33.Édesvízi doktorhal

Tudományos név: Garra rufa (Heckel; 1843)
Szinonímák: Discognathus rufus (Heckel, 1843), Discognathus obtusus (Heckel, 1843), Garra rufa obtusa (Heckel, 1843), Discognathus crenulatus (Heckel, 1843), Garra rufa crenulata (Heckel, 1843), Garra rufa gymnothorax (Berg, 1949)
Magyar név: Édesvízi doktorhal
Csoport: Pontyfélék
Származás: Ázsia; Törökország, Szíria, Jordánia, Izrael, Irak, Irán
Testhossz: 10-12 cm
Természetes élőhely: Különféle élőhelyeken is megtalálható, a gyors folyású folyóktól kezdve a nagyobb tavakon át a meleg vizű forrásokig. Többnyire a talaj közelében, a kövek és növények között tartózkodik.
Viselkedés: Viszonylag békés hal. Kisebb csapatban tartsuk, mert ha csak egyedül van, akkor sokkal agresszívebben viselkedik hasonló formájú halakkal.
Táplálkozás: Mindenevő; Természetes élőhelyén algát eszik, de nem kizárólag növényevő. Akváriumban elfogad mindenféle élő és fagyasztott eleséget, és száraz tápokat is, valamint nagyobb mennyiségű növényi eledelre is szüksége van (spirulina, uborka).
Szaporítás: Nehéz
Medence: Minimum 150 literes
Halnépesség: 200 literre 6-8 hal
Dekoráció: Építsünk számukra egy gyors folyású folyót imitáló akváriumot, homokos-aprókavicsos talajjal, néhány nagyobb kővel. A víz legyen oxigénben gazdag, és tiszta. A vízmozgás lehet erős, akár az akvárium térfogatának óránként a 10-szerese! Az erős megvilágítás serkenti az alganövekedést, amit a halak előszeretettel legelnek.
Hőmérséklet: 15-28 °C
pH: 6-8
Keménység: 1-15 NK°
Várható életkor: 8-10 év
Megjegyzés: Az Édesvízi doktorhal teste hosszúkás, színe egyedenként eltérő lehet, de alapvetően sötétebb barna színű, amelyen a kopoltyúfedő mögött, és a farok tövénél egy-egy sötét, vagy kékesen irizáló folt található. Ezek a foltok a fiatal halaknál sokkal jobban megfigyelhetőek. Szájuk alsó fele tapadókoronggá alakult át, amely segítségével az erős áramlásban tudják magukat a tereptárgyakhoz szívni, míg szájuk felső része megvastagodott, amivel az algákat, és más eleségeket kaparnak le a kövekről. Színezetük nem túl megnyerő, de táplálkozásuknak köszönhetően kedvelt akváriumi halnak számítanak.

Törökországban (Kangal város közelében) az Édesvízi doktorhalak meleg vizű forrásokban élnek, ahol a víz hőmérséklete elérheti a 37°C-ot is. Itt a helyi lakosok már évszázadok óta kihasználják a halak különleges táplálkozási szokásait, mivel ezekben a meleg vizekben kevés az eledel a halak számára, ezért a doktorhalak az elhalt emberi bőrt eszegetik le a fürdőzők testéről. Mivel a halaknak nincsenek fogaik, ezért nem jelentenek veszélyt az emberekre, ehelyett vastag szájukkal csipkedik le az elhalt bőrt, ami egyáltalán nem fájdalmas. Az ekcémás, vagy pikkelysömörös bőrbetegségben szenvedők elmondásai alapján betegségük tünetei javultak, vagy teljesen el is múltak az Édesvízi doktorhalak beavatkozásának köszönhetően. Kutatások kimutatták, hogy a halak nyálában található diathanol enzim segíti a bőr regenerálódását. Sajnálatos módon a halak ezen képességei okán nagy érdeklődés mutatkozik irántuk, és a túlhalászás miatt Törökországban már védettnek számítanak.

Az ivarérett hímek karcsúbbak a nőstényeknél, valamint a fejükön, és a szájuk környékén szemmel látható fehér színű dudorokat, úgynevezett nászkiütéseket növesztenek. Egyes országokban nagy mennyiségben tenyésztik, de nem tisztázott, hogy természetes úton, vagy pedig hormonok segítségével. A vadon élő halak általában április és november között folyamatosan ívnak, az ikrákat a kövek között szórják el, és a szülők egyáltalán nem gondoskodnak az ikrákról, vagy az ivadékokról. A halak 8 hónapos korukra érik el ivarérettségüket.

34.Moszatevő márna

Tudományos név: Gyrinocheilus aymonieri (Tirant; 1883)
Szinonímák: Algaevő csíkhal, Kinai algaevő hal
Magyar név: Moszatevő márna
Csoport: Pontyfélék
Származás: Ázsia, Thaiföld
Testhossz: 20 cm
Természetes élőhely: Indokína és Közép-Thaiföld folyóiban, a vízinövények között. Ritkán található meg állóvizekben.
Viselkedés: Az általa elfoglalt területet igen keményen védelmezi más halakkal szemben.
Táplálkozás: Nagyon hatékonyan pusztítja az algákat az akváriumban. Ha nincs az akváriumban már elegendő alga, akkor elsősorban növényi táplálékkal etessük, de elfogadja az élő és száraz tápokat is.
Szaporítás: Rendszeres akváriumi tenyésztése nem ismert.
Medence: Minimum 250 literes
Halnépesség: 300 literre 1 hal;
Dekoráció: Az akvárium legyen növényekkel jól teleültetve, és biztosítsunk számára erős vízáramlást.
Hőmérséklet: 26-28 °C
pH: 6-8
Keménység: 10-20NK°
Várható életkor: 5-10 év
Megjegyzés: A Moszatevő márna teste hosszúkás, henger alakú, lefelé álló szájjal. Erős ajkai szívókorongot formáznak, amivel jól le tudja legelni az algákat a különböző tereptárgyakról, akár erős áramlásban is. Testének színe sárgás és egy barna csík fut végig az oldalán, ami nagyobb pontokból áll össze. Szeme ugyancsak sárga. Az úszók átlátszóak, de a hát- és farokúszó a tövénél apró pöttyös. A háta barnás. Többféle színváltozata is létezik!

