Zamora-harcsa
Tudományos név: Auchenipterichthys coracoideus (Eigenmann & Allen; 1942)
Szinonímák: Trachycorystes coracoideus
Magyar név: Zamora-harcsa
Csoport: Harcsák
Származás: Dél-Amerika; Brazília, Peru, széles körben elterjedt az Amazonas felső, és középső részein.
Testhossz: 9-11 cm
Természetes élőhely: A nagyobb folyók zavaros vizeiben, valamint a mellékfolyókban, és az elárasztott területeken, ahol napközben a gyökerek és fatörzsek között bujkál, majd éjszaka előjön és a nyílt vízben keres táplálékot.
Viselkedés: Békés, és félénk hal, de a nagyon apró halakat megeheti az éjszakai vadászata során. Hasonló méretű, és békés pontylazacokkal, törpesügérekkel, és harcsákkal jól együtt tartható. Lehet egymagában és kisebb csapatban is tartani.
Táplálkozás: Mindenevő; A természetben szinte kizárólag rovarokat és azok lárváit fogyasztja, de az akváriumban az élős és fagyasztott eleségek mellett sokszor elfogadják a száraz tápokat is. Éjszaka táplálkozik, ezért lámpaoltás után etessük.
Szaporítás: Akváriumban csak ritkán szaporodik.
Medence: Minimum 90 literes
Halnépesség: 130 literre 3 hal
Dekoráció: Sok búvóhelyre van szüksége, kedveli a növényekkel sűrűn beültetett akváriumokat, ahol gyenge a vízmozgás. Félhomályos akváriumban sokkal gyakrabban mutatkozik.
Hőmérséklet: 22-25 °C
pH: 6-7,2
Keménység: 0-20 NK°
***********************************************
A német keménységi fok NK° értékek,vagyis 1 liter víz mennyi kalcium-oxidot (CaO) tartalmaz.
A német keménységi fok (nk) a CaO mg/liter egy tizede !
Nagyon lágy: 40 mg/liter CaO alatt (4 nk)
Lágy: 40-80 mg/liter között CaO (4-8 nk)
Közepesen kemény: 80-180 mg/liter CaO között (8-18 nk)
Kemény: 180-300 mg/liter CaO között (18-30 nk)
Nagyon kemény: 300 mg/liter CaO felett (30 nk)
**********************************************
Várható életkor: 5-8 év
Megjegyzés: Nyugalmi állapotban a Zamora-harcsa teste gyönyörű kékes-szürke színű, amelyen apró fehér pöttyök ragyognak. A hátúszó végén fekete folt található. A mellúszók, és a hátúszó első sugara szintén fekete színű. Magyar nevüket arról a perui területről kapták, ahonnan nagyon sok ilyen harcsát befogtak. A Zamora-harcsára gyakran az Auchenipterichthys thoracatus néven hivatkoznak, de egy 2005-ös tanulmány szerint ez tévedés. Ez a két hal valóban hasonló kinézetű, de a két harcsát a farok alatti úszók sugarairól lehet megkülönböztetni egymástól, mert a Zamora harcsának 26 úszósugárnál kevesebb van (legtöbbször 23), míg az Auchenipterichthys thoracatus-nak 25 úszósugárnál több van (leggyakrabban 27). Ezeken kívül az Auchenipterichthys thoracatus kizárólag a rio Madeira medence felső részén él, Délnyugat-Brazíliában, és Kelet-Bolíviában, míg a Zamora-harcsa sokkal nagyobb területen elterjedt, továbbá az Auchenipterichthys thoracatus hímjeinek nincsen kampószerű kinövés a farok alatti úszóján.
A kifejlett hímek farok alatti úszójának a végén kampószerű kinövés található, amelyet az ívás során használnak, valamint a hátúszó első sugara is meghosszabbodott. Csak kevés információ áll rendelkezésre a szaporodásukról, de akváriumi körülmények között is sikerült már a szaporításuk. A megtermékenyítés belsőleg történik, a hím speciális farok alatti úszója segítségével, ami hasonlóan működik, mint a gonopodium az elevenszülőknél. Megtermékenyítés után a nőstény az ikrákat a talajra, vagy a vízinövények közé szórja. Ezután a szülők nem foglalkoznak tovább az ikrákkal. A nőstények képesek a hím spermáját tárolni, mert megfigyelték, hogy hím jelenléte nélkül is raktak le megtermékenyített ikrákat a nőstények.
Read more: http://akvarisztika-abc.hupont.hu/12/harcsak-csoportja-1#ixzz6VTO09fSE