség

A labirintkopoltyúsok és a sügérfélék jellemző betegsége. Különösen a "diszkosügérnél" gyakori, ami nem más, mint egy festékkel beinjekciózott üvegsügér. Az eljárás nagyon megviseli a halakat, és a legyengült immunrendszerük nem képes ellenállni a vírusoknak. A tavi pontyféléknél, így az aranyhalnál és a Koinál is előfordul,jellemzően akkor, ha túl meleg vízben tartják őket. A többi pontyfélére, a lazacokra és a harcsákra nem jellemző ez a betegség. Lymphocystis vírusok okozzák.

Tünetek: A bőrön és az úszókon fehér gömböcskék képződnek, amik könnyen összetéveszthetőek a darakórral. Kezdetben mintha sószemcsék lennének az állat bőrén, amik később elburjánzanak és karfiolszerű képleteket hoznak létre. Ezek megnövekedett, folyadékkal telt hámsejtekből állnak, gyakorlatilag daganatok. Általában szállítás vagy más stresszhelyzet után jelenik meg a betegség.

Kezelése: Karanténozzuk a tüneteket mutató halakat. Ha az immunrendszerük elég erős, akkor a betegséget néhány hét alatt maguktól leküzdik. Az akvárium vizének felmelegítésével segíthetjük a gyógyulást, ilyenkor a levegőztetésről se feledkezzünk meg. A másodlagos fertőzések megelőzésére használhatunk valamilyen széles spektrumú gyógyszert, de ebben az esetben számoljunk a vízminőség leromlásával. Ha a daganat az úszókon található, akkor az úszó egy darabjával együtt leműthetjük egy éles pengével. Ez nehezen kivitelezhető, hatalmas stressz a halnak, de sokat javít a gyógyulási esélyén. Vírusellenes halgyógyszer egyelőre nem kapható. Léteznek immunerősítő készítmények, amik segítenek a megelőzésben.

 

38.Gerincferdülés

A kialakulásában több tényező is szerepet játszik. Bár a legtöbben a beltenyésztésre fogják, valójában a gerincferdüléses esetek döntő többsége tartási hiba. A leggyakrabban guppikat érint hobbiakváriumokban. A hobbisták szinte kivétel nélkül vegyes fajtájú guppikat vásárolnak, sőt még ha keresik is a hasonlókat, akkor sincs esélyük egy törzsbe tartozó párokat venni az átlagos bolti kínálatból. Így egy átlagos guppis akvárium utódai igencsak vegyes génállományú keverékek, és nagyon sok generáció múlva sem érik el szüleik beltenyésztettségi szintjét. Mégis ilyen akváriumokban fordul elő a legtöbbször a gerincferdülés. A legnagyobb szerepe az ivadékkori hiányos táplálásnak van, általában rossz minőségű vagy sokáig tárolt száraz táppal etetik egyoldalúan a beteg halakat. A felnőtt halak vitaminszegény etetése a terhes nőstényeket érinti a legrosszabbul, általában szülés után jelennek meg a tüneteik. Más halfajoknál a nevelőakváriumok túl magas hőmérsékletét vagy a túl magas fehérjebevitelt tartják felelősnek - így gyorsabban éri el a szaporulat az eladható méretet, viszont a ternészetellenesen gyors növekedés tönkreteszi a vázrendszert. Ásványianyag hiány is kiválthatja, például a hal igényeihez képest túl lágy vagy nagyon ritkán cserélt vízben. Hosszantartó nitrátmérgezés következménye is lehet, mivel ez felszívódási zavarokat okoz.. A neonbetegség és a haltuberkolózis is okozhatja a gerinc deformálódását. Ha a ferdeség hirtelen, pár hét alatt alakul ki, akkor fontos, hogy a haltuberkolózis lehetőségét kizárjuk.

Tünetek: Görbe gerincoszlop. Lehet hát-hasi vagy oldalirányú is a torzulás. Úszási nehézséget okoz, a hal nehezebben jut hozzá a táplálékhoz és nem tudja megvédeni magát.

Kezelése: Nem gyógyítható. A hirtelen kialakuló gerincferdülés általában gyorsan el is viszi a halat, akár fertőzés, akár hiánybetegség okozza. A lassabban kifejlődő esetek hosszú ideig képesek életben maradni, vitamindús táplálás mellett akár a normál élettartamukat is leélhetik. A halak eleségét cseréljük le jobbra és/vagy frissebbre, a száraztápokat etetés előtt áztassuk be vitamincseppekbe. Ez akkor sem árt, ha az ok nem hiánybetegség.

 

39.Nitrogénmérgezés

Nitrogénvegyületek

A leggyakoribb mérgezések, sőt talán a leggyakoribb halbetegségek. Közös jellemzőjük, hogy oxigénhiányos tüneteket mutat a hal. Enyhe mérgezéseknél az oxigénhiányt csak bizonyos helyzetekben figyelhetjük meg, amikor a halak oxigénigénye megnő. Ilyen a stressz vagy a táplálkozás utáni időszak. Ezeknek a vegyületeknek a szintjét ajánlott tesztekkel követni, főleg mivel más betegségek kezelésénél is könnyen problémát okozhatnak. Bármilyen más betegség gyógykezelésekor sérülhetnek a szűrőbaktériumok, ami nagyon könnyen ammónia- és nitritmérgezéshez vezet!

Kezelésük: Azonnali vízcsere,erős levegőztetés, az etetés beszüntetése pár napra. Hosszú távon a megfelelő teljesítményű és szűrőfelületű szűrő, a vízcserék megfelelő gyakorisága és a halak előírt maximális létszámának a betartása a megoldás. A szűrés gyengesége, a túletetés vagy az akvárium bejáratásának elmaradása ammónia és nitritmérgezést okoz, míg a nitrátmérgezés a vízcserék elhanyagolásakor jön létre. Ha óvatlanok vagyunk egy gyógykezelés során, akkor könnyen súlyosbíthatjuk halaink állapotát egy mérgezéssel.

 

40.Ammóniamérgezés

Rendkívül mérgező a halak számára, már minimális mennyiség is súlyos problémákat okoz. A hosszantartó enyhe ammóniamérgezés a halak visszamaradását okozza a fejlődésben. Ez a mérgezés felelős a „halak alkalmazkodnak a kis akváriumhoz” legendáért. A halak igényeihez képest kis akváriumokban szinte általános jelenség az ammóniamérgezés, ami súlyos esetben tömeges pusztulást okoz, enyhe esetben viszont látszólag virgoncak a halak, csak éppen soha nem érik el kifejlett méretüket. Egyes halak ellenállóbbak a mérgezéssel szemben, és a laikus szemlélő számára tünetmentesen élnek akár évekig, míg másokat hamar elvisz egy fertőzés, aminek a mérgezés miatt legyengült szervezetük nem tud ellenállni. Az ammónia tönkreteszi a kopoltyúk nyálkahártyáját, a bevérzett, összetapadt kopltyúszálakon keresztül romlik a gázcsere hatékonysága. A halak eredendően a kopoltyújukon keresztül szabadulnának meg a testükben természetesen keletkező ammóniától, de a sérült kopoltyúk miatt ez a vérben marad és belülről mérgezi a halat, rontva a vörösvértestek oxigénszállító képességét.

Tünetek: Súlyos ammóniamérgezés eseték a kopoltyúk lilára színeződnek, a hal fuldoklik, apatikus. Tömeges halpusztulás következhet be. Az érzékeny halak tünetek nélkül, teljes színpompájukban pusztulnak el. Az ammóniamérgezés magas pH-n következik be könnyen, savas vízben ammónium-ionná alakul, ebben a formában kevésbé veszélyes. Ezért egy ammóniával terhelt akváriumban a kémhatás változásainak súlyos következménye lehet. Egyes halak testén fekete foltok jelennek meg, ez az ammóniás égés, például az aranyhal hajlamos erre a tünetre. A foltok a gyógyuló szövet hegesedésének következményei, tehát a mérgezés után jelennek meg.

Kezelés: Azonnali vízcsere , csökkentsük a pH-t 7 alá, erős levegőztetés, rakjunk ammóniakötő médiát a szűrőbe.

 

41.Emésztési problémák

Nem megfelelő eleség
Száraz tápoknál előfordul, hogy a halak bélrendszerében szívják meg magukat vízzel. Ilyenkor a halak felpuffadnak,és akár bélelzáródás is lehet a következménye. Ez főleg a nagyobb szemcseméretű tápokra jellemző. A szabálytalan formájú, szemcsés száraz tápok mikrosérüléseket okozhatnak a halak bélrendszerében. Mindkét probléma megelőzhető, ha a tápot az etetés előtt pár perccel beáztatjuk, ilyenkor vitaminoldatot is adhatunk hozzá.

Tünetek: Etetés után felpuffadó halak.

Szorulás
Főleg a vékony testű halakat érinti, mint a vitorlás vagy a tányérlazac, a nem megfelelő táplálás okozza, elsősorban a növényi ás állati eredetű táplálék rossz aránya a hal igényeihez képest.

Tünetek: A hal étvágytalan, lefogy, nem képes üríteni.

Kezelés: Változtassunk az étrenden. A száraz tápok helyett adjunk friss és fagyasztott eleséget. Ha a probléma nem akar elmúlni, egy kevés száraz tápot áztassunk ricinus vagy paraffinolajba, és adjuk a halnak. Ez megszünteti a szorulást.

Gázosodás
A túltenyésztett kerek testű aranyhalaknál előfordul, hogy a bélredszerükben gázok képződnek, az egészségesnél nagyobb mértékben. Ez a hal egyensúlyvesztését okozza, akár a hátára is fordulhat, de általánosságban nem tűnik betegnek vagy kedvetlennek. A tünet tipikusan etetés után jelenik meg. A növényi táplálék etetése javít a helyzeten a legtöbb halnál, de mivel eredendően genetikai probléma, előfordul, hogy nem lehet tenni ellene.

 

42.Hexamitás bélgyulladás

A Hexamita (Octomitus) truttae ostoros parazita okozza. A beleket és az epehólyagot fertőzi. A fertőzést az érzékenyebb halaknál kiválthatja a vörös szúnyoglárvával való etetés, mivel ennek a lárvának van pár hegyes kitinkampója, ami felsérti a halak bélrendszerét, ezzel utat nyitva a fertőzésnek. A tubifexet is veszélyesnek tartják. A sügérfélék gyakori betegsége, de más halfajokat is fertőz. A kialakulásában nagy szerepe van a táplálásnak. A vitaminszegény, rossz minőségű és egyhangú táplálékon tartott halak jóval fogékonyabbak. A bélgyulladásos halaknak sajnos rossz a túlélési esélye, a legjobb kezelés mellett is gyakran okoz elhullást.

Tünetek: A hal rendesen eszik, mégis lefogy. Az ürülék világos színű, nyálkás, hosszú szálként lóg a hal után. A bágyadtság, a gyors kopoltyúmozgás és a szín besötétedése is utalhat erre a fertőzésre.

Kezelése: Metronidazol, dimetronidazol, vitaminos haltápok. Sera flagellol, JBL spirohexol, tetra hexaex

Hasonló betegséget okoz a Sprironucleus ostoros egysejtű, ennek kezelése azonos a Hexamitáéval. Bélgyulladást okozhatnak baktériumok is, ebben az esetben viszont teljesen más, antibiotikumos kezelés szükséges. A pontos diagnózishoz kérjük szakértő segítségét.

 

43.Nitrátmérgezés

A nitrátmérgezés jellemzően elhanyagolt vízcsere esetén jön létre. Okozhatja még a túl nagy vízterhelés, vagy a vízcsere szükséges mennyiségének, vagy gyakoriságának alábecsülése. A nitrát viszonylag nagy mennyiségben tolerálható a halak számára, de ez a mennyiség erősen függ az adott halfajtól. Amikor a halak vizet nyelnek táplálkozás közben, nitrát jut a bélrendszerükbe. Ezt anaerob baktériumok nitritté redukálják, ami felszívódik a keringésbe, így a magas nitrátszint nitritmérgezést is okoz. Ezért is válhatott annyira népszerűvé a víz sózása az akvarisztika hőskorában, amikor a gyakori vízcsere még nem volt elfogadott. Enyhe nitrátmérgezés esetén a halak színei fakók, az étvágyuk gyenge és idővel erősen lefogynak. A halak kondíciója és genetikai adottságai nagymértékben befolyásolják a mérgezés lefolyását, így általában nem egyszerre pusztulnak el, hanem egyenként kezd el fogyatkozni az állomány. Ha rendszeresen történik egy-egy ismeretlen eredetű elhullás, nitrátra érdemes gyanakodni.

Ha nitrátmérgezéstől tartunk, használhatunk nitrátmegkötő gyantát is a vízcsere mellett.

Kezelés: Nitrátkötő vegyszerek, fokozatos vízcsere, levegőztetés. Mivel a nitrátmérgezés elhanyagolt akváriumban következik be, egy azonnali erősebb vízcsere túl nagy változást jelentene, a halak sokkot kaphatnak. Az ilyen akváriumok pH-ja és keménysége sokszor nagyon alacsony, a szűrőbaktériumok és növények életfolyamatai miatt. A friss víz a pH és a keménység hirtelen emelkedését jelenti, ami nagyon megviseli a halak szervezetét.

 

44.Diplpstomiasis

A Posthodiplostodum cuticola laposféreg lárvái a halak bőrében képeznek cisztát. A bőrbe ágyazódott parazita körül felhalmozódnak a pigmentsejtek, ez okozza a fekete elszíneződést.
A parazita teljes kifejlődéséhez emlős vagy madár végleges gazdára van szükség, akváriumban nem fertőznek tovább a beteg halak, kerti tavakban, tógazdaságokban okozhat komolyabb problémát. Vadon fogott akváriumi halaknál előfordul. Ritkán csigákkal is érkezhet a fertőzés, mivel a parazita a fejlődését csigák májában kezdi. Természetes vizeinkben is előfordul.

 

45.Régi akvárium szindróma

A régi akvárium szindróma a sokk, az ammóniamérgezés és a nitrátmérgezés kombinációja. Nálunk igazából nem adtak nevet ennek a tüneteggyüttesnek, pedig gyakori és súlyos probléma. Angol nyelvetületen "old tank syndrome" néven ismert. Ha egy régóta vízcserék nélkül üzemelő akváriumba új halat hoznak, az rövid időn belül elpusztul, gyakran tünetek nélkül. A gazda általában a halra fogja a dolgot, biztos beteg volt vagy megviselte a szállítás. A másik kritikus helyzet akkor alakul ki, ha egy ilyen akváriumban vizet cserélnek. Másnapra tömeges megbetegedés vagy akár pusztulás alakul ki. Gyakran tünetek nélkül, de letargia, oxigénhiányos viselkedés vagy nyugtalanság is megfigyelhető egyes esetekben. Ha a fent említett új hal pusztulása miatt végezzük a vízcserét, könnyen felmerül a gondolat, hogy az új jövevénnyel érkezett fertőző betegség, ez tizedeli a halakat. Esetleg a cserevízzel volt valami komoly probléma.

A valóságban az összes problémát a vízcserék elmaradása és így az akváriumban hosszú idő alatt lejátszódó apró kémiai változások összhatása okozza. A biológiai szűrés a rendkívül veszélyes ammóniát a kevésbé veszélyes nitráttá alakítja. Azonban a nitrát már nem képes teljes egészében biológiai úton távozni az akváriumból. Egy keveset elfogyasztanak a baktériumok és a növények, az oroszlánrészét viszont a vízcserékkel távolítjuk el, már amennyiben végezzük őket. Így hosszú hónapok alatt egyre több nitrát halmozódik fel a vízben, és a nitrát egy adott mennyiség fölött súlyos méreg. A következő probléma, hogy fogy a vízkeménység. A szűrőbaktériumok és a növények felhasználják az életműködésükhöz. Ráadásul a szűrőbaktériumok salétromsavat termelnek, ami a változó keménység hiányában erősen lecsökkenti a pH-t. Az elsavasodott víz és a keménység hiánya egy idő után blokkolja a szűrőbaktériumok működését, így nem képesek többé az ammónia hatékony eltávolítására. Azonban van egy szerencsés tényező is, ami megvédi a halakat a hirtelen mérgezéstől: az alacsony pH a szabad ammóniát ammónium-ionná alakítja, ami ebben a formában nem mérgező. Az akvárium állandó halai számára ezek lassú változások, amihez a szívósabb fajok képesek alkalmazkodni. Nem lesznek egészséges vagy boldog halak, de képesek túlélni a zord körülményeket.

Az újonnan hozott halak számára viszont hatalmas sokkot jelent egy ilyen akvárium. A korábbi tárolóvizükhöz képest sokkal lágyabb és savasabb akvárium túl hirtelen változás, ami önmagában is halálos lehet, még akkor is, ha egyébként a lágy és savas víz lenne ideális a fajnak. A magas nitrátszint a fokozatos alkalmazkodás nélkül szintén rövid úton halálos lehet. A vízcsere pedig, ahelyett hogy segítene, tovább súlyosbítja a helyzetet. A friss vízzel ugyan csökken a nitrát és az ammónia, és emelkedik a keménység és a pH az egészséges értékek felé, azonban ettől a maradék ammónia visszaalakul szabad ammóniává. A szabad ammónia pedig halálosan mérgező régi és új halnak egyaránt.

Megoldás: Ha már a vízcsere után vagyunk, ammóniakötő szerekkel segíthetjük a halak túlélését. A későbbiekben a rendszeres vízcsere megelőzi a bajt. Ha időben felismertük a veszélyt, akkor gyenge, alig 10%-os vízcserékkel és az ammóniaszint állandó ellenőrzésével rehabilitálhatjuk az akváriumot. Ilyenkor sem árt ha valami ammóniakötőt tartunk raktáron.

 

46.Nitritmérgezés

Ha magas ammóniaszintnél nem cserélünk vizet, akkor hamarosan nitritmérgezésre is számíthatunk. Ha bejut a keringésbe, akkor átalakítja a hemoglobint egy barnás színű vegyületté, ami képtelen a szerepét ellátni, azaz oxigént szállítani. Ez a kopoltyúk barna színén megfigyelhető egy súlyos mérgezésnél. Ez alacsonyabb pH értékeknél könnyebben bekövetkezik. A kloridionok jelenléte a szervezetben segít megelőzni a nitrit bejutását. Így a víz kis mértékű sózása segít megelőzni, de a kialakult mérgezésen már nem segít. Nem minden halfaj tolerálja a víz sózását, például az extrém lágy vizet igénylő fajok számára nem előnyös. A sózás semmilyen esetben sem helyettesíti az akvárium megfelelő szűrését! A módszert akkor érdemes használni, amikor a szűréssel problémák vannak, például áramszünet után, vagy gyógyszeres kezelés közben. 100 liter vízhez egy evőkanál jódmentes konyhasót adagolhatunk ilyen esetben. A nitritmérgezés a szövetek rossz oxigénellátását okozza, ami fogékonnyá teszi a halat a fertőzésekre, mint például az úszórothadás és a fekélyek. A nitritmérgezést a halak nagyon eltérően viselik, egyesek mutatják a tüneteket, mások a betegség legkisebb jele nélkül pusztulnak el.

Tünetek: Letargia, fuldoklás a felszín közelében, a hal a szűrő befolyóágánál vagy az esőztetőnél (ahol magasabb az oxigénszint) szeret tartózkodni. Barna kopoltyúk, gyors kopoltyúmozgás.

Enyhe mérgezés esetén a halak sokszor nem mutatnak tüneteket, de az immunrendszerük leépül, fogékonyak lesznek a fertőzésekre. Egy erős mérgezés idővel a hal fulladását okozza, de károsítja a májat, a kopoltyúkat és a vörösvértesteket is.

Kezelés: Azonnali vízcsere, növeljük a pH-t 7,5 fölé, erős levegőztetés. Súlyos esetben fogjuk ki a halakat, és karantén akváriumban metilénkékkel kezeljük. A metilénkéket a legnagyobb ajánlott dózisban használjuk, ami tintakékra színezi a vizet. Ez segít a tönkrement hemoglobin visszaalakításában.

 

47.Imbolygókór

Az Ichtyosporidium gomba a májat és a veséket támadja, de idővel szétterjed a hal egész testében. A tünetek változatosak, ezért nehéz a betegséget időben észrevenni és kezelni. A rossz kondíciójú halakat fertőzi. A kórokozó korábban Ichthyophonus néven volt ismert, ezután emlegetik „fónusz” néven is a betegséget.

Tünetek: A hal mozgása lomha, egyensúlya bizonytalan, hasa beesett. Idővel a kültakarón fekélyek fejlődnek, ebben a stádiumban a hal már menthetetlen.

Kezelés: A beteg halat különítsük el. Adjunk phenoxetholt vagy chloromycetint a táplálékban. Sajnos mindkét gyógyszer önmagában is leterheli a halak szervezetét, az Ichthyosporidium által legyengített egyedeknek ez gyakran már túl sok, és belepusztulnak a kezelésbe.

 

48.Szén-dioxid mérgezés

A CO2 mérgezés viszonylag ritka, mert gyorsan képes távozni a vízből. Túltelepített akváriumokban fordul elő, ahol a víz felszíne nem mozog eléggé, illetve ha sok a bomló szerves anyag a vízben. Növényes akváriumokban, ahol túl sok CO2-t adagolnak a vízhez, megfelelő oxigénszint mellett is feldúsul a halak vérében, és elsavasítja azt. A halak nyugtalanok, pipálnak, zárt kopoltyúfedővel pusztulnak el. Nagyon lágy vízben viszonylag kevés CO2 is okozhat mérgezést. Szállítás közben is előfordulhat a zárt zacskóban.

Tünetek: A CO2 mérgezés tulajdonképpen oxigénhiányt és acidózist okoz egyszerre, a tünetek ezeknek a kombinációi. A halak a felszínen pipálnak, nyugtalanok, a kopoltyúk besötétednek.

Kezelés: Levegőztessük át a vizet. Ne telepítsük túl a halakat, mozgassuk a vízfelszínt vagy használjunk valamilyen buborékoztató megoldást. Ne hagyjuk a mulmot nagy mennyiségben felhalmozódni. CO2 adagolásnál legyünk nagyon körültekintőek. Hosszabb szállítás előtt fújjunk oxigént a csomagolásba levegő helyett.

 

50.Haltetvesség

A betegséget alacsonyrendű ízeltlábúak, rákok okozzák. Testük felépítése az élősködő életmódhoz alkalmazkodott. Hátukon pajzs található, szájszervük a hasi oldalon van, így kapaszkodnak meg a halak testének felületén. Sokszor egészen beleolvadnak környezetükbe, csak a két sötét szemfoltjuk árulja el őket.
Csípésük nyugtalanítja a halat, és a csípés helye bemeneti kapu lehet egyéb fertőzéseknek (hasvízkor, penész). Az élősködő viszonylag ritkán kerül a trópusi akváriumba, de természetes vizekből való behurcolása élő eleséggel előfordulhat. Védekezésül 1 mg/liter töménységben alkalmazott 24 órás Ditrifonos fürdőt használunk. A fürdetések technikai kivitelezéséhez el kell mondanunk, hogy általában nem teljes az eredmény, ha beteg állományunkat kiemeljük a medencéből és külön edényben fürdetünk.
A paraziták nagy száma ugyancsak a halakon szaporodik, de fel kell tételezni, hogy a vízben is marad addig szabadon mozgó egyed, mely halaink visszahelyezésekor újr felkeresi azokat, és így invázió ismét megkezdődhet. Antibiotikumos fürdetéseket viszont célszerűbb külön, csak vizet tartalmazó edényben végezni, mivel a növényzet, a talaj sok gyógyszert megköt. Ebben az esetben is ajánlatos azonban az eredeti akváriumot mindenestül formalinnal vagy klórmésszel fertőtleníteni. Mindkét szer 24-48 óra erős szellőztetés után nyomtalanul eltűnik a vízből.
Ilyenkor a szűrőket is feltétlenül üzemeltetni kell, hogy a szer azokon is áthaladjon. Ha malachizölddel fürdetünk, figyelembe kell venni, hogy a szer megfestheti a berendezési tárgyakat, a talajt és a növényzet is. Ezért a fürdetés után, különösen, ha a darakór volt az akváriumban, fel kell számolni az akvárium talaját, növényzetét és a vizet is feltétlenül le kell cserélni, mivel a szer szintelen bomlástermékei mérgezőkek is. A kezelésekhez javasolt szerek részben akvarista szakboltokban, részben gyógyszertárakban szerezhetők be. Amennyiben valamelyik szert a gyógyszertárban nem szolgáltatják ki, forduljanak a területileg illetékes állatorvoshoz, aki felírja azt, és a recepten kérésünkre utasíthatja a gyógyszerész a szer kimérésére is.

Oldal: Halbetegségek A-Z - 2
Akvarisztika ABC - © 2008 - 2024 - akvarisztika-abc.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat