Norman fénylő szemű hala
Tudományos név: Poropanchax normani (Ahl; 1928)
Szinonímák: Aplocheilichthys normani (Ahl, 1928), Micropanchax normani (Ahl, 1928), Aplocheilichthys gambiensis (Svensson, 1933), Haplochilichthys gambiensis (Svensson, 1933), Micropanchax gambiensis (Svensson, 1933), Micropanchax macrurus manni (Schultz, 1942), Aplocheilichthys manni (Schultz, 1942), Micropanchax manni (Schultz, 1942), Poropanchax manni (Schultz, 1942)
Magyar név: Norman fénylőszemű hala
Csoport: Ikrázó fogaspontyok
Származás: Afrika; Szenegál, Gambia, Sierra Leone, Guinea, Libéria, Niger, Nigéria, Elefántcsontpart, Ghána, Csád, Kamerun, Közép-afrikai Köztársaság, Benin, Togo, Szudán
Testhossz: 4 cm
Természetes élőhely: A szavannákon található kisebb folyók, mocsarak part menti, növényekkel sűrűn benőtt részein őshonos.
Viselkedés: Békés, félénk csapathalak, akár társas akváriumban is tarthatjuk őket. Ne tartsuk nagyobb testű halakkal, vagy olyanokkal, amelyek megehetik.
Táplálkozás: Mindenevő; A természetben vízi gerincteleneket fogyaszt, akváriumban mindenféle apró élő, és fagyasztott eleségekkel etethetjük, de legtöbbször elfogadják a jó minőségű száraz tápokat is.
Szaporítás: Elég könnyű
Medence: Minimum 60 literes
Halnépesség: 60 literre 6-8 hal
Dekoráció: Legjobban egy növényekkel dúsan beültetett akváriumban mutatnak, néhány faággal vagy gyökérrel, és homokos aljzattal. Célszerű a vízfelszínen úszó növényekkel tompítani a világítást, ami még jobban kiemeli a szemüket. Akváriumukat fedni kell, mert nagyon jó ugrók.
Hőmérséklet: 22-26 °C
pH: 6.5-7.2
Keménység: 5.0-12.0 NK°
Várható életkor: 3-5 év
Leírás: Nevüket a szemük felső részén húzódó félhold alakú, ragyogó világoskék színű foltról kapták, amely szinte világít. A hal kinézete egyébként nem túl figyelemfelkeltő, viszont ha egy nagyobb csapatban tartjuk őket, akkor elképesztően látványosak tudnak lenni, nem véletlenül használta őket előszeretettel Takashi Amano is a növényes akváriumaiban. Testük fakó zöldes, vagy sárgás színű, kissé kékes árnyalattal. Ez a hal kezdők számára is megfelelő választás lehet. Általában a víz felső rétegeiben tartózkodnak, közel a vízfelszínhez. Kis méretük ellenére nagyobb akváriumra van szükség, mert aktív úszók, különösen szaporodáskor.
A hímek színezete élénkebb, úszóik kissé hosszabbak, és hegyesebb végűek, míg a nőstények fakóbb színezetűek, úszóik átlátszók, és lekerekített végűek, valamint a farkuk töve hosszabb.
Szaporításuk elég könnyű, egy növényekkel sűrűn beültetett, már beállt akváriumban, akár külső beavatkozás nélkül is megjelenhetnek ivadékok. Tenyésztésükhöz egy kisebb akvárium is elegendő, amelybe helyezzünk finom szálú vízinövényeket, vagy vízfelszínen úszó, hosszú gyökerű növényeket, esetleg mesterséges ikráztató közeget (spawning mop), valamint egy szivacsszűrőt. A legtöbb tenyésztő párban, vagy kisebb csapatban (1 hím és 2-3 nőstény) tenyészti őket. Az ikrák, amelyek a hal méretéhez képest viszonylag nagyok, 12-14 nap elteltével kelnek ki, és az ivadékoknak nagyon apró eleségre van szükségük az első időszakban. Egyes tenyésztők elkülönítik az ikrákat, vagy eltávolítják a szülőket az akváriumból, nehogy megegyék az ikrákat, mások bent hagyják a halakat, mert csak ritkán fogyasztják el a kikelő kishalakat. A szemük fölötti ragyogó kék szín már a néhány napos ivadékoknál is megfigyelhető. Ivarérettségüket 6 hónapos korban érik el.