Míg fiatalon (általában 8-10 cm-es méretig) kitűnően társítható szinte minden hallal, idősebb korában kötekedő, marakodó lesz és csak nagyobb méretű halakat tűr meg maga mellett. Fiatalabb korban több példány, kisebb medencében is tartható, de öreg korára érdemesebb egyedül, vagy csak nagyon nagy akváriumban több példányban tartani. Hormoninjekciók hatására feltehetően szaporodik nagy tartályokban, de különben akváriumi tenyésztése nem megoldott. Ebben közrejátszhat az is, hogy valamilyen táplálék esetleg hiányzik étrendjéből, ami a természetben adott, továbbá a trópusi évszakok váltakozásának hiánya, ami sok halat késztet ívásra. Ezen kívül feltételezhető, hogy egy átlagos nagyobb akváriumban még az idősebb példányok sem válnak ivaréretté.

35.Fekete rojtosszájú hal

Tudományos név: Labeo chrysophekadion (Bleeker; 1849)
Szinonímák: Rohita chrysophekadion (Bleeker, 1849), Morulius chrysophekadion (Bleeker, 1849), Rohita cyanomelas (Bleeker, 1852), Rohita polyporos (Bleeker, 1854), Chrysophekadion polyporos (Bleeker, 1854), Rohita koilogeneion (Bleeker, 1857), Rohita pectoralis (Sauvage, 1878), Morulius pectoralis (Sauvage, 1878), Rohita sima (Sauvage, 1878)
Magyar név: Fekete rojtosszájú hal
Csoport: Pontyfélék
Származás: Ázsia; Thaiföld, Laosz, Kambodzsa, Vietnám, Indonézia
Testhossz: 50-60 cm
Természetes élőhely: Inkább a nagyobb folyókban él, de megtalálható kisebb mellékágakban, és elárasztott területeken is.
Viselkedés: A fajtársaival és hasonló alakú halakkal szemben nem túl toleráns, elég agresszív, különösen, ha nincs elegendő tér az akváriumban.
Táplálkozás: Mindenevő; Természetes élőhelyén algát, gerincteleneket és puhatestűeket eszik. Akváriumban elfogad mindenféle élő és fagyasztott eleséget, és száraz tápokat is, valamint nagyobb mennyiségű növényi eledelre is szüksége van (gyümölcsök, cukkini, spenót).
Szaporítás: Akváriumban nem megoldott
Medence: Minimum 1500 literes
Halnépesség: 1500 literre 1 hal
Dekoráció: Hatalmas akváriumot és ehhez méretezett szűrést igényelnek, valamint nem feledkezhetünk meg a rendszeres, heti akár 50%-os vízcserékről sem. A kisebb egyedeknek szükségük van búvóhelyre, vagy egy árnyékosabb helyre, ahol kialakíthatják a territóriumukat. Igényli az oxigéndús vizet.
Hőmérséklet: 20-26 °C
pH: 6.0-8.0
Keménység: 2.0-15.0 NK°
Várható életkor: 15-20 év
Leírás:
A Labeo chrysophekadion teste, és úszói fekete színűek. A hátúszójuk nagy, amelyet legtöbbször kifeszítenek, így alakjuk egy cápához hasonlít. A fiatal halak teljesen feketék, viszont az öregebb példányok inkább szürkés-fekete színűek, és minden pikkelyükön egy ragyogó pont található. Természetük is hasonló a cápáéhoz, mert az egyik legagresszívebb akváriumi halként tartják számon, képes önmagánál nagyobb és erősebb halakat is megölni a jól irányzott támadásaival.

Az akvarisztikában annak ellenére beszerezhető faj, hogy nyilvánvalóan nem otthoni akváriumba való halról van szó. A boltokban általában fiatal példányokat lehet kapni, amelyek viszont gyorsan kinövik a legnagyobb akváriumot is. Létezik egy albínó színváltozata is, amelyet szelektív tenyésztéssel hoztak létre. A természetben testhosszuk elérheti a 90 cm-t, súlyuk pedig a 7 kg-ot is. Délkelet Ázsiában kedvelt étkezési halnak számít.

A kifejlett nőstények testesebbek, és nagyobbra is nőnek a hímeknél.
A természetben az esős időszak beálltával kezdenek el szaporodni. Ilyenkor felúsznak a folyóban és a sekély vízben, homokpadok közelében ívnak. Az ikrák a homokos aljzaton megülnek, és a kishalak akkor kelnek ki, amikor az esők miatt a vízszint megemelkedik. Az ivadékok azonnal beúsznak a part menti növényzet közé, és az elárasztott területekre a part mentén, ahogy a folyó tovább árad.

36.Baltahasú törpemárna

Tudományos név: Laubuka caeruleostigmata (Smith; 1931)
Szinonímák: Laubuca caeruleostigmata, Chela caeruleostigmata, Chela mouhoti, Laubuca mouhoti
Magyar név: Baltahasú törpemárna
Csoport: Pontyfélék
Származás: Ázsia; Thaiföld
Testhossz: 6 cm
Természetes élőhely: Folyamok, folyók.
Viselkedés: Társas, rajokban él.
Táplálkozás: Mindenevő, mindenfajta akváriumi eleséget elfogad, kedveli az élő zsákmányt.
Szaporítás: Elég könnyű
Medence: Minimum 90 literes
Halnépesség: 90 literre 6-8 hal
Dekoráció: Sok növény és szabad hely az úszásra.
Hőmérséklet: 24-26 °C
pH: 6,5-7
Keménység: 5-11,2NK°
Várható életkor: 4 év
Megjegyzés: Ez a mozgékony hal jó úszó, könnyen együtt tud élni a közös akvárium más fajú halaival. Egy megfelelően berendezett akváriumban, ahol sötét a talaj, s a tiszta vízben szépen zöldellnek a felszínen lebegő, úszó növények, a Baltahasú törpemárna megtartja a színeit. A háttérben a csavart levelű valiznéria (Valisneria spiralis) kellemes zöld függönye kiemeli e halak aranybarna ragyogását. Két oldalon ültethetünk Cryptocorine crispatula var. balansaet, előre pedig Cryptocorine wendtii-t, csoportosan, hogy mintegy ligetet formáljon. Azt viszont ne felejtsük, hogy a Baltahasú törpemárnának nyílt térre van szüksége az úszáshoz. A vaskosabb, zömökebb nőstény könnyen megkülönböztethető a hímtől. Szaporításukhoz jávai mohával (Vesicularia dubyana) kibélelt 50 literes medencét válasszunk, melybe csak 15 cm magasságig engedjünk vizet. Két hímet és egy nőstényt helyezzünk a medencébe. Az ikrázás pillanatában a hímek átölelik a nőstényt. Az ivadékok 4-5 nap múlva úsznak, s ekkor már elfogadják a sóféreglárvákat.

37.Zöld törperazbóra

Tudományos név: Microdevario kubotai (Kottelat & Witte; 1999)
Szinonímák: Microrasbora kubotai (Kottelat & Witte, 1999)
Magyar név: Zöld törperazbóra
Csoport: Pontyfélék
Származás: Ázsia; Thaiföld, Mianmar (Burma).
Testhossz: 1,5-2 cm
Természetes élőhely: Oxigénben gazdag patakok, és kisebb folyók lassabb folyású szakaszai. Ezek az élőhelyek többnyire tiszta vizűek, homokos aljzattal, amelyet kisebb-nagyobb kövek, valamint elsüllyedt faágak tarkítanak.
Viselkedés: Nagyon békés, aktív csapathal, de kis mérete miatt célszerű külön a számukra berendezett akváriumban tartani, vagy hasonló méretű, és igényű halakkal társítani.
Táplálkozás: Mindenevő; Természetes élőhelyén apró gerincteleneket és algákat fogyaszt. Akváriumban sem válogatós, elfogad mindenféle apró élő és fagyasztott eleséget, valamint száraz tápokat is.
Szaporítás: Elég könnyű
Medence: Minimum 30 literes
Halnépesség: 40 literre 8-10 hal
Dekoráció: Növényekkel sűrűn beültetett akvárium, néhány gyökérrel, vagy ággal. Használjunk sötét aljzatot, néhány nagyobb kővel. Fontos számukra a stabil, jó vízminőség, és a rendszeres kisebb vízcsere is.
Hőmérséklet: 20-27 °C
pH: 6-7
Keménység: 1-10 NK°
Várható életkor: 2-3 év
Megjegyzés: A Microdevario kubotai teste sárgás-zöld, amelyen egy irizáló, aranysárga csík fut végig az oldalvonal mentén. A hal úszói átlátszóak. A természetben 20-50 fős csapatokban élnek, és akváriumban is sokkal jobban érzik magukat nagyobb csapatban, valamint ilyenkor a hímek színezete is intenzívebb, ha több hím is vetélkedik a nőstényekért.

A kifejlett nőstények testesebbek és kissé nagyobbak a sokkal intenzívebb színű hímeknél. Mint sok más kistestű pontyféle, a Zöld törperazbóra is a növények közé szórja az ikráit, szülői gondoskodást nem mutatnak. Növényekkel sűrűn beültetett akváriumban előfordul, hogy külső beavatkozás nélkül is megjelenik néhány kishal, amelyek sikeresen túlélték a felnőttek falánkságát, de ha több ivadékot szeretnénk, akkor mindenképpen külön akváriumban tenyésszük halainkat. Erre egy kisebb 12-15 literes, és Jávai mohával kibélelt akvárium tökéletesen megfelel, amelyet töltsünk fel állott vízzel. Világítás és szűrés sem szükséges, esetleg egy kisebb szivacsszűrőt behelyezhetünk, amely segítségével fenntarthatjuk a megfelelő vízminőséget. Kisebb csapatban lehet őket ívatni, néhány hím és több nőstény felállásban, de minél több halat rakunk a szaporító medencébe, annál nagyobb az esélye, hogy megeszik az ikrákat. Ikrázás után el kell távolítani a felnőtt halakat, mert veszélyt jelentenek az ikrákra, és az ivadékokra is. Az ikrák kelése hőmérsékletfüggő, normál esetben 72 óra, majd a kikelő ivadékok további 3-4 nap múlva úsznak el. Kezdő tápláléknak nagyon apró élő eleségeket adjunk nekik.

38.Vitorlás nyúlhal

Tudományos név: Myxocyprinus asiaticus (Bleeker; 1865)
Szinonímák: Carpiodes asiaticus, Myxocyprinus asiaticus nankinensis, Nyúlhal, Vitorlás ponty, Vitorlás csukucsán
Magyar név: Vitorlás nyúlhal
Csoport: Pontyfélék
Származás: Ázsia; Észak-Kína
Testhossz: 60 cm
Természetes élőhely: A Yangtse folyófelső és középső szakaszain és annak mellékfolyóiban
Viselkedés: Békés hal, a fiatal egyedek társas akváriumban jól tarthatóak
Táplálkozás: Mindenevő, nagyon kedveli a szúnyoglárvát, de még a saját ürülékét is megeszi.
Szaporítás: Akváriumban még nem volt sikeres
Medence: Minimum 600 literes
Halnépesség: 600 literre 1 hal
Dekoráció: Nagyon nagy akváriumra van szüksége, amelyet erőteljesen kell szűrni. Erős szárú és levelű növényekkel - amelyeket érdemes cserépbe ültetni - díszíthetjük medencéjüket.
Hőmérséklet: 15-28 °C
pH: 6,9-7,8
Keménység: 8-12 NK°
Várható életkor: 20-25 év
Megjegyzés: Az akvarisztikában általában fiatal példányokat lehet beszerezni belőlük, ilyenkor még a hátúszójuk nagyon magas és elér egészen a farok alatti úszó vonaláig, testük alapszíne rózsaszínes-fehéres, amin vastag fekete függőleges csíkok futnak. Ahogy öregszenek, úgy veszítik el érdekes színezetüket, és testalkatuk is inkább hosszúkás lesz. A kifejlett példányok teste barnás-fekete színű, míg hátúszójuk a tetükhöz képest sokkal rövidebb lesz. Elég lassan növő hal, amely akár 25 évig is elélhet! Fiatal korban az ivari különbségeket nem lehet megállapítani, felnőtt korban a hímeknek gyönyörű vöröses színezetű lesz az oldala. Körülbelül 6 éves korukban lesznek szexuálisan érettek. Akváriumban meg nem sikerült a tenyésztése, de az eredeti élőhelyükön nagyon termékenyek: a nőstény akár 50000 ikrát is lerakhat, amelyeket a hím őriz. Kínában étkezési halként tartják, gyakran a folyóra épült cölöpházak alatt egy hálókkal elkerített részen. Sok országban tilos a hal importja, mert rajta van a veszélyeztetett állatok listáján. Vizének hőmérsékletét próbáljuk inkább hűvösebben tartani, meleg vízben életfolyamatai felgyorsulnak, nem érzi olyan jól magát.

39.Nagypikkelyű díszmárna

Tudományos név: Oliotius oligolepis (Bleeker; 1853),Puntius oligolepis
Szinonímák: Puntius oligolepis, Capoeta oligolepis, Szivárványos díszmárna
Magyar név: Nagypikkelyű díszmárna
Csoport: Pontyfélék
Származás: Ázsia; Szurnátra
Testhossz: 5 cm
Természetes élőhely: Gyors folyású, sekély vizek.
Viselkedés: Békés
Táplálkozás: Mindenevő, kedveli az élő tubifexet.
Szaporítás: Elég könnyű
Medence: Minimum 60 literes
Halnépesség: 85 literre 5 hal
Dekoráció: Gyökerek, sűrű növényzet.
Hőmérséklet: 21-28 °C
pH: 6,6-6,8.
Keménység: 8-15NK°
Várható életkor: 4-5 év
Megjegyzés: A nagypikkelyű díszmárna soha nem zaklatja az akvárium többi lakóját. A hímek és nőstények egyaránt folyton mozgásban vannak. A hímek kisebbek, s úszóikon fekete szegély látható. Amikor udvarolnak, szétterítik az úszóikat és függőlegesen úsznak. Ezt a fajt együtt lehet tartani pl. a kék gurámival (Trichogaster trichopterus). Szaporodáskor a kiszemelt párt sok finom levelű növénnyel (Vesicularis dubyana és ceratophyllum) kibélelt 30 literes medencébe különítsük el. A víz enyhén lágy legyen (keménység: 2,8-4,5 NK°; pH 6,6 körül). A hím a nőstény körül úszva ösztönzi az ikrázást, közben a szájával apró ütéseket mér a nőstény oldalára. Az ivadékokat kerekesférgekkel és sóféreglárvákkal tápláljuk.

40.Rózsás díszmárna

Tudományos név: Pethia conchonius (Hamilton; 1822)
Szinonímák: Puntius conchonius, Barbus conchonius, Cyprinus conchonius, Systomus conchonius, Systomus pyropterus
Magyar név: Rózsás díszmárna
Csoport: Pontyfélék
Származás: Ázsia; Ássam, Bengáli és Észak-India.
Testhossz: 10 cm
Természetes élőhely: Lassú folyású kis patakok, kisebb-nagyobb tavak.
Viselkedés: Élénk, kötekedő, rajokban él. Más márnafélékhez hasonlóan aktív és gyors úszó, ez a nyugodtabb halakat (pl. gyöngygurámi) zavarhatja.
Táplálkozás: Mindenevő, de kedveli, ha gyakran kap zöldféléket (spenót, saláta).
Szaporítás: Könnyű
Medence: Minimum 150 literes
Halnépesség: 150 literre 6-8 hal;
Dekoráció: Gyökér, úszó, lebegő növények, szabad nyílt tér.
Hőmérséklet: 18-27 °C
pH: 6,5-7,2
Keménység: 5-20 NK°
Várható életkor: 5 év
Megjegyzés: Ez a faj élénk természete miatt az akváriumok kedvelt lakója. Helyezzük zömök és nem túl félénk halak társaságába, pl. szumátrai díszmárna (Barbus tetrazona) közé. A hímek, melyek szexuális érettségüket 8 hónapos korukra érik el, karcsúbbak az ezüstös nőstényeknél, és színükben is különböznek: narancsos árnyalatú rózsaszínben pompáznak. Szaporításukhoz készítsünk elő egy 50 literes akváriumot, melybe előzőleg jávai mohát (Vesicularia dubyana) és Ceratophyllum-szálakat teszünk. Este tegyük át ebbe a medencébe a két kiválasztott halat. Normális körülmények között az ikrázás másnap reggel megtörténik. A nőstény 300-400 ikrát bocsát ki magából, melyek 36 órával később kikelnek. Az ivadékokat kerekesférgekkel és sóféreglárvákkal etessük.

41.Ceyloni díszmárna

Tudományos név : Pethia cummingii (Günther; 1868)
Szinonímák: Puntius cumingii, Puntius phutunio, Barbus cumingii
Magyar név: Ceyloni díszmárna
Csoport: Pontyfélék
Származás: Ázsia; Sri Lanka (Ceylon)
Testhossz: 5 cm
Természetes élőhely: Hegyi patakokban Sri Lankán, jellemzően a Kalu folyóban
Viselkedés: Társas akváriumba való, élénk csapathal, gyakran fogócskázik a saját fajtársaival keresztül az egész akváriumon.
Táplálkozás: Mindenevő, élő és fagyasztott eleségeket, valamint száraz eleségeket is elfogad.
Szaporítás: Elég könnyű
Medence: Minimum 70 literes
Halnépesség: 85 literre 6 hal;
Dekoráció: Növényekkel dúsan teleültetett akváriumot igényel, aljzatnak inkább homokot használjunk. A világítás ne legyen túl erős, ezt a vízfelszínen úszó növényekkel is elérhetjük. Gyakori részleges vízcseréket igényel.
Hőmérséklet: 22-27 °C
pH: 5,5-7
Keménység: 1-12NK°
Várható életkor: 4-6 év
Megjegyzés: A vadon fogott Ceyloni díszmárna exportját tiltják Sri Lankán, ezért a kereskedelemben csak tenyésztett halak kaphatóak. Teste ezüstös alapszínű, enyhe arany színezettel. A kopoltyúfedő mögött és a faroktőnél egy-egy fekete folt található. A hím teste karcsúbb, farka gyönyörű színezetű. A nőstény testesebb, különösen a szaporodási időszakban. Két változata létezik: a sárga és a vörös úszójú formák. A sárga úszójú Ceyloni díszmárna inkább az erősebb sodrású folyószakaszokon él az aljzat közelében, míg a vörös úszójú változat a lassabb folyású, inkább mocsaras részeken él.

A szaporítás viszonylag könnyű, de külön akváriumra van szükség. Egy 45x30x30 cm-es akvárium elég, amit ültessünk tele finom szálú vízinövényekkel (pl például jávai moha), amibe a halak ikrázhatnak, és a világítás legyen gyenge. Ha a maximális számú ikrát akarjuk megmenteni, akkor használhatunk ikrahálót is, amin az ikrák átesnek, de a szülők nem férnek hozzájuk. A vízkeménység legyen lágy, 8 NK° alatt, a hőmérséklet pedig 27 °C körüli. Egy kisebb szivacsszűrő elegendő a tenyészakváriumba. Szaporíthatjuk csoportosan (ilyenkor 6-6 nőstényt és hímet tegyünk a medencébe), viszont ebben az esetben figyelni kell, nehogy megegyék az ikrákat, de szaporíthatjuk párban is őket. Ebben az esetben a legszebb színezetű hímet és a legteltebb nőstényt tegyük ki a külön medencébe (este). Ekkor általában a következő nap reggel megkezdődik az ívás. Az ikrák 1-2 nap múlva kelnek ki, mivel ekkor még nagyon aprók, ezért adjunk nekik poreleségeket, majd ha kicsit nagyobbak, akkor apró élő eleségekkel is megkínálhatjuk őket.

42.Bengáli díszmárna

Tudományos név: Pethia gelius (Hamilton; 1822)
Szinonímák: Puntius gelius, Barbus gelius, Cyprinus canius, Cyprinus gelius, Puntius carletoni, Systomus gelius, Systomus canius, Foltos törpe-díszmárna
Magyar név: Foltos törpe-díszmárna, Bengáli díszmárna
Csoport: Pontyfélék
Származás: Dél-Ázsia, India
Testhossz: 4 cm
Természetes élőhely: Lassú mozgású és állóvizek, part menti szakaszai
Viselkedés: Békés, hasonló méretű halakkal jól tartható akár egy kisebb akváriumban is.
Táplálkozás: Mindenevő, kis méretű, élő eleséggel és száraz tápokkal jól tartható
Szaporítás: Könnyű
Medence: Minimum 50 literes
Halnépesség: 75 literre 6-7 hal
Dekoráció: Sötét aljzatot használjunk, tegyünk a medencébe gyökereket, telepítsünk sűrű növényzetet, de hagyjunk elég úszóteret is.
Hőmérséklet: 18-22 °C
pH: 6-7
Keménység: 5-8NK°
Várható életkor: 2-3 év
Megjegyzés: A Bengáli díszmárna, vagy Foltos törpe-díszmárna teste arany barna, amelyet sötét, szabálytalan foltok borítanak. Az úszói átlátszóak. A magasabb hőmérsékletekre érzékeny. A hímek kisebbek és karcsúbbak, mint a nőstények, a színezetük alapján nem lehet megkülönböztetni őket. Gondos táplálásuk igen fontos, mert ha a fejlődésben visszamaradnak, tenyésztésre alkalmatlanok lesznek.

Szaporításhoz mindig a legszebb példányokat válasszuk. Tenyésztéshez elég egy 5-8 literes akvárium is, melyet lágy vízzel töltsünk fel. A nőstény közel 100 ikrát rak a növények leveleinek a fonákjára. Ívás után a szülőket távolítsuk el. Az ikrák 24-36 óra múlva kelnek ki. A további 4 nap múlva elúszó kishalaknak, ezután adhatunk nauplius rotatóriát, majd egy hét múlva frissen kelt sórákot. Lassan fejlődnek és 10-12mm-es nagyságnál már kezdenek kiszíneződni.

43.Bíborfejű díszmárna

Tudományos név: Pethia nigrofasciata (Günther; 1868)
Szinonímák: Puntius nigrofasciatus, Barbus nigrofasciatus, Feketecsíkos díszmárna
Magyar név: Bíborfejű díszmárna
Csoport: Pontyfélék
Származás: Ázsia; Srí Lanka Dél-Nyugati részén
Testhossz: 6 cm
Természetes élőhely: Növényekben gazdag, lassan folyó vizek.
Viselkedés: Mozgékony csapathalak, kissé csipkelődők, hasonló méretű halakkal (díszmárnák, harcsák) tartsuk.
Táplálkozás: Mindenevő, a száraz eleséget is elfogadja.
Szaporítás: Könnyű
Medence: Minimum 75 literes
Halnépesség: 90 literre 6-7 hal;
Dekoráció: Sűrű növényzet, de legyen bőven úszóterük is. Közepes világítás. Sötét aljzat.
Hőmérséklet: 22-26 °C
pH: 6-7
Keménység: 1-12 NK°
Várható életkor: 3-5 év
Megjegyzés: Mindenképpen csapatban tartsuk őket (több hímet is), mert a hímek színe a rivalizálástól nagyon szépen kijön, ha csak párban tartjuk őket, akkor csak íváskor jönnek elő gyönyörű színei. Ivarérett állatoknál az ivarok könnyen megkülönböztethetők, mivel nem csak formai különbség (dimorfizmus), hanem színbeli különbség (dichromatizmus) is van. A fiatal bíborfejű díszmárnák teste sötét-ezüst színű, 3 fekete függöleges csíkkal. A sötét-ezüst szín sötét bíborba vált, ahogy ivaréretté válnak. A hím úszói sötétszürkék, ívás idején és ha jól érzi magát, szinte koromfeketék. A nostény sokkal halványabb, ugyanakkor harántcsíkjai jobban látszanak.

Szaporításhoz emeljük meg a hőmérsékletet 26-28 °C-ra, használjunk lágy, enyhén savas vízet, és tegyünk egy csomó finom levelű vízinövényt a medencébe, ami közé a nőstény az ikrákat szórja. A hím megpróbálja a nőstényt a növények közé hajtani, de ha nőstény vonakodik, a hím elég agresszívvé válhat, ezért a nősténynek szüksége van búvóhelyre. Ha minden jól megy a pár a növények közé ikrázik. Az ikrák száma elérheti a 300-at, és az ivadékok 24 óra múlva kelnek ki. Érdemes ikrarácsot használni, mert a szülők erősen ikrafalók. Ívás után távolítsuk el a szülőket. Gyakran előfordul, hogy az első ívás nem sikeres, ugyan az ivadékok kikelnek, de nem életképesek. 3-4 hét elteltével ha jól tápláljuk a halakat, újra próbálkozhatunk az ívatással, és ilyenkor már általában minden rendben megy. Az apró halak jó étvágyúak, és az első hónapban elérik az 1 cm-es hosszt, és ilyenkor kezdenek színesedni is. Ivadékai lassabban fejlodnek, mint a rózsás díszmárnáké.

44.Odessai rubinmárna

Tudományos név: Pethia padamya (Kullander & Britz; 2008)
Szinonímák: Puntius padamya, Puntius 'odessa'
Magyar név: Odessai rubinmárna
Csoport: Pontyfélék
Származás: Ázsia; Észak-Myanmar (Burma)
Testhossz: 7 cm
Természetes élőhely: Toe Gyi faluhoz közel, egy ember alkotta tóban találták meg először, de találtak már példányokat a Chindwin folyó alsó szakaszán is és az Irrawaddy folyóban.
Viselkedés: Békés, aktív csapathal, érdemes biotóp akváriumban tartani, olyan halakkal, amelyeknek hasonlóak az igényeik. A hímek színezete is sokkal szebb, ha vannak rivális hímek az akváriumban.
Táplálkozás: Mindenevő; Természetes élőhelyén apró rovarlárvákat és algát is eszik. Akváriumban elfogadja a száraz tápokat is, de fontos, hogy élő és fagyasztott eleséget is adjunk neki.
Szaporítás: Elég könnyű
Medence: Minimum 85 literes
Halnépesség: 120 literre 5-6 hal
Dekoráció: A sötét aljzat és nem túl erős megvilágítás jól kihozza a halak színeit. Egy növényes akváriumban gyökerekkel és csavart ágakkal nagyon jól mutat. A puhább levelű növények leveleit megrághatja.
Hőmérséklet: 20-26 °C
pH: 6-8
Keménység: 5-20 NK°
Várható életkor: 5-6 év
Megjegyzés: A Puntius padamya-t már az 1970-es évek eleje óta be lehet szerezni, de csak 2008-ban írták le a fajt tudományosan. Ennek oka az volt, hogy a hal származása bizonytalan volt nagyon sokáig. Először Ukrajnában tűnt fel Odessa mellett - innen kapta a nevét is -, és innen szállították Nyugat-Európába, ahol az akvarista szakma egy hibrid fajnak tekintette, és a Puntius conchonius, Puntius ticto és Puntius cumingii halakat tartották a ”szülőknek”. Ez a mítosz megdőlt, amikor Ralf Britz 2003-ban felfedezett egy vad populációt. A vadon fogott halak és az akváriumban tenyésztett halak között egy érdekes különbség, hogy az akváriumi halak jobban megtartják színezetüket még stresszes körülmények között is. Mindkét nemnek 2 sötét folt található a testén: egy halványabb a farok tövénél és egy másik az oldalán a fej mögött.

A hímek sokkal színesebbek, és az úszóikon található mintázat is sokkal kontrasztosabb, mint a nőstények: egy vastag, világos vörös vagy narancssárga sáv húzódik az oldalukon a fejtől a farok tövéig. A nőstények erőteljesebb felépítésűek, a has alatti úszó pedig narancssárga árnyalatú. Szaporításhoz egy 40 literes medence elegendő, amelyet jávai mohával, vagy valamilyen finom levelű növénnyel bélelünk ki. Növények helyett használhatunk ikrarácsot is, a lényeg, hogy a szülők ne tudják megenni az ikrákat. A világítás legyen gyenge, a víz pedig 8 NK° keménységű és 26 °C-os. Kisebb csoportban és párban is ívatható, előtte a halakat etessük élő és fagyasztott eleségekkel. Amint meglátjuk az ikrákat az akváriumban, a szülőket távolítsuk el. Az ikrák 24-48 óra alatt kelnek ki és további 24 óra múlva úsznak el. Az első napokban papucsállatkával, vagy folyékony ivadéktáppal etethetjük őket, később frissen kelt sórákot, vagy mikrót adhatunk nekik.

45.Kétpettyes díszmárna

Tudományos név: Pethia ticto (Hamilton; 1822)
Szinonímák: Puntius ticto, Barbus punctatus, Barbus ticto, Puntius punctatus, Puntius stoliczkae, Rothee ticto, Systomus ticto, Systomus tripunctatus
Magyar név: Kétpettyes díszmárna
Csoport: Pontyfélék
Származás: Ázsia; Elő-India, Pakisztán
Testhossz: 8 cm
Természetes élőhely: Lassú folyású sekély vizek, általában iszapos talajjal.
Viselkedés: Jól társítható hasonló méretű márnákkal, dániókkal.
Táplálkozás: Mindenevő, az élő és fagyasztott eleségeket részesíti előnyben, de száraz tápokkal is tartható.
Szaporítás: Elég könnyű
Medence: Minimum 85 literes
Halnépesség: 120 literre 5-6 hal;
Dekoráció: Sűrű növényzet. Szabad nyílt tér az úszáshoz. Használjunk sötét aljzatot.
Hőmérséklet: 19-26 °C
pH: 6-7
Keménység: 3-10 NK°
Várható életkor: 5-6 év
Megjegyzés: Aktív mozgása és csillogó pikkelyzete alkalmassá teszi egy ázsiai biotóp medence lakójává, más pontyfélékkel remekül társítható. Nyáron akár szabadtéri medencében is tartható, de ezt a fajt télre nem feltétlenül szerencsés kint hagyni. Gyakran keverik össze magyar nevét az odessai rubinmárnáéval, ezzel gyakran bonyodalmat okozva. Teste ezüstös csillogású, a hát barnás. Két folt található testén, a karakteresebb a farktőben, míg egy másik a kopoltyúk mögött. Az oldalon több feketével szegett pikkely fedezhető fel. Az úszók sárgásak, a hátúszón fekete foltok is vannak.

A hímek karcsúbbak, mint a nőstények, ívás előtt valamivel látványosabb színezetük (pl. élénkebb úszószín). Tenyésztéshez használjunk nagyobb akváriumot ikraráccsal, és a vízszintet csökkentsük le. Az akvárium legyen növényekkel sűrűn teleültetve és jól szűrt legyen. Egy nőstényhez tegyünk több hímet is. Ezután a vízmagasságot és a hőmérsékletet is óvatosan kezdjük el emelni, egészen 20 cm-ig és 25 °C-ig. A nőstény körülbelül 500 ikrát rak le, amelyek 36 óra múlva kelnek ki. Az ívás után a szülőket el kell távolítani, különben az összes ikrát megehetik. A kishalaknak nagy mennyiségű apró eleségre van szüksége.

46.Szumátrai díszmárna

Tudományos név: Puntigrus tetrazona (Vaillant; 1902)
Szinonímák: Systomus anchisporus, Barbus anchisporus, Puntius pulcher, Puntius anchisporus
Magyar név: Szumátrai díszmárna
Csoport: Pontyfélék
Származás: Ázsia; Szumátra, Borneó, Malajzia, Thaiföld.
Testhossz: 7 cm
Természetes élőhely: Állóvizek vagy lassú folyóvizek.
Viselkedés: Élénk, kötekedő, rajokban él.
Táplálkozás: Mindenevő
Szaporítás: Elég könnyű
Medence: Minimum 120 literes
Halnépesség: 120 literre 10 hal
Dekoráció: Sűrű növényzet, úszásra szabadon hagyott térrel.
Hőmérséklet: 24-28 °C
pH: 6,5-7,5
Keménység: 5-8,5NK°
Várható életkor: 6 év
Megjegyzés: Egy 10 példányból álló szumátrai díszmárna (Puntius anchisporus) csapat nem zavarja meg az akvárium többi lakójának életét, még akkor sem, ha nem túlságosan nyugodtak. Azonban előfordulhat, hogy hosszabb úszójú halakat megcsípkednek, ezért ilyen halakkal nem célszerű őket tartani. Hogy szabadon úszhassanak és ne találkozzanak akadályokkal, alacsony növényeket, pl. vízikelyheket (Cryptocorynokat) ültessünk az akvárium előterébe, hátulra pedig finom levelű ambuliákat (Limnophyla sp.). Ezek a halak igen falánkak, de sosem szabad túletetni őket. A felnőtt nőstények könnyen felismerhetők nagy kerek hasukról, a hímek viszont sokkal színesebbek a nőstényeknél. A szaporítómedencéjük legyen 50 literes, béleljük ki jávai mohával (Vesicularia dubyana), vagy tegyünk bele műanyag rácsot, nehogy a szülők azonnal felfalhassák a 300-400 ikrát, melyet a nőstény kibocsát magából. Az ivadékok 30 órai inkubáció után bújnak elő.

47.Vörös karcsú díszmárna

Tudományos név: Puntius titteya (Deraniyagala; 1929)
Szinonímák: Barbus titteya, Capoeta titteya, Meggymárna, Karcsú márna, Vörös törpe márna
Magyar név: Vörös karcsú díszmárna
Csoport: Pontyfélék
Származás: Ázsia; Srí Lanka.
Testhossz: 4,5 cm
Természetes élőhely: Árnyékos folyók és patakok.
Viselkedés: Békés és visszahúzódó fajokban s a fenék közelében él.
Táplálkozás: Mindenevő
Szaporítás: Elég könnyű
Medence: Minimum 50 literes
Halnépesség: 70 literre 4 hal
Dekoráció: Sötét talaj, sok növény, pl. vízikehely (Cryptocoryne) és Vallisneria-fajok.
Hőmérséklet: 24-26 °C
pH: 6,6-7
Keménység: 5,6-8,4NK°
Várható életkor: 4-5 év
Megjegyzés: Ez a hal a hím élénk bordóvörös színéről kapta a nevét. A nőstény halványabb színű, és a hasa gömbölyded. A Puntius titteyát jól lehet társítani a zebradánióval (Brachydanio rerio). A hímek gyakran civakodnak, de következmények nélkül. Nem annyira szigorúan rajhal, mint a legtöbb márnafaj, inkább kisebb közösséget alkot, 4 példány esetén is tartható már, de természetesen a nagyobb rajt jobban kedveli. A násztánc idején egy kicsit nyersek a nősténnyel. A szaporítás idejére a pár egy 20 literes akváriumba kerüljön, melynek vize lágyabb (keménysége kevesebb, mint 5,6 NK°), mint az akváriumé. A hím, miközben a partnere körül kering, szájával meg-megböködi az oldalát és közben a növények közé tereli. Az ikrák nem túl ragadósak, s mind lehullnak az akvárium aljára. Egy vékony réteg jávai moha (Vesicularia dubyana) elrejti őket. A falánk szülőket az ikrázás után azonnal ki kell venni a medencéből. Hat nappal később az ivadékokat infuzóriumokkal etessük.

48.Sziámi razbóra

Tudományos név: Rasbora borapetensis (Smith; 1934)
Magyar név: Sziámi razbóra
Csoport: Pontyfélék
Származás: Délkelet-Ázsia, Thaiföld
Testhossz: 5 cm
Természetes élőhely: Sekély lassú mozgású folyóvizek.
Viselkedés: Nagyon békés, rajokban él. Kisebb testű halakkal és gurámikkal is tartható.
Táplálkozás: Elsősorban élő eleséget igényel: planktont, szúnyoglárvát, tubifexet, de kiegészítésként száraz tápot is kaphat.
Szaporítás: Elég nehéz
Medence: Minimum 60 literes
Halnépesség: 60 literre 4-5 hal
Dekoráció: Szereti a sűrűn benövényesített akváriumot, amin a fény csak szűrve jut át. Gyökerekkel dekorálhatjuk a medencéjét.
Hőmérséklet: 22-26 °C
pH: 6-7
Keménység: 2-12 NK° -

Várható életkor: 5-8 év

Megjegyzés: Látványos színezetű csapathal. Testén, az oldalvonal felett egy sötét csík fut végig, a kopoltyúfedőtől egészen a farok tövéig. E fölött a sötét vonal fölött egy másik fénylő sárgás csík fut végig. A farokúszók töve vörös.

Tenyésztése kis akváriumban, alacsony vízoszloppal, úszó növényekkel történhet. Napi kisebb vízcserékkel és élő eleséggel beinditható az ívás. Kevés (30-40) ikrát rak, és azt is megeszi, ha nem figyelünk rá. Minél sűrűbb a növényzet, annál nagyobb az esély az ikrák túlélésére. A szülőket a párzás után azonnal távolítsuk el. Az ikrák 36 óra múlva kelnek ki és további két nap múlva kezdenek eleséget keresgetni.

49.Mandarinrazbóra

Tudományos név: Rasbora kalochroma (Bleeker; 1851)
Szinonímák: Leuciscus kalochroma (Bleeker, 1851)
Magyar név: Mandarinrazbóra
Csoport: Pontyfélék
Származás: Ázsia; a Maláj-félszigeten, és a Nagy-Szunda-szigetek közül Szumátrán és Borneón őshonos.
Testhossz: 10 cm
Természetes élőhely: A fekete vizű őserdei folyókban és az ezekkel kapcsolatos tőzegmocsarakban él, amelyek vize sötétbarna színű a sok növényi törmeléktől.
Viselkedés: Nagyon békés, aktív csapathal, jó választás lehet egy társas akváriumba. Fontos, hogy nagyobb csapatban tartsuk őket, mert így sokkal nyugodtabbak, és a hímek színezete is szebb, ha vannak vetélytársaik az akváriumban.
Táplálkozás: Mindenevő; Természetes élőhelyén többnyire vízi és szárazföldi gerincteleneket fogyaszt. Akváriumban sem válogatós, elfogad mindenféle élő és fagyasztott eleséget, valamint száraz tápokat is.
Szaporítás: Elég nehéz
Medence: Minimum 150 literes
Halnépesség: 250 literre 8-10 hal
Dekoráció: Növényekkel sűrűn beültetett akvárium, néhány gyökérrel, vagy ággal. Használjunk sötét aljzatot, néhány nagyobb kővel. Akváriumukba tehetünk néhány száraz levelet is, amelyek megszínezik vizüket. A világítás ne legyen túl erős, vagy használjunk vízfelszínen úszó növényeket. Akváriumukat fedni kell, mert jó ugrók.
Hőmérséklet: 23-28 °C
pH: 5-7,5
Keménység: 2-10 NK°

Várható életkor: 3-5 év
Megjegyzés: A Mandarinrazbóra mintázata elég változatos lehet, nagyban függ a származási helyétől is. Testükön két nagyobb sötét folt található, az első a kopoltyúfedő mögött, míg a másik a hátúszó és a farok alatti úszó között, a test közepén. Egyes példányok testét apró pöttyökből álló mintázat borítja a két nagyobb folt között. A fiatal példányok kissé hasonlíthatnak a Boraras maculatus-ra, a kifejlett példányok mintázata viszont inkább a Rasbora elegans-hoz hasonlít, habár könnyen megkülönböztethetőek, mert ezek teste ezüstös színű, míg a Rasbora kalochroma teste rózsaszínes, vagy vöröses. Az egyetlen fajtársa, amellyel tényleg össze lehet keverni, az a Rasbora kottelati, amely viszont csak Észak-Borneón él, és a farok tövénél egy harmadik, ovális alakú folt található rajta. Ha túl kis csapatban tartjuk, akkor sokkal valószínűbb, hogy a hímek agresszívebben viselkednek egymással. A természetes élőhelyeik többségét a gumipálma és olajpálma ültetvények elterjedése, és más emberi tevékenységek veszélyeztetik.

A kifejlett nőstények testesebbek és kissé nagyobbak a hímeknél. Mint sok más kistestű pontyféle, a Mandarinrazbóra is szinte folyamatosan ikrázik, de szülői gondoskodást nem mutatnak. Növényekkel sűrűn beültetett akváriumban előfordul, hogy külső beavatkozás nélkül is megjelenik néhány kishal, amelyek sikeresen túlélték a felnőttek falánkságát, de ha több ivadékot szeretnénk, akkor mindenképpen külön akváriumban tenyésszük halainkat. Erre egy 70 literes, laposabb akvárium tökéletesen megfelel, amelyet töltsünk fel félig vízzel. A világítás ne legyen erős, és a medence aljára helyezzünk ikrarácsot, vagy egy nagyobb csomó finom szálú vízinövényt, ami menedéket biztosít az ikráknak, és a kikelő kishalaknak. A víz legyen enyhén savas, és 27-28 °C hőmérsékletű. Párban célszerű őket ívatni, és ikrázási kedvüket beindíthatjuk, ha medencéjüket fokozatosan feltöltjük hidegebb vízzel, valamint kisebb adag élő eleséget is adunk nekik. Ikrázás után el kell távolítani a felnőtt halakat, mert veszélyt jelentenek az ikrákra, és az ivadékokra is. Az ikrák kelése hőmérsékletfüggő, általában 18-48 óra között változik, majd a kikelő lárvák további 1-2 nap múlva úsznak el. Kezdő tápláléknak nagyon apró élő eleségeket adjunk nekik.

Kattints a következő oldalra:

http://akvarisztika-abc.hupont.hu/53/pontyfelek-csoportja-4

Oldal: Pontyfélék csoportja 3
Akvarisztika ABC - © 2008 - 2024 - akvarisztika-abc.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat