Hópöttyös algázó
Tudományos név: Hypancistrus inspector (Armbruster; 2002)
Szinonímák: L-102 harcsa
Magyar név: Hópöttyös algázó
Csoport: Harcsák
Származás: Dél-Amerika; Venezuela
Testhossz: 12,5-16 cm
Természetes élőhely: Sekély, gyors folyású vizekben, a sziklás aljzat között.
Viselkedés: Alapvetően békés harcsa, egy biotóp akváriumban jól együtt tartható különféle pontylazacokkal. Több harcsa esetén mindegyiknek kell egy külön búvóhely.
Táplálkozás: Mindenevő; elsősorban húsos eledeleket kíván: élő és fagyasztott szúnyoglárva, kagylóhús, de alkalmanként uborkát, vagy alga tartalmú tápokat is eszik. A fiatal egyedek azonban a növényi táplálékot részesítik előnyben.
Szaporítás: Nehéz
Medence: Minimum 70 literes
Halnépesség: 120 literre 5-6 hal
Dekoráció: Kavicsos, vagy homokos aljzat, néhány nagyobb sziklával, erősebb vízmozgás és oxigénben gazdag víz. Sok búvóhely kövekből, vagy gyökerekből.
Hőmérséklet: 22-30 °C
pH: 5,4-7,6
Keménység: 1-15 NK°
***********************************************
A német keménységi fok NK° értékek,vagyis 1 liter víz mennyi kalcium-oxidot (CaO) tartalmaz.
A német keménységi fok (nk) a CaO mg/liter egy tizede !
Nagyon lágy: 40 mg/liter CaO alatt (4 nk)
Lágy: 40-80 mg/liter között CaO (4-8 nk)
Közepesen kemény: 80-180 mg/liter CaO között (8-18 nk)
Kemény: 180-300 mg/liter CaO között (18-30 nk)
Nagyon kemény: 300 mg/liter CaO felett (30 nk)
**********************************************
Várható életkor: 5-8 év
Megjegyzés: A Hópöttyös algázó alapszíne a barnától a feketéig változhat, míg a testén található pöttyök mérete, színe és elhelyezkedése halanként más és más lehet. A fejen található pöttyök mérete kisebb és elhelyezkedésük sűrűbb, mint a hal hátsó részén lévő pöttyöké. A hátúszó és a farokúszó szegélyén egy-egy vastagabb fekete sáv húzódik. Mintázata hasonló lehet más algaevőkéhez (Baryancistrus sp. LDA33), a legkönnyebben a szájában található fogazat alapján lehet megkülönböztetni őket: a Hypancistrus-nak 2 sorban nagyon apró fogak találhatóak az alsó állkapocsban, ami csak erre a genus-ra jellemző. A latin nevében az „inspector” a harcsa viszonylag nagy szemére utal. Vásárlás előtt az ilyen harcsáknál mindig vizsgáljuk meg, hogy a hasuk és a szemük ne legyen beesett, mert ez gyakori jele a friss importnak, vagy valamilyen betegségnek. Ha szaporítani is szeretnénk, akkor legjobb 5-6 fiatal egyedet beszerezni, és együtt felnevelni őket.
A kifejlett hímek mellúszóján kefeszerű szőrök nőnek, ami a nőstényeknél egyáltalán nincs, vagy csak nagyon apró, valamint a hímek feje szélesebb és hosszabb, és színezetükben több a vörös, ezenkívül a nőstények teltebbek is. Szaporítása akváriumban még ritka, de lehetséges, célszerű külön a számukra berendezett akváriumot használni. Úgy rendezzük be a medencét, hogy sok búvóhely legyen benne: kerámia csövek, kövekből, vagy gyökerekből barlangok. Ami fontos, hogy ezeknek a búvóhelyeknek a bejárata és mérete csak kicsit legyen nagyobb, mint maga a harcsa. Aljzat nem szükséges a szaporító medencébe, de legyen erős vízmozgás. A víz legyen inkább savas (6-6,5 pH) és 24-27 °C-os. A hímek elfoglalják a saját búvóhelyüket és védelmezik azt más hímekkel szemben, valamint megpróbálják a nőstényeket becsalogatni saját barlangjukba. Ha ez sikerül, akkor akár több napig is a barlangban tartózkodnak, mire az ikrákat lerakja a nőstény, és a hím megtermékenyíti azokat. Ezután már csak a hím vigyáz az ikrákra és legyezgeti azokat az úszóival. A kikelő kishalaknak folyamatosan szükségük van táplálékra. A szülők nem bántják a kicsiket, ezért nem kell őket eltávolítani a medencéből. A halak szaporodási kedvét növelhetjük, ha egy nagyobb (50%-os) vízcserét csinálunk egy kicsit hidegebb és lágyabb vízzel, ami a természetes élőhelyükön az esős évszak beköszöntését jelzi. Ezt 2-3 naponta megismételhetjük.