1.Akvarisztika kezdőknek

(szöveg+7 részes videó B Joci-tól )

Te is eljátszottál már a gondolattal, hogy legyen otthon egy dekoratív akváriumod tele szebbnél-szebb halakkal? Szinte garantált, hogy a kezdeti lelkesedést le fogja törni a felmerülő problémák egész hada, ha utánajárás nélkül fogsz bele. De nem akarom a kedved szegni, inkább elregélem az alapvető tudnivalókat. ;)

Hová tegyem az akváriumot a lakáson belül?
Ha nem haragszol inkább megfordítanám a kérdés, hogy hová nem ajánlott tenni, akár családi ház akár panel:
-ahol közvetlenül rásüt a nap
-működő radiátor mellé
-térelválasztóként a szoba közepére (kivéve ha biztosítasz a halaknak bőséges bújóhelyet, hogy ne stresszeljenek egész nap)

Mekkora akváriumom legyen?
Az akvárium méretét a magasság, szélesség, mélység alapján literben adják meg. A halak vásárlásánál nem árt figyelembe venni, hogy a bruttó (üres akva) literből még jócskán elvesznek a különféle berendezési tárgyak is.

Elsőre furcsának tűnhet, de minél nagyobb az akvárium, annál könnyebb rendben tartani. Gondolj bele, ha egy evőkanállal több kaját ejtesz a vízbe hol okoz nagyobb gondot egy 54 literesben vagy egy 180 literesben? Kezdőként egy 80-120 literes jó választás.

Van egy plusz érvem is, aminek örülni fogsz: minél nagyobb az aksid, annál több hal faj közül válogatsz, hogy milyet szeretnél tartani.

Gyakran felmerül a kérdés, hogy panelba mekkora akváriumot lehet tartani?
A kérdező ilyenkor attól fél, nehogy leszakadjon, az akvárium súlya miatt a padló és az alatta lakónak megtöltse a kádját és a kiürült sörös korsóját. Nem fogod, ne félj! Ha van otthon egy nagyobbacska kanapéd és ráülj a haverokkal meccset nézni vagy megálltok a sarokban 8-10-en beszélgetni a buli közepén számold ki hány kiló koncentrálódik arra a részre. Na látod!

Persze azért ha egy kisebb uszoda méretű medencében gondolkodsz panellakásba, akkor inkább a főfalak mellé állíts, mert ott a legnagyobb a teherbírás.

Jó ha tudod:
A törvény tiltja, hogy 30 liter alatt gerinces állatot tarts akváriumban. (Jogos a kérdés, hogy akkor minek árulják őket? Mert tarthatsz benne pl. vízi csigákat vagy garnélákat is.
A gömb akváriumot nagyon régen betiltották, mert nem volt megfelelő a halaknak. Ha nálad mégis van nem kell kidobni, tegyél bele csokit, sütit vagy szezonális szobadekorációt.

Mi lakhat az akváriumban?
Sok faj tartható otthon akváriumban lássuk egy rövid listát róluk:

hal
csiga
béka
teknős
garnéla
rák
mexikói axolotl

Ebben a cikkben elsősorban a halas akvárium tudnivalóit mesélem el. Így folytassuk mindjárt velük.

Milyen halat?
Az, hogy milyen halaid lehetnek sok mindentől függ;

melyikek tetszenek
mekkora akváriumban gondolkodsz
mennyit szánsz rá
mennyire vagy tapasztalt (vannak egészen kényes fajok is, amit érdemesebb meghagyni a haladó akvaristáknak)
a legfontosabb kérdés: melyik hal igényeinek tudsz eleget tenni, ideális környezetet biztosítani

Társítás:
Legkönnyebb úgy összeválogatni a halakat, hogy választasz egyet, ami nagyon tetszik és ő hozzá igazítod a társait.

Mennyi halat tehetek az akváriumomba?
Kering a neten az a számítás, hogy 1 cm hal/ 1 liter. Hatalmas butaság. Képzeld el, hogy eszerint egy 12 centiméteresre nővé halat (vagy a példa kedvéért vitorlást, ázsiai cápaharcsát) simán lehetne tartani egy 54-80 literes akváriumban. Megfordulni sem tud benne, nemhogy élni.

A mennyit fajtól, az akvárium adottságaitól és a halak igényeiktől függ, minden egyes akvárium egyedi, így egyedi mérlegelést is kíván.

Milyen információkat kell tudnod álmaid halairól, hogy boldogok lehessenek?
Persze tudni nem elég, eszerint is kell őket tartani.

Mennyire társaság kedvelő: magányosan, párban, csapatban vagy rajban kell tartani saját fajtársaival? Más fajokkal, hogy társítható?
Mit eszik: ragadozó, mindenevő (na nem konyhamalac stílusban) stb.?
Mekkora a minimum aksi méret amiben tartható?
Milyen vízparamétereket kell számára biztosítani? Mennyire igényes a hőmérsékletre, ph-ra, víz keménységre, vízsodrásra stb? Egyáltalán tartható-e hazai csapvízben? (A tengeri fajokról most ne is beszéljünk.)
Mekkora lesz?
Vannak-e speciális igényei? Pl. labirint-kopoltyús-e? Mert, ha igen akkor fedett akváriumra lesz szükséged, mert a levegőből is lélegzik, de nem lehet nagy hőmérsékletbeli eltérés, mert elpusztul.
Mit kell tudni a szaporodásáról? Ha elevenszülő guppit viszel haza, készülj fel, hogy néhány hónap alatt még a fürdőkádban és a vizespoharadban is guppi lesz, annyira szapora.
3 hal, amit a magyarok imádnak tartani, de sajnos legtöbbször rosszul csinálják:
Corydoras: A talajlakó corydorasok szája-bajsza érzékeny, ezért csak nem durva, nem éles talajon tarthatók. Pl. a népszerű bazaltzúzalék nem nekik való.

Sziámi harcoshal/betta: Talán az egyik leggyönyörűbb hal, ezért sokan veszik, mert minden kereskedésben kapható. De nem való társas-vegyes akváriumba, sőt nemtől függetlenül fajtársaival sem ajánlatos tartani. Kisméretű, minimális sodrású akváriumot kell neki kialakítani.

Aranyhal: 400 liter alatt nem ajánlatos aranyhalat tartani, de legjobban kerti tóban érzi jól magát, nem akváriumban.

Milyen felszerelések kellenek az akvarisztikához?
mindenek előtt egy akvárium Hihi, nem gondoltad volna igaz?
szűrő (létezik külső és belső is, a gyári szettekben gyakran alulméretezett darabok vannak érdemes őket powerhead+ nagy kék szivacsra cserélni)
világítás (növényekhez kell igazítani, sima villanykörte nem lesz jó)
vízmelegítő (soha ne vedd ki a vízből, amíg megy, mert elreped)
hőmérő
talaj (Legolcsóbb megoldás a barkács áruházakban is kapható térkőhomok vagy medence technikai szűrőhomok. A 2-3 mm-es szemcseméret a legideálisabb, nem fojtja meg a növények gyökereit, és nem tud beleülni a halkaki, azaz a mulm sem.)
+ még néhány apróság:
a kiegészítők: vízcseréhez felszerelés, halháló, ültetőcsipesz, halkaja, igény esetén 3d vagy sima aksi háttér stb.
élő növények - Figyelni kell rá, hogy mennyire intenzív fényt kedvelnek, és mennyire tápanyag igényesek. (Legkevésbé igényes talán az Anubias barteri, amit kikötni egy faághoz és nem elültetni kell.)
dekorációnak: faág pl. mangrove gyökér, kókuszdió héj, kövek, esetleg kerámia bújó

Amire nincs szükség:
rózsaszín dekor kavics, csillámpóni, buborékoló kincsesláda, vízalatti lego kastély, és spongyabob figurák...
Most valószínűleg azt fogod mondani, hogy "dehát a gyerek akarta". Meg a fél tábla csokit is ebédre, mégse azt kapott, hanem párolt zöldséget köretként a hús mellé. A gyerek ízlését te formálhatod. Megmutasd meg neki, hogy milyen szép a természet, és ebben a közegben érzik jól magukat a halak. Nem a sok műanyag között, amiből ráadásul mindenféle vegyszer oldódhat ki a vízbe és elpusztulhatnak tőle a halak.

Ha még mindig lelkes vagy, mert nem sikerült eltántorítanom (nem ez volt a cél) és szeretnél akváriumot, akkor olvass tovább, hogy mik a következő immáron tényleges lépések. Ha pedig már van is akváriumod, de gubanc van, akkor meg pláne olvass tovább.

Ha nem akarsz elázni...
Mielőtt egy laza mozdulattal ráteszed az akváriumot a kiszemelt bútorra győződj meg róla, hogy elbírja. Pl. az íróasztal nem a legjobb választás egy méretesebb darabnak. A terhelhetőséget ne vedd félvállról, mert könnyen medencét csinálhatsz a nappaliból.
Tegyél az akvárium alá a bútorra polifoamot vagy hungarocellt. Ez abban segít, hogy az akvárium alján lévő apró egyenetlenségeket "kiigazítsa", így a nyomás egyenletessé válik és nem fog elpattanni az akváriumod.
Akvárium indítás menete
Ha már tudod, hogy milyen akváriumot szeretnél, és felkészültnek érzed magad, akkor jöhet az indítás, aminek megvannak a maga szabályai:

Minimum 2-3 hetet menjen berendezett, növényesített akvárium a bekapcsolt technikával, mielőtt bármilyen élőlényt tennél bele. Ez azért szükséges, hogy az akvárium flórája felkészüljön a halak fogadására, hogy számukra élhető környezetté váljon. Ha részletesebben is kíváncsi vagy az ilyenkor zajló kémiai folyamatokra a legtöbb akvarisztikai könyv és blog kész regényeket ír róla.
Mielőtt hal kerül az akváriumba időnként szórj néhány csipet halkaját a vízbe. Szintén a fenti pontban említett okból.
A leendő lakókat fokozatosan telepítsd be. Ne egyszerre az összes betervezett halat. 1 adag hal 5-7 nap szünet, majd megint jöhetnek.

Akvárium karbantartás
Minden akváriumnál más és más, de általánosságban elmondható, hogy:

heti 20-30%-os vízcsere szükséges. Ami azt jelenti, hogy ennyi vizet kiveszel az aksiból és ennyi újat töltesz a helyére. Az akváriumot nem szabad teljesen leengedni és újra friss vízzel feltölteni, takarítás címén.
A talajporszívózás is egy lehetőség, de erről megint külön posztot lehetne írni, így csak megemlíteném, hogy halljál róla.
A szűrő takarítása attól függ, hogy milyen fajta szűrőd van, mekkora akvárium stb. Ha belsőd van, akkor annak a szivacsát a kivett vízben alaposan nyomkodd ki és kész. Ennél jobban nem kell kimosni. A szűrő takarítás gyakorisága rengeteg tényezőtől függ.

Azt mondod, hogy ez így túl sok idő?
Az akvarisztika egy lassú hobbi, itt nem kapkodunk. Inkább élvezd ki az összes az apró változást és a természetnek ezt a kis szeletét. Nagyon izgalmas tud lenni még a betelepítés is, hidd el, nagyon fogod várni.

Etetés
Általánosságban annyit, hogy azzal etess, amire az adott halaknak szüksége van. A lemezes tápokon túl variálhatod az etetést pl. fagyasztott eledelekkel és friss zöldségekkel is. Többek között az alganyalók imádják a kígyóuborkát (Villával/hurkapálcával szúrj le a talajra egy karikát és egy nap múlva vedd ki (a villát és ha van a maradékot is.)

Tipp: Ha elmész nyaralni nem kell megkérni a szomszédot, hogy etesse a halakat. Egy egészségesen tartott akvárium halai kibírnak 1-1,5 hetet etetés nélkül, de azt már nehezebben ha merő jóindulatból a fél doboz kaját beleborítja a nagynéni. Hidd el az a szomorú valóság, hogy 10 segítőből 8 zavaros halászlét csinál az imádott akváriumodból, mire hazaérsz a tengerpartról.

A kezdők három legnagyobb hibája
Túltelepítés: Tudom a sok színes hal, valóban nagyon jól néz ki. De gondolj bele mennyivel szebb az összkép, ha jól éreznék magukat az akváriumban. Nem lesz verekedés vagy más halak megcsonkítása és agresszív kergetőzés. Ráadásul ha az elején okosan telepítesz később az ikrákból kikelt saját halacskáidból is meg tudsz tartani.

Te is jobban szeretsz egy szellős buszon utazni, mint a heringjáraton nem? Hát ők is így vannak vele, csak ők soha nem szállhatnak le.

Túletetés: Mindig annyi kaját szórjál be az akváriumba, ami 1-2 percen belül elfogy. Ne legyen maradék, ami megül a talajon és bomlani kezd, ezzel is terhelve a vizet.

Algásodásra a vegyszerek tömkelege a megoldás: Tévedés. Az algásodás okát kell megtalálnod. Ha megvan a kiváltó gond, és megszünteted/kijavítod, akkor nem lesz szükséged fölösleges kemikáliákra, mégis megszabadulsz a túlburjánzó algásodástól.

Hát ha nem is dió, de kókuszdió héjban ennyi lett volna a tananyag az akvarisztika kezdőknek ismeretekből. Köszönöm, és remélem hasznosnak találtad a leírtakat.

Akvarisztika ABC letölthető linkje:
https://drive.google.com/open?id=1QpK-ocYg2Jki88hgd_YGL0RYNnYL_3aq

Forrás:
hazmestermedve.blog.hu

Youtube.com
B Joci

https://www.youtube.com/watch?v=S2zN_N4GXyc
https://www.youtube.com/watch?v=32juezhKYtI
https://www.youtube.com/watch?v=1MHp1JODJuA
https://www.youtube.com/watch?v=cRYQl8klRHQ
https://www.youtube.com/watch?v=OjwiOVayiI8
https://www.youtube.com/watch?v=e9Df7l_YRPQ&t=189s
https://www.youtube.com/watch?v=Tr9tX60x47I

 

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

 

************************************************************

 

2.Az akvárium berendezése

 

Miután szert tettünk az általunk kiszemelt akváriumra, nem árt szakszerűen berendezni azt. A következő sorokat végigolvasva sok kínos és kellemetlen pillanattól óvhatjuk meg magunkat. Az elismerő pillantásokat pedig, amit a berendezés közben és után környezetünktől kapni fogunk, az akvárium mellé ajándékba adjuk mindenkinek :)

Az első lépés, hogy nedves ronggyal mossuk át újdonsült akváriumunkat. Azonban ezt a műveletet csak vízzel tegyük, mert semmilyen vegyszer nem kerülhet az akváriumba.

Az második és igen fontos lépés a megfelelő hely kiválasztása. Van egypár alapszabály, amit érdemes szem előtt tartani.

Ne tegyük az akváriumot ablak elé, több okból kifolyólag. Egyrészt várhatóan nagy lesz a víz hőingadozása, másrészt ez a hely várhatóan kedvezni fog az algaképződésnek. Amennyiben nem szeretnénk állandóan az algát kapirgálni az üveg faláról, másik helyet kell keresünk. Ez a hely lehetőleg ne legyen a radiátor vagy konvektor közelében, mert télen itt is lehetnek gondjaink a víz hőfokával. A család is bizonyára lázongana, ha azért csavarnánk le a fűtést a szobában, mert az akváriumunk vizének hőmérséklete túllépte a 27 fokot. A legjobb helynek az ablak nélküli falak, illetve szobasarkok számítanak. Arra azonban figyeljünk, hogy a későbbiekben a takarítás során könnyedén hozzáférjünk az akvárium oldalaihoz, mert különben a tisztítás elég nagy nyűg lesz.

Ha megtaláltuk a megfelelő helyet, tegyük oda újdonsült szerzeményünket. Vezessünk oda áramot, hogy az elektromos berendezéseket működtetni tudjuk. Ezután állítsuk be az akváriumot egy vízszintező segítségével vízszintesbe. De vigyázat, soha ne az akvárium üvege alá rakjunk összehajtogatott papírfecniket, hanem az asztal vagy a szekrény lába alá, ugyanis nagyon fontos hogy az akvárium alja teljes felületén felfeküdjön. Azt is ellenőrizzük, hogy semmilyen szennyeződés ne kerüljön az üveg és az asztallap közé, mert elpattanhat a fenéklap, és tetemes mennyiségű víz kerülhet olyan helyre, ahová eredetileg nem terveztük…

Miután ezzel megvagyunk, kezdődhet a munka oroszlánrésze. (Főnököm mondja mindig, hogy ő végzi a munka oroszlán részét… Ő ordít, mi dolgozunk… a főnöknek mindig igaza van…)

Sajnos ez a munkafázis egy kicsit fárasztó, de feltétlenül szükséges. Neki kell állnunk kavicsot mosni! Itt hívnám fel a figyelmet arra, hogy a folyóparton szedett kavics egyáltalán nem megfelelő a számunkra, mivel azonkívül, hogy borzasztó piszkos, még tele is van olyan baktériumokkal és vegyi szennyeződésekkel, melyek pillanatok alatt végezhetnek újonnan beszerzett halainkkal. Érdemes tehát bányászott, vagy az áruházban kapható kavicsot megvásárolni. Ajánlatos sötétebb tónusú sódert választani, mivel a halak így nagyobb biztonságban érzik magukat. Egy érdekes megfigyelés, amit horgászként is hasznosíthatunk, hogy ha az akváriumba felülről belenézünk, nehezen látjuk a halakat, mivel a sötét hátuk szinte egybeolvad az aljzattal. Viszont ha alulról nézzük őket, akkor is szinte láthatatlanok, hiszen így a világos égbolthoz igazodott világos hasukat látjuk. Mivel mi nem madárként, fentről vagy harcsaként, lentről nézzük halainkat, hanem oldalról, jól fogjuk látni őket.

Tehát sódermosás. Két variációt ajánlanék. Amennyiben van rá lehetőség, egy szitára kiterítve, bő vízzel átmosva, kényelmesen megtisztíthatjuk a kavicsokat. Sajnos ez a mód keveseknek adatik meg, tehát marad a fárasztóbb kézi mosás. Fogjunk egy felmosó vödröt… jaj, miket beszélek! Fogjunk egy etetőanyagos vödröt és egyszerre 2 kg kavicsot bő folyóvíz alatt kevergetve mossunk át benne addig, amíg teljesen tiszta nem lesz (azaz ha a kavicsra sugárban ráengedett víz kristálytiszta marad, nem lebegnek benne apró szemcsék és nem is opálos). Tanácsos a nedves kavicsot többször víz nélkül, a vödör erőteljes körkörös mozgatásával „kicentrifugázni”. Ilyenkor a kavicsszemek egymásról dörzsölik le a szennyeződéseket. Meglepő lesz, hogy az addigra már tisztának hitt kavics, mennyi koszt enged ki ismét magából.

Az 54 literes akváriumba elég 10 kg kavicsot kimosni, de ha szeretnénk az aljzatot dimbes-dombosra formálni, akkor szükség lesz még 2-3 kilóra. 10 kiló kimosása nekem cirka fél órába telt. Az alapos átmosás után, mikor már a „centrifugázás” hatására sem opálosodik be a víz, a megtisztított kavics mehet az akváriumba.

Töltsük fel az akváriumot háromnegyedig vízzel. Nem ajánlatos teljesen feltölteni, mivel akkor a többi berendezés behelyezésekor és igazgatásakor a víz állandóan ki fog lötyögni.

Kapjuk szét, hogy a szivacsot megnyomkodhassuk a vízben. Ha ezt elmulasztjuk, akkor sincs gond, de egy órán keresztül csak levegőt fog nyomni a szerkezet, hiszen a szivacs pórusai nem vízzel, hanem még légbuborékokkal lesznek tele.

Tapasszuk a műszert az üveg oldalára. Érdemes a fűtőt is mellé helyezni, mivel így a vízáram egyenletesen osztja szét a meleget az akváriumban. A fűtőt bekapcsolni csak 1/2 órával a behelyezés után szabad, és sosem ajánlatos működés közben a vízből kivenni.

A csomagban található hőmérőt lehetőleg a fűtőtől legtávolabbi, felénk eső oldalra rakjuk. Ezt követően elkezdődhet az igazi alkotómunka. Rögzítsük a hátteret a hátsó üvegen celluxszal.
Ez mélységet fog adni az akváriumnak, halainkat pedig még jobban kiemeli.
A halak élőhelyét úgy kell kialakítanunk, hogy az minél jobban hasonlítson egy számunkra is tetszetős vízi környezethez – tehát nem kell arra törekednünk, hogy a betelepítendő fajok természetes élőhelyét 100%-ban lemásoljuk. Ez több faj estében élvezhetetlenné tenné a látványt, eltérő élőhelyű fajok együtt tartása esetén pedig megoldhatatlan is lenne. A berendezéskor azonban mindig vegyük figyelembe a leendő halak igényeit! A szűrőt és a fűtőt is el kell tüntetnünk, például úgy, hogy elé teszünk egy díszes követ, vagy hosszú, dús növényeket. Így e kiegészítők jelenléte nem zavar majd minket gyönyörködés közben. Fontos, hogy legyen elég búvóhely, ami biztonságérzetet ad halainknak.

Alkoss!

Bármi, amit dekoráció gyanánt szeretnénk az akváriumba helyezni, alapos mosáson, esetleg kifőzésen kell, hogy átessen. A dekorációhoz jó a bazalt, a gránit, a láva, a tufa, vagy akár a megkövesedett fa. A mésztartalmú kövek nem jöhetnek szóba. Az erdőből szedett faág csak alapos mosás, áztatás és főzés után mehet a medencébe.

Végezetül töltsük fel az akváriumot úgy, hogy a ráhelyezett tetővel ne látsszon a vízoszlop teteje. Indítsuk el a szűrőt, kapcsoljuk fel a lámpát.

Sajnos a halaknak még várniuk kell, mivel ez a víz még nem alkalmas haltartásra. Az ivóvízhálózatban folyó víz klórtartalma igen magas. Ez nem kedvez a halaknak. Várnunk kell jó pár órát, hogy a klór szabadon eltávozzon, kiszellőzzön. Ezt a folyamatot a Klóranti vegyszerrel gyorsíthatjuk. Azonban a víznek egyéb folyamatokon is át kell esnie. A friss víznek biológiailag be kell „járatódni”. A mikroorganizmusoknak fel kell szaporodniuk. Ez pár hétbe is telhet. Így a telepítés pár hét után megkezdődhet.

Ezt az időt érdemes hasznosan eltölteni, és a halak megfelelő kiválasztásával foglalkozni.

A következőkre nem árt odafigyelni:

-az összes kiválasztott faj hőmérséklet-igénye legyen közel egyforma,
-mindegyik ugyanolyan vízben (pH, keménység, szín stb.) érezze jól magát,
-a rajban élő halakat csak rajban tartsuk,
a víz minden zónájába telepíthetünk halat, de egyik zónát sem szabad túltelepíteni – az az elfogadott általános szemlélet, hogy 1 db átlagos méretű díszhalnak 3-5 liter hely kell. Tehát egy 54 literes akváriumba 10-18 hal telepíthető,algaevőt mindig érdemes behelyezni,békés halak közé ne tegyünk ragadozót.

Pár hét múlva jöhetnek a halak. Ügyeljünk arra, hogy a kereskedéstől hazafelé melegben legyenek, nehogy ezalatt az út alatt fázzanak meg. Mit szólnának otthon, ha egy rakás „tüsszögő” guppival érkeznénk haza?! A viccet félretéve, ez a halaink életébe kerülhet, óvjuk tehát őket.

A behelyezés helyes mozzanatai a következők. A szállítózacskóba helyezzünk az akváriumból 1/4 liter vizet. Ezután zárjuk vissza, és tegyük a zacskót az akváriumba 15 percre. Ez idő alatt kiegyenlítődik a zacskóban és az akváriumban levő víz hőmérséklete. Ezt a folyamatot még egyszer ismételjük meg, és fél óra után mehetnek a halak a vízbe.

Újdonsült szerzeményeink eleinte riadtan fognak úszkálni, de kis idő múltán új élőhelyük megismerése végett felkutatják annak minden zegét-zugát, és ha jól dolgoztunk, megfelelő életteret találnak maguknak. Táplálkozni, növekedni, szaporodni kezdenek, csodás pillanatokat szerezve ezzel nekünk.

Forrás:https://akvarisztika.eoldal.hu/cikkek/berendezes_-otletek/berendezes.html

*************************************************************

 

3.Akvárium fűtése. Hogyan és mivel?

Első kérdés, hogy egyáltalán szükséges-e az akvárium fűtése? Meg kell győződni arról, hogy az akváriumban található, vagy telepíteni kívánt halak és növények igényelnek-e külön fűtést, illetve életvitelük azonos hőmérsékleten zajlik-e.

Általában a nagyobb akváriumokhoz kell erőseb teljesítményű fűtőtestek választanunk.Léteznek külső vagy belső fűtők. A kisebb akváriumok esetén elég egy 25 wattos fűtő, de egy 300 literes medence esetén már szükséges lehet akár 300 watt teljesítményű fűtőre is.

Ha lefedjük az akvárium tetejét, gyorsabban fel tudjuk melegíteni a vizet benne.
Ne féljünk a nagyobb fűtőtől! A névleges teljesítmény nem a tényleges áramfogyasztást mutatja. Optimális esetben , a fűtőberendezés nem folyamatosan működik, hanem ki-be kapcsolgat a beállított értékek között. Tehát, ha nincs alul méretezve a fűtőnk az akváriumhoz képest, akkor az áramfogyasztás mindig jóval kevesebb, mint a névleges teljesítménye.

Néhány akváriumfűtőt a szűrőbe is el lehet helyezni, illetve gyárilag is vannak olyan szűrők, amelyekbe fűtés is be van építve. Ezek az eszközök praktikusak lehetnek, ráadásul nem csúfítja a „képet” a medencében. Ezek a megoldások csak átlagos felhasználásnál jelentenek előnyt. Vannak esetek, amikor ki kell kapcsolni a szűrőt (pl. ha a hal fészket épít, vagy ikrát rak a szívórész közelébe). Azonban az állandó hőmérsékletet ez esetben is tartanunk kell, tehát ilyenkor is szükség lehet a fűtésre.

Mielőtt megvásárolunk egy akváriumfűtőt, győződjön meg arról, szükség van e rá. Vízmelegítőre különösen téli hónapokban van szükségünk, amikor a hőmérséklet a szobában alacsonyabb 20 ° C-nál. Azt azonban tartsuk szem előtt, hogy a természetben a vizek hőmérséklete csökken a naplementével, tehát éjszakára nekünk is vissza kell venni a „fűtésből”.

Hogyan döntsük el, mekkora teljesítményű akváriumfűtőre van szükségünk?
Erre van egy roppant egyszerű képlet:
1 liter = 1 watt
Tehát egy 200 literes akvárium esetén 200 wattos fűtőre van szükségünk. Ez nem azt jelenti, hogy egy valamivel kisebb teljesítményű eszköz ne tudná ugyan akkora hőmérsékletre felmelegíteni és szinten tartani az akvárium vízét. De a kisebb teljesítménynek köszönhetően ez sokkal hosszabb ideig fog tartani, illetve az állandó hőmérséklet megtartásához egy folyamatos üzemet kell produkálnia, amely sem az eszközünknek, sem pedig a villanyszámlánknak nem fog túl jól esni. Egy néhány órás áramszünet esetén pedig, meglehetősen sokáig fog tartani újramelegíteni a vizet. A hőmérsékletre érzékenyebb fajoknál ez pedig betegségek kiváltó ok is lehet.

Hogyan helyezzük el az akváriumfűtőt?

Olyan helyre helyezzük a fűtőt, ahol nagy a vízáramlás. Ilyen hely általában a szűrő közelben van. Nagyon fontos, hogy az akváriumfűtőt teljesen a víz alá kell meríteni. A legtöbb ilyen eszköz teljesen vízálló, de erről mindig tájékozódni kell vásárlás előtt.

Soha ne bízzunk 100%-ig a fűtőn beállított értékben, mindig legyen hőmérő is az akváriumban, így állandó kontroll alatt tarthatjuk a hőmérsékletet.

Forrás:https://www.fisch.hu/akvarista/article/read/akvarium-futese-hogyan-es-mivel-119

*************************************************************

 

 

4.Előkészületek a halak telepítésére

Kezdő akvaristák gyakran türelmetlenül megszerzik első halaikat, és sietősen betelepítik az akváriumot. Ez a sietség azonban nagy bajt okozhat: ha a medence körülményei még nem állandósultak, alkalmatlan lehet az állati életre. Mielőtt a halakat beletennénk, meg kell várni, amíg az akváriumban kialakul a megfelelő vízi környezet és meg kell róla győződni, hogy minden tökéletesen működik. A halakat fokozatosan kell betelepíteni, hogy elkerüljük az új szűrő túlterhelését, amelyen még alig telepedtek meg a hasznos baktériumok. Győződjünk meg róla, hogy a betelepítendő halak száma megfelel-e a medence mérete alapján számított értéknek!

***AZ AKVÁRIUM ÉRÉSE***

Az újonnan beüzemelt akváriumok nem alkalmasak állatok tartására mindaddig, amíg ki nem alakul bennük a nitrogén körforgása. Az első 9-10 napban a víz ammóniakoncentrációja olyan magas lehet, ami a halak pusztulását okozza. Ahogy az ammónia koncentrációja csökken (gyakorlatilag 15 nap múlva eltűnik), a mérgező nitritek egyre nagyobb mennyiségben alakulnak ki, az üzembe helyezést követő 29. napig, majd a következő 7 nap alatt a nitritek gyorsan ártalmatlan nitrátokká alakulnak. Csak a 36. napon áll be az egyensúly, ezt követően lehet betelepíteni halakkal a medencét. Az érési folyamatot úgy lehet lerövidíteni, hogy egy másik, "érett" akvárium vizét használjuk fel, vagy az új szűrőket "beoltjuk" egy használt szűrő anyagával. Még ekkor is meg kell várni, amíg a víz kémiai mutatói megfelelően alakulnak és állandósulnak, csak azután jöhetnek a halak. Az édesvízi akváriumokban a növények elősegítik a medence érését, mert megkötik és átalakítják a káros anyagokat (sókat, gázokat), főként a nappali órákban. A tengeri akváriumokban a mérgező fehérjék is problémát jelenthetnek; amíg ezek koncentrációja nem stabilizálódik, naponta kétszer ürítsük ki a fehérjeszűrő tartályából az összegyűlt habot.

A szívós, nitriteket elviselő édesvízi halakat az érési folyamat korai szakaszában, 14-20 nap múlva már be lehet telepíteni az akváriumba, amikor már az ammónia eltűnt a vízből. A nitrittűrő fajok közé tartozik néhány elevenszülő fogasponty, elsősorban a plattik és a mollik, valamint a kék gurámi. Figyeljünk a veszély jeleire, a test és az úszók szokatlan változásaira: ha a halak kibírják ezeket a kezdetleges körülményeket, anyagcseretermékeik elősegítik a hasznos baktériumok elszaporodását a szűrőágyban. A tengeri akváriumokban a teljes 36 napos ciklusnak le kell játszódnia, mielőtt bármilyen halat vagy gerinctelen állatot betelepítenénk: az érzékeny fajokkal pedig még legalább további egy hetet érdemes várni. Az érési időszakot ki lehet használni a felszerelés működésének megfigyelésre és hatékonyságának ellenőrzésére. Szabályozzuk be a termosztátot, ha nem megfelelő a hőmérséklet. Ellenőrizzük a külső szűrők szigetelését: a szűrőket kezdettől fogva kell üzemeltetni, ezért a medencevízzel egyszerre érnek meg. Ellenőrizzük a víz minőségét, mérjük a savasságot—lúgosságot (pH), és a vízkeménységet, mielőtt a halakat betelepítjük. A tengeri és a félsósvízi akváriumokban a víz sűrűségét is ellenőrizni kell.

***ÁLLOMÁNYNAGYSÁG***

Az akváriumban rendkívül behatárolt az élőlények rendelkezésre álló tér: ha csak egyetlen hal van a medencében, akkor is sokkal nagyobb az állománysűrűség, mint a természetes vízi környezetben. Az akvaristáknak azt a kényes egyensúlyt kell megtalálni, amikor a medence még nem zsúfolt, alkalmas az állati életre. A túlzsúfolt akvárium megfelelő szűrését és oxigénellátását nagyon nehéz biztosítani, a betegségek gyorsan terjednek, a víz kémiai minőségének állandósága nem tartható kézben. A halak agresszívek lesznek, a gyengébb példányok szenvednek a többiektől.
Egy akvárium eltartó képessége szempontjából a legfontosabb tényező a levegővel érintkező vízfelület nagysága, és nem a víz térfogata. A medence mélysége nem lényeges; a vízi élethez nélkülözhetetlen, vízben oldott oxigén mennyisége a vízfelszín nagyságával arányos. Egy 160 literes akvárium felszíne 4000 cm2, ha hosszúsága 100 cm, mélysége 40 cm, szélessége 40 cm. Ha ugyanilyen térfogatú medence hosszúsága 75 cm, mélysége 52 cm és szélessége 40 cm, akkor a vízfelszín nagysága már csak 3000 cm2. Az azonos térfogat ellenére, a nagyobb vízfelületű akvárium több halat képes eltartani. A megtelelő állománynagyság megállapításához elsőként a vízfelszín nagyságát kell kiszámítani, a medence hosszúságának és szélességének összeszorzásával. Utána a kiszemelt halfajok felnőttkori testméretét (orruk hegyétől a farokúszó tövéig) kell figyelembe venni a példányszám megállapítása végett.

A trópusi édesvízi fajok esetében, a testhosszúság minden 2,5 cm-ére 75 cm2, a hideg édesvízi halak minden 2,5 cm-ére 180 cm2, míg a trópusi tengeri fajok 2,5 cm testhosszára 300 cm2 levegővel érintkező vízfelület szükséges.
Az állománynagyság megfelelő vízmozgással és erős szűréssel kissé növelhető. Nem szabad azonban mindent a műszaki berendezésekre bízni: egy túlzsúfolt akváriumban bármilyen üzemzavar végzetes lehet. Az sem utolsó szempont, hogy egy tágas, néhány egészséges halnak otthont nyújtó akvárium sokkal szebb látványt nyújt, mint a halakkal telitömött medencék.

SOK,SOK SZERENCSÉT !!! :)

Youtube:

Gabor Becze

https://www.youtube.com/watch?v=3Wpn1VHWfI4

Forrás:https://diszhal.info/cikkek/elokeszuletek.php

 

5.Az akvárium talaja

A talaj nagyon komplex, bonyolult rendszer számtalan élettelen és élő komponenssel melyek aránya meghatározza a benne élő növények fejlődését. Fontossága miatt külön tudományág a talajtan foglalkozik vele. Szárazföldi növények esetében a talaj a gyökér környezetét határozza meg, de egy olyan zárt rendszerben mint az akvárium a talaj a növény más részeire is kihat. Érthető, hiszen az akváriumba helyezett talajból folyamatosan oldódnak a különféle oldékony alkotó elemek melyek fokozatosan feldúsulnak a vízben így ez minden élőlényre kihatással lesz.
Az akvárium talaja vízinövények legtöbbjének tápanyagot szolgáltat, befolyásolja a víz minőségét, az akvárium tisztántarthatóságát és színével, minőségével meghatározó esztétikai élmény. Látható, elég sokféle igénynek kell a talajnak megfelelni az akváriumban.

Ha szakszerűen kívánjuk medencénket berendezni, akkor az aljzatot ugyan olyan gonddal kell megválasztanunk, mint amilyen körültekintéssel válogatjuk össze az akváriumba együtt tartható halakat és növényeket.
A vízinövények szempontjából az akvárium talaját két eltérő funkciójú rétegre kell osztanunk: a felső fedőrétegre és az alsó tápanyaghordozó rétegre.

A fedőréteg feladata a tápanyaghordozó, többnyire sok oldódó, vagy víznél könnyebb anyagot tartalmazó réteg elválasztása az akvárium vizétől. Bár a növények gyökereinek legnagyobb része hamar áttöri és behatol a tápanyaghordozó rétegbe azért ebben a rétegben is sok gyökér fejlődik ezért szerkezete és kémiai reakciója nem lényegtelen.

A legelterjedtebb fedőréteg a különböző szemcseméretű sóder és homok de ezek nem egyformán alkalmasak akváriumi célra. A legjobb a 4-5 mm szemcseméretig mindenféle méretet tartalmazó sóder. Ez a méret nem engedi a szemcsék közé a szemetet, ugyan akkor mégis elég levegős ahhoz, hogy az aerob baktériumok is megtelepedjenek benne. Az ilyen közegben a növények gyökerei jól fejlődnek, ráadásul kedvező feltételeket nyújt a fenéken turkáló halfajoknak is.
A sóder anyaga is többféle lehet, melyek mind másképpen befolyásolják a bennük, illetve felettük lévő élővilágot. A nálunk forgalomban lévő folyami sóderben a Feketeerdőtől a Folyamkotró Vállalat markolójáig a Duna vízgyűjtőjében előforduló mindenféle kőzet megtalálható. Ezek többnyire nagy kalcium karbonát tartalmú anyagok melyek erősen keményítik az akvárium vizét. A nagy CaCo3 tartalom a gyökérszférában leköti a hidrogén ionokat, ami az ebben a szférában kívánatos savas kémhatást semleges esetleg enyhén lúgos irányba tolja el, ez sok akváriumi növény számára kedvezőtlen. Fontos különbséget tennünk a folyami és bányasóder között. A bányasóerek némelyike rengeteg agyagot tartalmaz, amit nem lehet kimosni, továbbá nagyon változóa fém és sótartalmuk. Semmiképpen ne keverjük össze a két sóderféleséget!
Növényes akváriumban különösen, ha lágyvíz igényes fajokat gondozunk a legmegfelelőbb a kvarchomok. A kvarc nem befolyásolja hátrányosan a víz PH-ját, és nem tartalmaz semmilyen az akvárium életét veszélyeztető anyagot. A kvarchomokot a folyami homoktól könnyen megkülönböztethetjük, ha egy-két csepp sósavat cseppentünk rá. Ha pezseg, akkor meszet tartalmaz, míg a szilicium oxid anyagú kvarc a sósavval nem lép reakcióba.
A föld azon tájain ahol a vulkáni kőzetek gyakoribbak, mint az üledékes kőzetek, pl. Japánban, ott elsősorban ezeket használják. Ezek a kőzetek, akárcsak a kvarc, nem keményítik a vizet.

Nagyon népszerűek a különféle kőzúzalékok és a gyöngykavics. Csak esztétikai szerepük van. Ezeknél a fedőanyagoknál a nagyméretű szemcsék között nagy üregek vannak, amelyek lassan megtelnek ételmaradékkal, halürülékkel, egyéb szerves törmelékkel, ami oxigén szegény környezetben bomlani kezd. Mivel a bomlástermékek egy része-kénhidrogén, ammónia- és sok szaprofita baktérium anyagcsereterméke mérgező, ezért az akvárium vize megbüdösödik a halak, és növények pusztulni kezdenek.
Az ilyen bomló szerves anyagot tartalmazó talajt jelzi az mikor a talajon sötét, kékesfekete vagy barnás algaréteg jelenik meg ami megállíthatatlanul terjed a dekorációkra majd az élő növényekre. Ugyancsak figyelmeztető jel, ha a talajon turkáló halfajok bajuszszálai rohadnak. Ha ezek a tünetek megjelennek az akváriumban, akkor mindenféle tüneti kezelés, algairtó, fertőtlenítő hatástalan, egyedül az elszennyeződött aljzat megfelelő szemcseméretűre cserélése segít.

Ha valaki mégis ilyen követ szeretne az akvárium aljára tenni, akkor a kis szemcseméretű sóder fölé olyan vékony rétegbe tegye, hogy a közé hulló törmeléket még ki lehessen szívni.

Bármilyen homokot, sódert, zúzalékot használunk minden esetben alaposan, bő vízben mossuk ki mindaddig, amíg kristálytiszta vizet nem öntünk le róla.
A fedőréteget ne csak a tápanyaghordozó réteg fölé tegyük, hanem úgy helyezzük el, hogy az akvárium falával is ez érintkezzen. Ha a tápanyaghordozó réteg az üvegfalhoz ér, akkor ott csúnyán algásodni fog.
Sokszor szép növényes akváriumokat láthatunk csupán mosott sóderen is, különösen, ha már fél-egy éve” trágyázzák” a halak. Ilyenkor tehát csak fedőrétegből áll az akvárium aljzata. Nyilván nem ilyen akváriumban lehet 'kiállítási' vízinövény példányokat nevelni és nem is mindegyik fajnak elegendő ez a tápanyag de így legalább nem is veszélyeztetjük a medence kényes biológiai egyensúlyát.

A tápanyaghordozó réteg bizonyos kockázatot jelent az akváriumra. A vízinövények nagy része, Echinodorusok, Aponogetonok, Nymphaeák és még sokan mások nagyon jó néven vennék, ha a medence talajába tápanyag dús kerti földet kevernénk. Volt is idő mikor az akvarista szakkönyvek különböző földeket javasoltak így pl. érett akáclomb földet, sőt vakondtúrást, bükklomb földet és más kertészetekben akkoriban elterjedt alapföldféleségeket. Ez azonban nem vált be, noha növények jól nőttek, sőt néha túl jól is. Egy átlagos 50-80 literes akváriumot a nagyobb termetű növények néhány hónap alatt kinőttek úgy, hogy akár a fedőüveget is leemelték. Ez már önmagában is hiba, hiszen nyilvánvalóan nem lehet ilyen méretű növényekkel megfelelően dekorálni, kiszorítják az akvárium többi lakóját, és nem úgy vesznek részt az akvárium ökológiai rendszerében, ahogy kellene. De ennél fájdalmasabb következményei is voltak a földek alkalmazásának. A virágföldek mindig sok bomlatlan, vagy félig bomlott szerves anyagot tartalmaznak melyeken víz alatt anaerob körülmények között ártalmas baktériumok szaporodnak el. Az ilyen medencékben ezért nagyon gyakori volt a hasvízkór, a szennyezett vizek jellegzetes halbetegsége.
E hátrányai miatt földet ma már nem használunk az akváriumban.
A tápanyaghordozó réteg tehát semmiképpen sem lehet kertészeti értelemben vett táptalaj. Más közegbe más célok elérésére egészen más szempontok szerint kell ezt a réteget megválasztanunk.
Akváriumi körülmények között a tápanyaghordozó közegnek tápanyag tartalma legyen, jó szerkezete de nem tartalmazhat bomló szerves anyagot, és nem oldódhat belőle semmi ártalmas anyag az akvárium vizébe. Ezt a szigorú elvárást csak megközelíteni tudjuk de néhány keverékkel elég jól.
Az egyik bevált tápanyaghordozó a tőzeg. A kertészek már régóta használták földkeverékekbe később műtrágyákkal kiegészítve önmagában is. Ez az anyag az akváriumban is bevált.
A tőzeg természetes anyag. Egyes, főleg északi területeken a mocsarak ősszel elpusztuló növénytömegét a lebontó szervezetek nem vagy csak kis részben képesek lebontani, mert a mocsár erősen savanyú, oxigénszegény környezetében élettevékenységük erősen korlátozott. Az évről-évre vízbe hulló növénymaradványok ezért lassú kémiai változásokon mennek át, szerves anyaguk egy része –főleg a kémiailag nagyon ellenálló cellulóz- és eredeti szöveti szerkezetük megmarad. Az évről évre képződő növénymaradványok az évezredek alatt több méter vastag barna színű, ruganyos tőzegréteget képeznek. A tőzegmocsár erős konzerváló hatása néha meglepő dolgokat produkál. A bányászat során gyakran kerülnek napvilágra többezer éve a mocsárba esett vagy éppen a mocsárba fojtott emberek meglepően ép mumifikálódott tetemei.
A tőzeg tehát laza jó szerkezetű anyag de többnyire erősen savas kémhatású és tápanyagot nem tartalmaz. Ezen segíthetünk, ha a PH-tól függő mértékben mésztartalmú folyami homokkal keverjük. Általában 1/3 rész tőzeg 2/3 rész folyamisóder keveréke a legtöbb vízinövénynek megfelel. Ha mosatlan sóderrel keverjük, akkor egyben a tápanyagbevitelt is megoldottuk.

Az agyag néhány faj pl. Criptocorynék fejlődésére kedvezően hat. Ha megszárad össze lehet törni és a sóderhez keverhető 10-15 százalékban. Az agyagot golyóvá gyúrva és sütőben kiégetve a már vizzel tőltött akváriumban is a talajba nyomkodhatjuk, mert így nem szennyezi a vizet.
A legegyszerűbb tápanyaghordozó közeg a mosatlan sóder. Jó a szerkezete van de ideálisan kicsi a tápanyag tartalma, nem bomlik, nem oldódik, ha véletlenül felkeveredik, túl nagy baj akkor sem történik
Vannak, akik a nagy kaliberű megoldásoktól remélnek szép eredményeket. Ilyenkor különböző trágyák pl. nyúltrágya, vagy birkatrágya golyócskák kerülnek az akváriumba. Egy ilyen akció ha csak vízinövények vannak az akváriumban hasznos lehet, de egy átlagos díszakváriumban semmiképpen ne éljünk a lehetőséggel.
A tápanyagpótlás az akváriumban nagy óvatosságot kíván! A szobanövény kedvelők ismert tápanyag rudacskái vízinövényeknek is megfelelnek, mert a bennük lévő tápelemeket késleltetve adják le, így folyamatos utánpótlást biztosítanak. Ezeket ugyan úgy a földbe kell szúrni, mint a cserepes növényeknél de jóval kevesebbet. Egy rudat félbe kell törni és a nagyobb példányok mellé szúrni. Ha túl sokat teszünk a talajba, akkor az oldódó sók a medence vizébe kerülnek. Ennek egyik következménye erős algásodás lesz másrészt a víz meg növekedett sótartalma gátolja a növények fejlődését az a nem megfelelő helyre került tápanyag éppen ellentétes hatást eredményez.

A társas medencékben a talaj ellen a legfőbb kifogás az, hogy egyes haklak kitúrják és ezzel beszennyezik a vizet de azt is a szemére vetik, hogy növeli a víz sótartalmát ami néhány kényesebb halnak- amilyen a diszkosz is- ártalmas. Ebben mind van igazság, de növény nélkül meg nincs akvárium.

Forras:
http://www.godivizinoveny.hu

 

6.Növények gondozása és szaporítása.

A növények fontos alkotórészei az akvárium dekorációjának, különösen édesvizekben. E törékeny élőlények részt vesznek az akvárium egyensúlyának fenntartásában és a halakra veszélyes nitrogéntartalmú anyagok átalakításában. Igaz, hogy ma már akkor se kockáztatunk semmit, ha nem tartunk növényeket, hiszen az akvarisztikában kifejlesztett technikák ezt lehetővé teszik, de az akvaristák többsége esztétikai okokból mégse mond le a növényekről. Ráadásul egyes halak jó közérzetéhez elengedhetetlenül hozzátartoznak a növények, hiszen vagy az életmódjuk tartozékai, vagy táplálkozási szükségleteik kielégítői. A vízinövények is csak akkor bomlanak ki teljes szépségükben, ha ugyanolyan rendszeresen gondozzuk és figyeljük őket, mint a szárazföldi dísznövényeket.

Mire van szüksége a vízinövénynek?
Ha növényeket akarunk tartani, szükségünk van megfelelő talajra, még akkor is, ha a növény csak lebeg a vízen, hiszen a vízben a talajból származó anyagok vannak, melyekre a növénynek szüksége van. Természetesen a legtöbb növény a talajba ereszti a gyökereit, és mint valami tápanyagraktárból, onnan táplálkozik. A talajnak olyan lazának kell lennie, hogy a víz jól tudjon
cirkulálni benne, nehogy bomló anyagokat őrző zónák alakuljanak ki, és káros nitrogéntartalmú anyagok keletkezzenek. Hogy a növények zavartalanul növekedhessenek, gondoskodni kell a jó világításról, elégséges növénytápsó-ről és megfelelő mennyiségű szén-dioxidról is.

A  adagolása
Az akvarista-szaküzletekben többféle olyan, szilárd növénytápsó kapható, ami a növény töve köré szórható. De táplálékkiegészítőként folyékony növénytápot is önthetünk az akvárium vizébe.
• Szilárd növénytápsó. A leggyakrabban használ szilárd tápok nitrogént, foszfort és káliumot tartalmaznak. Ezt kb. 2 cm vastagon kell a kavicsos homok alá szétosztani. Létezik golyó vagy tabletta formában árusított növénytáp is, ezeket a növény tövénél kell a talajba fúrni. Ilyenkor egyfajta táplálékraktárt biztosítunk a növénynek, melyből szükségletei szerint meríthet.

• Folyékony növénytápsó. A vízben lebegő növények ezekből vehetik magukhoz a fejlődésükhöz szükséges olyan anyagokat, melyek fokozatosan el szoktak tűnni egy ilyen zárt térben, mint az akvárium.
Elsősorban a nyomelemek: a vas, foszfor, molibdén tűnnek el a leghamarabb, s ezt a hiányt a folyékony növénytáp rendszeres adagolásával remekül pótolni lehet. Csak arra kell vigyázni, nehogy túladagoljuk, mert az még veszélyesebb, mint a nyom-elemhiány! Ha a növények ez után se kezdenek növekedni, hagyjuk abba a tápsóadagolást, mert valószínűleg nem nyomelemhiány, hanem valami más tápanyag hiánya okozza lemaradásukat.

A szén-dioxid adagolása
A növények számára a fotoszintézis folyamata biztosítja az életet és a növekedést, melynek során széndioxidot vesznek fel. Az atmoszféra levegőjében bőségesen van széndioxid, ami jól oldódik a vízben. De a folytonos mozgásban levő vízből a szén-dioxid könnyen elillan, és ha sok növényt tartunk az akváriumunkban, szükségessé válhat, hogy különleges, szóró módszerrel juttassunk szén-dioxidot az akváriumba. A szén-dioxid-koncentráció akkor a legideálisabb, ha mennyisége átlagosan 20-30 mg/l.
Tudni kell, hogy a szén-dioxid hat a víz pH-jára (minél több van belőle, annál savasabb és fordítva). Azok a legjobb szóró módszerek, melyek ezt a tényezőt is figyelembe veszik. Éjjel nincsen fotoszintézis, ilyenkor nem szükséges az akváriumba szén-dioxidot juttatni, mert a halaknak még árthatunk is vele.

Apró karbantartó munkák
A rendszeres növényápolással nemcsak a növények fejlődését, hanem az akvárium egyensúlyát is biztosítjuk. Vannak gyorsan növő növények, melyeket gyakran vissza kell vágni, nehogy akadályozzák az alacsonyabbak fejlődését. Figyeljük a vízikertet és ne habozzunk, ha be kell avatkozni. A kellemetlen algákról se feledkezzünk meg, különben elárasztják az egész akváriumot.
• A lehullott levelek eltávolítása. Ez az első aprómunka, amit növényápolás közben el kell végezni. A lehullott vagy sárguló leveleket el kell távolítani, mert amint bomlani kezdenek, szennyezik az akvárium vizét. Ráadásul zavarják a növényeket a növekedésben, és ha a szűrőberendezés elé sodródnak, akadályozzák a víz keringését.
• A nyesés. Amikor a növények elérik a vízfelszínt, meg kell nyesni a szárakat és az ágakat egyaránt. Nyugodtan le lehet vágni belőlük akár 10 cm-t is. A magasra nőtt, sűrű növények elveszik a fényt, ugyanakkor gyakran lehullatják a talaj közelében lévő leveleiket, ráadásul nem is szépek. Hogy mindezt elkerüljük, vágjuk le a növény fő szárának a csúcsát. A nyeséssel visszaadjuk a növény sűrűségét, mely minden vágás helyén oldalágakat fog növeszteni.
• Ritkítás. Vannak olyan növények, melyek levelei kör alakban kibomlanak a tő körül, melyek mindenhová elterjednek és megfojtják a szomszédjaikat. Ezeket nyugodtan lehet ritkítani. Minden második tövet vegyük ki, hogy az akváriumban maradó növények normálisan fejlődhessenek.

Gyakori problémák
A vízinövények levelei megsárgulhatnak, lehullhatnak. Kismértékben ez természetes folyamat, de ha a növények nagy mennyiségben veszítik el a leveleiket, akkor a víz nem megfelelő: hiányzik valamilyen kémiai összetevő, pl. a vas, de előfordulhat, hogy a világítással van baj. Az is lehet, hogy a növény beteg, hiszen, mint minden élőlénnyel, ez a növénnyel is megtörténhet. Ha a növény csak nemrég óta van az akváriumunkban, esetleg csak arról van szó, hogy még nem szokta meg a környezetet.

Sárguló levelek
A növényeknek a növekedéshez szükségük van bizonyos elemekre, de csak minimális mértékben. Ha ezek közül csak egy is hiányzik, a növény azonnal jelzi a hiányt és csökken a növekedése, sőt esetleg nem nő tovább. A sárguló levelek gyakran az egyik elem – leggyakrabban a vas hiányát jelzik. Ilyenkor folyékony vastartalmú tápot kell adagolni az akvárium vizébe, ami hamar megoldja a problémát. Előfordul, hogy a minőségileg vagy menynyiségileg elégtelen világítás okozza a levelek sárgulását. Lehet, hogy valamelyik régi neoncsövet kell kicserélni...
Lehulló levelek
Akárcsak a levelek sárgulását, a lehullásukat is okozhatja egy-egy életfontosságú elem hiánya. Ismét csak a rendszeres tápsóadagolást ajánljuk. Ez a leghatásosabb módszer. A levélhullás másik, gyakran megfigyelt oka a fény hiánya. Lehet,
hogy rossz helyen van a világítás, de az is lehet, hogy túl gyenge. Ilyenkor egy erősebb neoncsővel kell próbálkozni. A növény fényhiányának más oka is lehet.
Ahogy a növények fejlődnek, a leveleik egyre sűrűsödnek, és a fény nehezen jut el a víz alsóbb rétegeibe. Ilyenkor a szárak alján növő levelek már nem kapnak elég fényt. A megoldás egyszerű, elég levágni a növény szárának felső részét, ekkor az alsó rész ismét leveleket növeszt, és nem fog a növény tönkremenni. Más oka is lehet a levélhullatásnak. A kereskedelemben kapható vízinövények többségét nedves környezetben, de a szabadban nevelik. Amint a vízbe kerülnek, különböző mértékben elkezdik hullatni a leveleiket, egészen addig, míg nem alkalmazkodnak az akvárium környezetéhez. Az is lehet, hogy alkalmazkodás közben kissé megváltoztatják a leveleik formáját. Tehát először el fognak hullatni néhány levelet, hogy a környezetet elviselő újakat növesszenek. Az is előfordul, hogy egy növény teljesen „lemeztelenedik", mielőtt regenerálódna. Ilyenkor egy kis türelemre van szükség: ki kell várni, míg megnőnek a végleges levelek.

A Cryptocorine fajok rothadása
Ez a leggyakrabban megfigyelhető betegség az akváriumokban. Nem kifejezetten csak a Cryptocorinefajokra jellemző, de elsősorban azokat támadja meg, ugyanis ezek nem asszimilálják a kalciumot, mely a vízben kalcit vagy kalciumoxalát formában fordul elő. Ugyanakkor a sókat és a vizet könnyen áteresztő szöveteik abszorbeálják. Így aztán apró kalciumoxalát kristályok keletkeznek bennük, melyek megbénítják a növényszövet felső rétegének aktivitását. Ezek gyorsan tönkremennek, nyúlóssá, ragadóssá és áttetszővé válnak.
A levelek a tövüknél kezdenek el rothadni. A kristályok akkor keletkeznek, ha a növényt túl kemény vízben tartják, vagy ha egy jelentősen édesebb vízből kerül be a növény a mi akváriumunkba. Ilyenkor fokozatosan ki kell alakítani a növénynek megfelelő vízminőséget. Ha lehullnak is az összes levelei, attól a növény maga még lehet, hogy megmenthető.
A növények szaporítása
Az édesvízi növények többsége virágos növény, azaz természetes körülmények között virágot hoz és magokat terem, melyek segítségével szaporodik. Ez az ún. ivaros szaporodás. Ez a folyamat másképpen zajlik le az édesvizekben élő moháknál és páfrányoknál is és a tengervizes akváriumokban élő növényeknél is. Ugyanakkor az akvárium zárt környezetében az ivaros szaporodásnak kicsi az esélye. Szerencsére a növényeknek van más módszerük is, ez az ún. ivartalan szaporodás, amikor vegetatív úton, pl. tőosztódással szaporodnak. Ez utóbbi módszerrel szaporítjuk mi is az akvárium vízinövényeit.

A dugványozás
Ezt a módszert főleg a száras növényeknél alkalmazzák. A növény szárának felső részét le kell csípni s el kell ültetni, hogy új növény fejlődjön belőle. Mielőtt a földbe helyeznénk, a szár kifejlett alsó ágait le kell vágni róla. Gondoljunk erre a szaporító módszerre, amikor a túl hosszúra nőtt növények ritkítását végezzük. Az a jó, ha a növény legalább 40 cm magas, mert akkor nyugodtan levághatunk belőle 20 cm-t: az új növény így könnyebben fejlődik. Egy éles ollóval vágjuk el a növényt két levél között. A levágott dugvány alsó, kb. 5 cm-es részéről szedjük le a leveleket. Ezután az ujjunkkal fúrjunk lyukat az akvárium talajába, helyezzük bele a dugványt, és a szár körül gyengéden nyomkodjuk körbe homokkal. Soha nem kell a szár köré felhalmozni a homokot, mert könnyen elrohadhat a betemetett rész, és a növény felső része hamarosan a vízfelszínen fog lebegni. Előfordul, hogy finom gyökérszálak nőnek a korábbi levelek tövének helyén. Ezeket le kell vágni, hogy a dugvány jobban tudjon növekedni.

A bujtatás
Azokat a ,,kokárda" (tőlevélrózsa) alakban növekvő növényeket, melyeknek nincs a talaj fölé emelkedő száruk, hanem egy rendszerint föld alatti központi csomó köré terítik ki körben a leveleiket, a legjobb bujtatással szaporítani.
A bujtatás tulajdonképpen tőosztás. Ez jelentheti egy hajtás gyökereztetését, de nagyon sok „kokárda" formájú növény mellékhajtása az anyanövénnyel továbbra is öszszekötve, a száron lévő csomónál magától is gyökeret ereszt. A már meggyökeresedett dugványt óvatosan ki kell emelni a földből, majd le kell választani az anyanövényről is. Ezt is ollóval vagy zsilettel végezzük. (Egyes növények egyébként maguktól is leválnak az anyanövényről.) Miután a homokot leráztuk a gyökeréről és leöblítettük az új növényt, vágjunk annyit a gyökeréből, hogy kb. 4-5 cm maradjon meg belőle. Ez elég ahhoz, hogy szépen tovább nőjön. Most már csak az új helyére kell ültetni a növényt. Ezt a technikát a leggyakrabban a Cryptocorine és az Echinodorus nemzetséghez tartozó növényekkel szokták alkalmazni. A bujtatás akkor hasznos módszer, amikor meg akarjuk újítani az akvárium növényeit. Ha ritkítást végzünk, szabaduljunk meg az idős tövektől, azután ültessük szét a friss dugványokat. Így mindig tele lesz az akvárium növésben levő s a legjobb formájukat mutató növényekkel.

Az indák és gyökérsarjak osztása
Nagyon sok „kokárda" formájú növény szaporodik ivartalanul, indákkal vagy gyökérsarjakkal. A gyökérsarjak olyan szárak, melyek a föld alatt szétterülnek és apró tövek nőnek ki belőlük, az anyanövénytől néhány cm. távolságban (pl. Cryptocorine). Az indáknak hasonló a szerepük, csak ezek nem a föld alatt, hanem a föld fölött kúszó szárak (pl. Vallis-neria fajok). Az Echinodorus nemzetséghez tartozó növények hoszszú sarjakat növesztenek, melyeken több kis tő van (akár tíz is). E természetes szaporulatokat egyszerűen hagyni kell, hadd terjedjenek, így magától erősödik az akvárium növényállománya. A gyökérsarjak és indák útján szaporodott növényeket csak akkor kell levágni az anyatőről, mikor már van 4-5 levelük. A Vallisneriáknál meg kell várni, amíg megnőnek kb. 10 cm-re. Ha ollóval elválasztottuk az anyatőtől, máris más helyre ültethetjük őket. Ha az Echinodorusok lefektetett indáira súlyt (követ) helyezünk, hamar gyökeret eresztenek és kibújnak a földből az új növények. Az új hajtásokat, amikor már szilárdan állnak a földben, le lehet vágni és máris továbbültethetők.

Növények szaporítása rizómáról
Az Anubias és Microsorum nemzetség növényei rizómáról szaporodnak. Ez azt jelenti, hogy a növénynek van egy kúszó, föld alatti gyöktörzse, ezt nevezik rizómának, melynek felületén apró pikkelyekből gyökerek és levelek nőnek. A rizómáról történő szaporítás nagyon egyszerű. Egy zsilettpengével úgy kell levágni a rizómát, hogy egy 4-5 leveles növényt kapjunk. Ezt az új növényt máris tovább lehet ültetni. Mivel a rizómát sose szabad a föld alá temetni, mert rothadásnak indulhat, inkább helyezzük kőre vagy gyökérre. Ha gumival vagy damilszállal odaerősíthetjük, hamar behálózza a követ, s a köteléket később, ha a gyökerek már jól megszilárdultak és tartják a növényt, le lehet venni. Meg kell még jegyezni, hogy a Mikrosorium nemzetség tagjai a leveleik szélén fattyúhajtásokat is hoznak. Ezeknek apró gyökereik vannak. Az ilyen képződményeket növesztő leveleket le lehet vágni és el lehet ültetni.

A gumós növények szaporítása
Az akváriumban az Aponogeton és a Nymphea nemzetség növényei képviselik a gumós növényeket. Ezeknek mind a leveleik, mind a gyökereik a hagyma formájú gumóból nőnek ki, mely valójában a növény táplálékraktára. Néha előfordul, hogy e növények létrehoznak egy palántát, mely a gumóra tapad, de már vannak levelei és gyökerei. Ezeket le lehet választani, s el lehet ültetni. Magát a gumót ketté is vághatjuk egy fertőtlenített pengével, s a két részt egy erősen szellőztetett és nagyon tiszta akváriumban el is ültethetjük. A fő gumó sebe hamar begyógyul, a levágott rész pedig rövid idő alatt leveleket hoz, s máris át lehet ültetni a végleges helyére. Egyazon gumón évente csak egy ilyen vágást ejtsünk.

A lebegő növények szaporítása
A szögletes vízipáfrány (Ceratopteris cornuta), az érdes tócsagaz (Ceratophyllum demersum) vagy a tüskés hínár (Najas najas) fajokat akváriumban nagyon egyszerű szaporítani. Ugyanis ezek fattyúhajtásokról maguktól is elterjednek. Ha nem veszünk ki belőlük rendszeresen bizonyos mennyiséget, úgy elszaporodnak, hogy teljesen beborítják a vízfelületet és elsötétítik az akváriumot.

 

 

7.Az akvárium gondozása – vízcsere, szűrő karbantartása,talajtakarítás, az üveg algamentesítése,nagytakarítás és higénia.

 

 Egy helyesen felszerelt, átlagos méretű akvárium karbantartása nem jelent heti fél óra munkánál többet. Sokan gondolják úgy, hogy az akvárium gondozása bonyolult és időigényes, és ezért minél kisebb akváriumot választanak. Ez egy alapvető tévedés, ami az állatok egészségét is veszélyezteti. Az akvárium teljes szétszedése és a talaj kimosása csupán néhány évente szükséges, amikor a felhalmozódott koszt már nem lehet a rendszeres takarítással kordában tartani. Egyesek a szűrést szeretnék gyakori takarítással helyettesíteni, ez viszont eleve működésképtelen és az állatokra halálosan veszélyes elképzelés. Ideális esetben az akvárium gondozása a halak naponta történő etetéséből, heti vízcseréből, néhány hetente történő talajtakarításból és a szűrő időnkénti karbantartásából áll. Ha problémamentes akváriumot szeretnénk, akkor be kell tartanunk az akvárium méretére, a halak mennyiségére és a szűrésre vonatkozó szabályokat, és a karbantartás egyszerű feladat lesz.

A rendszeres vízcsere

A vízcsere ideális mennyisége és gyakorisága az akvárium méretétől függ. 50 liter alatt hetente kétszer 20% javasolt, 50 és 100 liter között heti 30%, 100 liter fölött ritkábban is elég. 100 liter fölött a nitrát mennyiségét érdemes ellenőrizni, és a teszt alapján lehet meghatározni a vízcserék optimális ütemét. Az akvárium szűrése nem befolyásolja alapvetően a vízcseréket, a legjobban szűrt akváriumban sem szabad elhanyagolni. A vízcsere során a halakat nem kell kifogni, sőt, ez kifejezetten kerülendő. A vizet csak egyszerűen kimerjük vagy csővel leszívjuk, az újat pedig óvatosan betöltjük, ez nem zavarja meg a halak életét. Ha a halak már megszokták a helyüket, még csak el se menekülnek az ember kezétől a művelet közben. A sokat emlegetett stressz ebben a helyzetben a vízparaméterek változására utal, ezt kell a lehetőség szerint minél jobban lecsökkenteni. A gyakori vízcsere azonos minőségű vízzel pont a legegyszerűbb megoldás erre a problémára. Ha sokáig nem cseréljük az akvárium vizét, akkor a kémhatása és a keménysége megváltozik a csapvízéhez képest. Minél több idő telik el két vízcsere között, annál nagyobb eltérés alakul ki az akváriumvíz és a csapvíz között, így annál nagyobb stressznek teszi ki a halakat a művelet.

Ha csapvizet használunk, akkor el kell távolítanunk a klórt a vízből felhasználás előtt. A klór idővel magától is távozik, így ha van helyünk és időnk rá, akkor bekészíthetjük a cserevizet egy éjszakával korábban. Ilyenkor a víz felveszi a szoba hőmérsékletét, ami általában jóval hidegebb az akvárium vizénél. Ha pár liter vizet kiveszünk és felmelegítjük a mikróban vagy a gáztűzhelyen, a cserevíz hőmérsékletét meg tudjuk emelni. Pár fokkal hidegebb víz még nem jelent problémát a halak számára. Van, ahol a csapvizet klóraminnal fertőtlenítik klór helyett, az ilyen vizet mindenképpen kezelni kell. Ha friss csapvizet szeretnénk használni, akkor vízelőkészítőt kell adni hozzá, ami semlegesíti a klórt. A jobb minőségű termékek a nehézfémeket is ártalmatlanítják.

A vizet műanyag edénnyel vagy pohárral ajánlott kimerni, mert ha véletlenül hozzá is koccan az üveghez, nem tesz kárt benne. Gumicsővel leszívni tovább tart, de egyben elvégezhetjük a porszívózást is. A cserevíz betöltésénél legyünk óvatosak, mert a vízsugár ereje képes felkavarni a talajt és a dekorációt. A vízcseréhez olyan műanyag vödröket vegyünk, amiket csak és kizárólag az akváriumhoz használunk fel. Egy felmosóvödörben könnyen akadnak káros vegyszermaradványok.

Miután lemertük a régi vizet, a felszín vonalában lerakódott vízkőtől könnyen megszabadulhatunk. 20%-os ecettel átitatott vattával töröljük át a vízfelszín közeli részeket. Ha pár csepp az akváriumba is jut, nem történik semmi baj, mivel a vízkövesedésre hajlamos víz kemény, és ez gond nélkül semlegesíti egy kevés sav hatását. Ha ezt minden vízcserekor elvégezzük, akkor nem tud zavaró mennyiségben felgyűlni a vízkő. Ha a vízkő egyszer már lerakódott, akkor elég nehéz tőle karcmentesen megszabadulni. 

A szűrő karbantartása

A szűrők akkor működnek jól, ha minél ritkábban kell tisztítani őket. A szűrők belsejében lebontó baktériumokból álló massza jön létre, ami ellátja a víz biológiai tisztítását. Ez a massza nem néz ki éppen higiénikusan vagy gusztusosan, mégsem szabad eltávolítani, mert ez az egészséges akvárium lelke. Amíg egy szűrő nem tömődik el annyira, hogy az áramlás mértéke gyengüljön, nem szabad hozzányúlni. Ha már nem dolgozik olyan erősen, mint kéne, akkor szét kell szedni a szűrőt. A belső szűrőnél ez nem következhet be egy hónapnál rövidebb idő alatt, külső szűrőnél pedig több hónap zavartalan működésre is számíthatunk. Ha a szűrő hamar elkoszolódik, akkor túl alacsony teljesítményűt választottunk, esetleg a halaink vannak egészségtelenül sokan vagy túletetünk. Belső szűrőknél általában egy szivacs funkcionál szűrőanyagként. Merjünk ki egy edénybe vizet az akváriumból, és borítsuk bele a szivacsot. Nyomkodjuk ki ebben a vízben, távolítsuk el a kosz nagy részét. Nem kell alaposnak lennünk, mert ha túl kevés baktériumot hagyunk, sokáig tart, míg újra elszaporodnak. Szigorúan tilos csap alatt mosni, mivel ez megölné a hasznos baktériumokat. A szűrő műanyag alkatrészeit folyóvíz alatt mossuk el. A rotortérben is könnyen felhalmozódhat a baktériumos massza, innen vízsugárral mossuk ki, mert akadályozza a forgást. Ha van levegőztető feltét a szűrő kifolyó részére csatlakoztatva, annak csatlakozásai hajlamosak vízkövesedni és eltömődni. Ecetes áztatással és egy fogpiszkálóval tisztíthatjuk meg.

Külső szűrőnél a legfelső perlonvatta réteg könnyen eltömődik. Ez a legfinomabb szennyeződéseket szűri ki a vízből. Sokszor elég csak ezt a réteget kicserélni frissre.Ha már kinyitottuk a szűrőt, ellenőrizzük a többi töltet állapotát is, de csak akkor kell megbolygatni őket, ha teljesen megteltek kosszal. Ha ez megtörtént, akkor szigorúan csak az akvárium vizében öblítsük át őket, csapvízzel nem érintkezhetnek. Tisztítsuk meg a csöveket és a csatlakozóelemeket, ellenőrizzuk a rotort. Ezeknél a szűrőknél a forgórészeket ki lehet venni, így megtisztíthatjuk a rátelepült nyálkától. Egy idő után a szűrőanyagok szemcséinek a belsejét is teljesen eltömítik a baktériumok, ezzel a saját életfeltételeiket rontva. Ilyenkor a töltetet le kell cserélni. A rövidebb életű anyagok úgy egy év után mennek tönkre, mások szinte örökéletűek. A szűrőanyag barna elszíneződéséből lehet következtetni az állapotára. A szűrőbaktériumok tömege világosbarna, ez a világos szűrőanyagokon jól látszik. Egy fehér szűrőanyag körülbelül tejeskávé színű lesz, amikor a szűrőbaktériumok elérik az ideális létszámot, ilyenkor „érett” a szűrő. Ha a szűrőanyag teljesen bebarnul, akkor érdemes cserélni. 

Talajtakarítás

A halak ürüléke és a növényi törmelék felgyűlik a talajon és a talajban. Ez nem túl esztétikus, és a vízminőségnek sem tesz jót, ha nagy mennyiségben hagyjuk felhalmozódni. Ha teljesen elhanyagoljuk, akkor idővel eltömíti a talajt és berohasztja a növények gyökereit, oxigénmentes zónák jönnek létre, amik veszélyes folyamatok színterévé válhatnak.

A szűrő erősségétől függően hetente vagy akár sosem kell foglalkozni vele. Ha az áramlás elég erős, akkor a hulladékszemcséket nem hagyja leülepedni, és a szűrőbe jutnak. Az ilyen akvárium talaja is eltömődik idővel, de ebben az esetben elég lehet a néhány évente esedékes nagytakarításkor foglalkozni a problémával. Ha sűrű növényzetet, gyepet vagy táptalajt szeretnénk, akkor a talajtakarításról le kell mondanunk, és elég erős szűrőt kell választani ahhoz, hogy a törmelék felhalmozódását megakadályozza.

A törmeléket, másnéven mulmot talajporszívóval távolíthatjuk el. A legegyszerűbb talajporszívó egy egyszerű gumicső. A cső egyik végét tartsuk az akváriumban, a másik végét lógassuk az akvárium alsó széle alá, egy vödör fölé. Ha az alsó végét megszívjuk, akkor megindul az áramlás, amit a gravitáció hajt a közlekedőedények elvén. Ha nem szimpatikus a megszívós megoldás, akkor az akváriumba lenyomva is megtölthetjük vízzel a csövet. Ha teljesen, levegőmentesen tele van a cső, fogjuk be mindkét végét, és helyezzük a fent vázolt pozícióba. Amint elengedjük a végeit, az áramlás azonnal megindul. A gumicsővel összeszedhetjük az akvárium aljáról a koszt. A komolyabb aljzatporszívók egy tölcsérrel kezdődnek, ezzel mozgathatjuk át az akvárium talaját. A tölcsérben viszonylag gyenge áramlás van, ami a koszt felszívja, de a talajt nem. Ha a porszívónk ereje nem megfelelő, akkor a tölcsér és a gumicső átmérőjének arányán kell változtatni. A nagyobb tölcsér vagy vékonyabb cső gyengébb áramlást eredményez, a szélesebb cső vagy szűkebb tölcsér erősebbet. A könnyű talajoknál a tölcsérben gyenge szívóhatásra van szükség, különben a talaj is távozik a kosszal együtt. Nehéz talajnál érdemes erős porszívót használni, mert gyorsabb és alaposabb munkát végezhetünk vele. Egyes gyári porszívókhoz pumpát is szereltek, aminek a nyomkodásával megindíthatjuk az áramlást. 

Az üveg algamentesítése

A legjobban ápolt akvárium üvegén is megjelennek a zöld pontalgák idővel. Ha az akváriumban a biológiai folyamatok kiegyensúlyozottak, akkor az üveg csak néhány hónap után válik zavaróan algássá. A legegyszerűbben pengés algakaparóval távolíthatjuk el. Ha a penge új, éles és rozsdamentes, akkor karcmentesen lehet vele dolgozni a víz alatt, és egy mozdulattól tökéletesen tiszta üveget hagy maga után. A pengés algakaparó egy foglalat és egy nyél, amibe egy hagyományos borotvapengét lehet biztonságosan rögzíteni. Ügyesebb akvaristák eldobható borotvával is meg tudják oldani. Ha félünk a karcolástól, akkor használjunk műanyag kártyát, például lejárt bankkártyát, telefonkártyát. A kártya élével le tudjuk húzni az üvegről az algaréteget.

Sokan szeretik a mágneses algakaparókat, mivel nem kell az akváriumba nyúlni a használatukhoz. A mágnes egyik fele párnázott,ez belülről az akvárium falához simul. A mágnes másik fele kívülről tapad az üveghez. A külső mágnes mozgatása maga után húzza a belsőt, ami ledörzsöli az algát. A módszer hátránya, hogy ha véletlenül homokszem kerül a két mágnes közé, akkor csúnyán összekarcolja az üveget. Az alga sem jön le egy mozdulattól, mivel nagyon erősen tapad az üvegre. Ha elhanyagoljuk az algamentesítést, akkor sokáig kell súrolnunk a tökéletes eredményért.

Szivaccsal, vattával nem ajánlott próbálkozni, garantált karcolás lesz az eredménye. 

Nagytakarítás

A legszorgalmasabb takarítás mellett is eljön egyszer az a pont, amikor már egyszerűbb szétszedni és úgy megtisztítani az akváriumot. Ha mindent jól csináltunk, akkor erre csak néhány évente van szükség. Ilyenkor a legfontosabb, hogy a lebontó baktériumok minél nagyobb százalékát mentsük meg, különben ammónia- és nitritmérgezésnek tesszük ki a halakat. Először is tegyük félre a régi víz minél nagyobb részét. Fogjuk ki a halakat, és rakjuk a lemert vizet tartalmazó vödrökbe. A szűrőt vegyük ki, és üzemeltessük egy (halmentes) vödörben végig a procedúra alatt. Ne szedjük szét és ne mossuk ki, csak az akvárium régi vizével érintkezzen. A szűrőtakarítást úgy időzítsük, hogy ne essen egybe az akvárium szétszedésével. Tudjuk le pár héttel korábban, vagy várjunk vele legalább annyit. Szedjük ki a növényeket a talajból. A növényeket nem kell feltétlenül vízben tárolni, egy lefedett edényben vagy zacskóban is elég magas a páratartalom, hogy baj nélkül átvészeljék. A dekorációkat sikáljuk le, vegyszert nem ajánlott hasznáni hozzá, legfeljebb ecetet a vízkő ellen. A talajt mossuk át alaposan, a koszos vizet a WC-be öntsük, mert a lefolyók könnyen eldugulnak tőle. Addig öblítsük a talajt, amíg a víz tiszta nem marad fölötte. Az akváriumot mossuk le ecettel vagy háztartási sósavval. Ha nagyon vízköves, akkor töltsük fel savas vízzel és hagyjuk hatni, idővel dörzsölés nélkül is leoldja és nem karcoljuk össze az akváriumot. Ha az üveg algás, akkor vízzel teli állapotban próbáljuk meg lekaparni vagy dörzsölni, szárazon sokkal könnyebben megkarcolódik. A megtisztított akváriumot helyezzük vissza az állványra. Érdemes az akvárium alá új szivacsot rakni, mert idővel elvesztik a rugalmasságukat a nagy súly alatt. Rakjuk vissza a talajt és a dekorációkat. A növényeket beültethetjük szárazon és víz alatt is. A túl hosszú gyökereket és az öreg leveleket előtte vágjuk le. Szárazon pontosabban lehet ültetni, víz alatt viszont egyszerűbb ráérezni a megfelelő mozdulatokra. Helyezzük vissza a szűrőt és a többi felszerelést. Töltsük vissza a régi vizet, egészítsük ki vízelőkészítővel kezelt friss vízzel és engedjük vissza a halakat. Igyekezzünk gyorsan dolgozni, hogy a szűrő minél kevesebb időt töltsön szárazon, kikapcsolt állapotban.

A teljes takarítás megviseli a halakat, a növényeket és a szűrőbaktériumokat egyaránt. Igyekezzünk lehetőség szerint minél ritkábban végezni. Ha az akvárium már néhány hónap alatt elkoszolódik, akkor túl gyenge szűrést választottunk, erősebbre kell cserélni. 

Higiénia

Elterjedt szokás az akváriumba „fertőtlenítő” szereket adagolni takarítás után, hogy a mikroorganizmusok számának lecsökkentésével megelőzzék a betegségeket. Ez az elképzelés alapjaiban téves, és kifejezetten káros. Az egészséges akvárium egy élő rendszer, aminek létfontosságú része a lebontó baktériumok tömege. Ezek a baktériumok fogyasztják el a halak ürülékéből származó mérgeket. Nélkülük néhány nap alatt halálos mérgezést kapnának a halaink. Az általános fertőtlenítő szerek nem válogatnak, és az érzékeny lebontó baktériumok látják leginkább a kárát a használatuknak. Ha vannak is kórokozók az akváriumban, akkor sem lehetséges őket ezzel a módszerrel teljesen kiirtani. A lebontó baktériumok elpusztítása viszont nagyon hamar lerontja a vízminőséget, ami a halakat fogékonnyá teszi a kórokozók támadására. Valójában ez a módszer növeli a betegségek valószínűségét.

A leggyakrabban használt szer a metilénkék, ami a közhiedelemmel ellentétben nem fertőtlenítő, hanem egy komoly gyógyszer, ami ilyen módon használva ártalmas a halaknak és a növényeknek egyaránt, a gerincteleneket meg egyszerűen kiirtja.

Sokan a sózásra esküsznek, ami valóban hasznos olyan halaknál, amik folyók torkolatából származnak, ahol a természetben is keveredik egy kevés só az édesvízbe. A legtöbb díszhal viszont lágy, erdei vizekből származik, és nekik inkább ártalmas a só. 

A csersav vagy huminsav használata már összetettebb dolog. A csersavtól sötét lágy víz pH-ja alacsony, kevés baktérium képes benne életben maradni, így a szűrése is problémásabb. Néhány díszhal viszont kifejezetten igényli ezt a típusú vizet. Az átlagos, nem ilyen élőhelyről származó halak akváriumában viszont nincs kifejezett pozitív hatása a csersavnak, problémákat viszont okozhat.

Az általános aranyszabály, hogy amíg nincs egy kialakult betegség az akváriumban, addig ne is használjunk semmiféle vegyszert. Ez alól kivételt csak a növénytápok és a vízelőkészítők képeznek. A tiszta akvárium titka az egészséges mennyiségű lebontó baktérium a szűrőben és a talajban. Egy egyensúlyban lévő akváriumban minden lehetséges élőhelyet elfoglalnak a hasznos és az ártalmatlan mikroorganizmusok. Minden életközösség elemi fontosságú tagjai, de mivel láthatatlanok, hajlamosak vagyunk elsiklani a szerepük fölött. A médiában a reklámok folyamatosan sulykolják belénk, hogy a láthatatlan élőlények rosszak, betegségeket okoznak és vegyszerekkel kell megszabadulnunk tőlük. Az akvárium viszont nem konyhacsempe, a mikroorganizmusok kiirtása itt alapjaiban rombolja le az egészséges élettérhez szükséges egyensúlyt.

Az akvárium tisztán tartása fontos, a sterilizálása viszont súlyos hiba !

 

*************************************************************

 

 

Oldal: Tanácsok kezdő akvaristáknak
Akvarisztika ABC - © 2008 - 2024 - akvarisztika-abc.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat