1.Ugarlazac

Tudományos név:  (Günther; 1868)
Szinonímák: Abramites hypselonotus hypselonotus, Abramites hypselonotus ternetzi, Abramites microcephalus, Abramites solarii, Abramites ternetzi, Leporinus hypselonotus, Leporinus nigripinnis, Leporinus solarii
Magyar név: Ugarlazac
Csoport: Pontylazacok
Származás: Dél-Amerika; Bolívia, Brazília, Kolumbia, Ecuador, Guyana, Peru, Venezuela, Paraguay és Argentína.
Testhossz: 14 cm
Természetes élőhely: Nagyobb, erős sodrású folyamokban, és lassabb folyású, feketevizű erdei patakokban is megtalálható, de az áradások során kiúszik az elárasztott területekre is.
Viselkedés: Viszonylag békés csapathal, de a hosszú úszójú halakat megcsipkedheti. Hasonló termetű sügérekkel és harcsákkal jól együtt tartható egy társas akváriumban. A felnőtt halak veszekedősek lehetnek egymással, ha túl kis csapatban tartjuk őket.
Táplálkozás: Mindenevő; Alapvetően növényevő, fonalas algát, és egyéb szerves törmelékeket fogyaszt a természetben, de megeszi a rovarlárvákat is. Akváriumban az élő eleségektől kezdve a száraz tápokig mindent megeszik. Igényli a növényi táplálékokat is, gyakran a vízinövények leveleit is elfogyasztja.
Szaporítás: Akváriumban még nem sikerült szaporítani.
Medence: Minimum 140 literes
Halnépesség: 200 literre 6-8 hal
Dekoráció: Akváriumukat gyökerekkel és nagyobb kövekből épített halmokkal díszíthetjük, ahol könnyen elbújhatnak. Kedvelik az erősebb vízáramlást. A puhább növények leveleit lerágják.
Hőmérséklet: 23-27 °C
pH: 6-7,5.
Keménység: 1-18 NK°

Várható életkor: 10-15 év
Megjegyzés: Az Ugarlazac teste hosszúkás, háta erősen ívelt, feje viszonylag kicsi, míg a száj hegyes végű. Testük alapszíne világos barna, amelyen 7-9 függőleges, sötét színű csík húzódik. A fej és a zsírúszó sárgás színű. A hát- és mellúszókon sötét színű csíkok találhatóak, míg a többi úszó színetlen. A természetben és az akváriumban is gyakran fejjel a talaj felé úsznak, hasonlóan a fejenálló lazacokhoz, így csipkedik le a kövekre rakódott algákat.

A nemek megkülönböztetése külsőleg elég nehéz, talán a nőstények kissé testesebbek a hímeknél. Akváriumban eddig még nem sikerült szaporítani.

 

 

2.Sárga kongólazac

Tudományos név: Alestopetersius caudalis (Boulenger; 1899)
Szinonímák: Phenacogrammus caudalis, Petersius caudalis, Hemigrammopetersius caudalis
Magyar név: Sárga kongólazac
Csoport: Pontylazacok
Származás: Afrika; Kongó
Testhossz: Hím:7 cm, nőstény: 5-6cm
Természetes élőhely: A Kongó folyam és mellékfolyói
Viselkedés: Békés, rajban él, ha kevesen vannak, akkor félénké válik.
Táplálkozás: Mindenevő, de szívesen fogyaszt élő eleséget.
Szaporítás: Elég könnyű.
Medence: Minimum 80 literes
Halnépesség: 100 literre 6 hal
Dekoráció: Növények és sötét színű talaj jól kihozza a halak színét.
Hőmérséklet: 22-26°C
pH: 7-7,5
Keménység: 12-16 NK°
Várható életkor: 3-5 év
Megjegyzés: Kevesen ismerik, és még kevesebben tartották vagy tenyésztették ezt az igen szép lazacfajt. A sárgásezüst nőstéyek nem feltűnőek, de a ímek igen hosszú, a faroúszóig megnyúlt hátúszói azonnal magára vonja minden érdeklődő figyeltét. Az úszók alapszíne halványsárga. A fehéren színezett hátúszó, a sárga szabályos vörösbarna színnel díszített farokúszó, mell- és hátúszók fehér szegélye már igen széppé teszi a hímeket. Tartása és tenyésztése azonos a kongólazacéval. Az ikráztatáshoz kihelyezett halak igen félénkek, ezért a tenyészcsapatot mindig este tegyük ki ikrázni. A lerakott ikrák száma általában kevesebb, mint a kongólazacnál, 100-150 szem már szép eredmény. A növekedő ivadékok mindkét kongólazac fajnál igen érzékenyek a bomlástermékekre és a betegségekre. Ezért az ivadékokon a víz egy részét azonos vízzel pótolva, rendszeresen le kell cserélni. Az úszókon, testen megjelenő lisztszerű szaprolégia még fertőtlenítő beavatkozást is követel.
Érzékenységüket a betegségek iránt a 3-4 cm-re megnőtt állatok már elvesztik, és díszei lehetnek minden igényes akváriumnak.

3.Díszes fejenálló lazac

Tudományos név: Anostomus anostomus (Linnaeus; 1758)
Szinonímák: Salmo anostomus, Mormyrynchus gronoveii, Anostomus salmoneus
Magyar név: Díszes fejenálló lazac
Csoport: Pontylazacok
Származás: Dél-Amerika; Peru, Brazília, Venezuela, Guyana, az Amazonas és Orinoco vízrendszereiben.
Testhossz: 18-20 cm
Természetes élőhely: Gyors folyású sekély vizekben, a part menti sziklás részeken, ahol sok alga található.
Viselkedés: Békés, jól társítható hasonló igényű fajokkal. Tarthatjuk csapatban vagy magában is. Ha túl kis csapatban tartjuk, akkor elég veszekedősek lesznek.
Táplálkozás: Mindenevők, alapeledelként algát, és egyéb növényi eredetű táplálékot fogyaszt, de apró élő és fagyasztott eleségekkel is megkínálhatjuk.
Szaporítás: Akváriumi körülmények között tenyésztése nagyon ritka.
Medence: Minimum 200 literes
Halnépesség: 250 literre 6-8 hal
Dekoráció: Sziklás háttér, erős vízáramlás (az akvárium térfogatának kétszerese óránként) és erős világítás, hogy elegendő alga képződjön. Az aljzat legyen homokos, és inkább sötét színű. A vízinövényeket megcsipkedhetik. Akváriumukat fedni kell, mert kiváló ugrók.
Hőmérséklet: 20-28 °C
pH: 6-7,5
Keménység: 2-18 NK°
Várható életkor: 3-5 év
Megjegyzés: A díszes fejenálló lazac teste szivar alakú, barnás vagy fekete alapszínű, amelyen három arany színű vízszintes csík húzódik végig. A hátúszó vörös színű, mint ahogy a farkúszó és a farktő is, a hasi úszón, és a farok alatti úszón pedig vöröses csík található. A hal feje hegyes és a szája felfelé álló. Kinézete nagyon hasonlít rokonához az Anostomus ternetzi-hez, de utóbbinak az úszói színtelenek. Mint más fejenálló lazacok, normál esetben ők is fejjel lefelé úsznak, sokszor 45°-os, vagy nagyobb szögben megdőlve. Ha kis csapatban tartjuk, akkor agresszívvé válhat, de nagyobb csapatban (legalább 7 vagy több hal) jól megtűrik egymást, mert az agresszió megoszlik az egyedek között. Ha egyedül tartjuk, akkor territóriumot jelöl ki magának. A hosszú úszójú halak úszóit megcsipkedheti. Növényes akváriumban is tartható, de megfelelő táplálékról gondoskodni kell: pl. alga, vagy növényi eredetű táplálékok, hogy ne egye meg a növények leveleit. Ne tartsuk olyan halakkal, amelyeknek hasonló táplálkozási szokásai vannak (Hemiancistrus, Gyrinochelius, Epalzeorhynchus) mivel lehet, hogy nem marad elég táplálék a számukra.

A kifejlett nőstények teltebbek és nagyobbak, mint a hímek. Dél-Amerikában és Ázsiában, a nagyobb halastavakban sikeresen teny.

4.Aranysávos fejenálló lazac

Tudományos név: Anostomus ternetzi (Fernández-Yépez; 1949)
Szinonímák: Anostomus gronovii, Anostomus salmoneus, Leporinus anostomus, Salmo anostomus, Ternetz fejenálló lazaca
Magyar név: Aranysávos fejenálló lazac
Csoport: Pontylazacok
Származás: Dél-Amerika, Brazília
Testhossz: 16 cm
Természetes élőhely: Az Orinoco, Rio Araguaia és Rio Xingo gyors folyású vizei sekély részein.
Viselkedés: Békés, jól társítható hasonló igényű fajokkal, de ha megijed, akkor kiugorhat az akváriumból, ezért azt mindenképpen fedni kell.
Táplálkozás: Mindenevők, alapeledelként algát, salátát és lemezes tápokat fogyaszt, de apró élő eleségekkel is megkínálhatjuk.
Szaporítás: Akváriumi körülmények között tenyésztése még nem volt sikeres.
Medence: Minimum 120 literes
Halnépesség: 200 literre 5 hal
Dekoráció: Nem kell túl sűrű növényzet, használjunk sötét talajt.
Hőmérséklet: 24-28°C
pH: 6-7
Keménység: 5-15 NK°
Várható életkor: 5-8 év
Megjegyzés: Az aranysávos fejenálló lazac látványos méretű és érdekes mozgású, úgynevezett ceruzahal, amit lehetőleg nagyméretű akváriumban tartsuk. Nevét onnan kapta, hogy gyakran pihen teljesen függőlegesen, vagy 45 fokban fejjel lefelé "fejenállva" természetes élőhelyén sziklás hasadékokban, ahol erős a vízáramlás. Teste hosszúkás, ceruza szerű, alapszíne a sötét barnától a feketéig változik, amin két széles fehér csík fut végig, néha vöröses beütéssel egészen a szájtól a faroktőig. Úszói átlátszóak, vagy világos barnák

5.Vörösúszójú pontylazac

Tudományos név: Aphyocharax anisitsi (Eigenmann, Kennedy; 1903)
Szinoníma: Aphyocharax rubropinnis, Tetragonopterus rubropictus
Magyar név: Vörösúszójú pontylazac
Csoport: Pontylazacok
Származás: Dél-Amerika, Argentína
Testhossz: 4-5 cm
Természetes élőhely: Parana fólyó vizeiben él.
Viselkedés: Békés. Vegyes akváriumba való látványos csapathal. Hasonló méretű pontylazacokkal, harcsákkal társíthatjuk.
Táplálkozás: Szívesen fogyaszt minden élő haltáplálékot, de jobb műeleséget is.
Szaporítás: Elég könnyű.
Medence: Minimum 80 literes
Halnépesség: 100 literre 8-10 hal
Dekoráció: Növényekkel sűrűn beültetett, sötét talajú akvárium.
Hőmérséklet: 22-26°C
pH: 5,9-7,2
Keménység: 8-12 NK°
Várható életkor: 3-5 év
Megjegyzés: Teste ragyogó, zöldesezüst színű, vérvörös úszójú halacska. Szépségét csak csapatban úszva mutatja meg igazán. Ezért, ha lehet, legalább 10-12 egyedet tartsunk, jó kiúszási lehetőséget biztosító medencében. 6-7 hónapos korban ivarérettek. A nőstények nagyobbak, különösen az erősen ikrás egyedek, a hímek rendszerint kisebbek és sokkal karcsúbbak. A hímek úszóján horogszerű képződmény van. Ez kifogásnál rendszerint a háló anyagába akad. Vigyázni kell, hogy átrakáskor ez ne szakadjon ki, vagy a hal ne akadjon fenn a hálóban. Az ívás nem jelent különösebb problémát. Ívatásukhoz 6-8 literes akváriumot töltsünk fel 4-6 nk° keménységű vízzel. Ajánlatos az akvárium fenekére műanyag ikrázórácsot helyezni, mert a hal aránylag erősen ikrarabló. Az akvárium fény felőli oldalára tegyünk finom szálú növényt. Az esti órákban kifogott tenyészpár gyakran már másnap leívik, és ez 300-nál is több ikrát eredményezhet. A 26-28 °C hőmérsékletű vízben 28-30 óra alatt kelnek ki az áttetsző lárvák. Az ötödik nap úsznak el. Ekkor elkezdhetjük etetésüket a legapróbb rotatóriával, naupliusszal. Bőséges etetés mellett a hatodik héten már színesednek úszóik, és a tizedik héten teljes szépségében csillog a közben már a nevelőmedencébe helyezett csapat.

6.Fehérfoltos pontylazac

Tudományos név: Aphyocharax nattereri (Steindachner; 1882)
Szinonímák: Hyphessobrycon paraguayensis, Aphyocharax paraguayensis, Chirodon nattereri, Chirodon pulcher, Cheirodon steindachneri
Magyar név: Fehérfoltos pontylazac
Csoport: Pontylazacok
Származás: Dél-Amerika; Brazília, Bolívia, Paraguay: a Rio Paraguay-folyó medencéje
Testhossz: 3-4 cm
Természetes élőhely: Árnyékos folyószakaszokon, ahol vízfelszínen úszó növények vannak, vagy a partról a víz fölé benyúlik a növényzet.
Viselkedés: Viszonylag békés, vegyes akváriumba való, aktív csapathal, de a hosszú úszójú halakat megcsipkedheti. Ne tartsuk együtt nagyobb sügérekkel, vagy agresszívebb halakkal. Corydoras-ok, és dél-amerikai törpesügérek mellé kiváló választás lehet. Érdemes minél nagyobb csapatban tartani őket, hogy az esetleges agresszió megosztódjon a csapaton belül.
Táplálkozás: Mindenevő, szívesen fogyaszt minden élő és fagyasztott eleséget, de a jobb műeleséget is megeszi.
Szaporítás: Nehéz
Medence: Minimum 60 literes
Halnépesség: 80 literre 8 hal
Dekoráció: Növényekkel sűrűn beültetett, sötét talajú akvárium. Az akvárium középső részén hagyjunk nekik elég szabad területet az úszáshoz. A világítás ne legyen túl erős. Akváriumukat le kell fedni, mert kiugorhatnak.
Hőmérséklet: 22-27 °C
pH: 5,5-7,5
Keménység: 1-15 NK°
Várható életkor: 2-5 év
Megjegyzés: A Fehérfoltos pontylazac alapszíne ezüstszürke, a farok alatti úszón egy fekete-fehér csík húzódik, és a farkúszó tövén egy fekete folt található, amelyet 2 fehér folt határol. Színezete leginkább a Corydoras hastatus-hoz hasonlít. Napközben általában a vízfelszín közelében tartózkodnak, éjszaka pedig a talaj közelében pihennek. Viszonylag ritkán lehet kapni a boltokban, általában csak más halak mellett, véletlenül importálják. Sok helyen még Aphyocharax paraguayensis néven hivatkoznak rá, de 2003 óta a tudományos neve már Aphyocharax nattereri.

A nőstények teltebbek, különösen, ikrázás előtt, a hímeknek viszont a farok alatti úszóján található minták erősebbek. Párban szaporíthatóak, ehhez válasszuk ki a legszebb színezetű hímet és egy ikráktól telt nőstényt. Szaporításhoz nagyon lágy (2-5 NK°) és enyhén savas (pH 5,5-6,0) víz szükséges, érdemes RO vizet használni. A szaporító medencébe helyezzünk valamilyen finom szálú növényt, például Jávai mohát. A kiválasztott párnak adjunk élő eleséget, hogy megfelelő kondícióba kerüljenek. Az ívás általában a következő reggel kezdődik el. A fehér foltos pontylazacok finom levelű növények közé szórják ikráikat, és mivel az ikrák nem ragadósak, azok lesüllyednek a medence aljára. Ikrafalók, ezért párzás után a szülőket el kell távolítani a medencéből. A kishalak 24 óra múlva kelnek ki az ikrákból. Miután a kishalak elúsztak, frissen kelt sórákkal könnyen felnevelhetőek.

7.Zöld pontylazac

Tudományos név: Aphyocharax rathbuni (Eigenmann; 1907)
Szinoníma: Aphyocharax stramineus (Eigenmann, 1907), Rubinlazac
Magyar név: Zöld pontylazac
Csoport: Pontylazacok
Származás: Dél-Amerika, Brazília, Paraguay, Argentína és Uruguay; a Rio Paraguay, Rio Paraná, és Rio Uruguay folyókban őshonos.
Testhossz: 3,5-4,5 cm
Természetes élőhely: Árnyékos folyószakaszokon, ahol vízfelszínen úszó növények vannak, vagy a partról a víz fölé benyúlik a növényzet.
Viselkedés: Vegyes akváriumba való látványos, békés csapathal, de a hosszú úszójú, lassú mozgású halak úszóit megcsipkedheti! Hasonló méretű pontylazacokkal, harcsákkal társíthatjuk.
Táplálkozás: Szívesen fogyaszt minden élő haltáplálékot, de jobb műeleséget is.
Szaporítás: Elég könnyű.
Medence: Minimum 60 literes
Halnépesség: 80 literre 8 hal
Dekoráció: A sötét talaj és sok növény, valamint a nem túl erős megvilágítás jól kihozza a halak gyönyörű színezetét. Kedveli a közepes vízáramlást
Hőmérséklet: 20-26 °C
pH: 6,5-7,5
Keménység: 2-20 NK°
Várható életkor: 3-6 év
Megjegyzés: A hímek teste zöldeskék, a farkúszó töve és a test alsó fele a farok alatti úszóig vörös. A hát-, farok alatti-, és hasúszójának a vége fehér színű. A nőstények sokkal teltebbek, ha beikrásodnak, de a színezetük hasonló. Ezt a gyönyörű halat csak legalább 6 fős csapatban szabad tartani, nagyobb medencében 10-12 példányt is tarthatunk. A vízparaméterekre nem annyira érzékeny, sokféle környezethez alkalmazkodik. Általában a felső és középső vízrétegekben tartózkodik, ezért megfelelő térre van szüksége az úszáshoz. Ne tartsuk nagyobb halakkal vagy ragadozóhalakkal, mert akkor csak a növények között bujkál és nagyon félénk lesz.

Szaporításhoz egy kisebb medence elegendő, használjunk tőzegen átszűrt, enyhén savas (pH: 6,5), lágy vizet. Akváriumvilágítás nem szükséges, szűréshez a szivacsszűrő megfelelő. Ivás előtt adjunk nekik élő szúnyoglárvát, vagy más élő eleséget, ez serkenti az ívási kedvet. Ivathatjuk kisebb medencében párban, vagy nagyobb akváriumban csapatban is. Finom szálú vízinövények közé ikráznak, és ikráik ragadósak, ezért a medencéjükbe tegyünk pl. jávai mohát, ami jó rejtekhelyet nyújt az ikráknak. A szülőket az ikrázás után el kell távolítani, mert ikrafalók. Az ikrák száma elérheti az 500-at is. Az ikrák 2-3 nap múlva kelnek ki és az ivadékok további 4-5 nap múlva úsznak el. A kishalak kelés után apró élő eleséggel (pl. artemia) felnevelhetőek. Ha rendszeresen cseréljük vizük egy részét, akkor gyorsan nőnek.

8.Zöld pontylazac

Tudományos név: Arnoldichthys spilopterus (Boulenger; 1909)
Szinonímák: Petersius spilopterus, Pirosszemű pontylazac
Magyar név: Afrikai nagypikkelyű lazac
Csoport: Pontylazacok
Származás: Nyugat-Afrika
Testhossz: 8-10 cm
Természetes élőhely: Nigéria folyóiban.
Viselkedés: Nagy akváriumban jól társítható békés csapathal.
Táplálkozás: Lehetőleg élő vagy fagyasztott eleséggel etessük, de elfogadja a száraz tápokat is.
Szaporítás: Elég könnyű.
Medence: Minimum 100 literes
Halnépesség: 100 literre 6-8 hal
Dekoráció: Sűrű növényzet az akvárium oldalsó részén és a háttérban, elég nagy szabad tér az úszáshoz. Az aljzat legyen sötét, a világítás legyen tompított, hogy kihozza a halak színét.
Hőmérséklet: 24-28 °C
pH: 6-8
Keménység: 5-19 NK°
Várható életkor: 5-10 év
Megjegyzés: Teste hosszúkás, oldalról lapított. Háta zöldes-barnás, az oldalsó részen ezüstös egy kis kékes-zöldes csillogással. A hátúszón egy fekete folt található. A szem felső része pirosas. Testükön egy sárgás vízszintes csík fut végig. A hímek színesebbek, mint a nőstények.

Szaporításhoz használjunk lágy, tőzegen átszűrt vizet, és a vízszintet csökkentsük le. A tenyészpárt etessük élő eleséggel, ez is elősegíti a párzást. Az ikrák száma elérheti az 1000-t is, amit a növények közé raknak. Ívás után vegyük ki a tenyészpárt. Az ikrák 30-35 óra múlva kelnek ki, a kicsiket etessük ifusóriával, később frissen kelt sórákkal. Gyorsan nőnek, egy hónap után elérhetik a 4 cm-t is!

9.Barlangi vaklazac

Tudományos név: Astyanax jordani (Hubbs & Innes; 1936)
Szinonímák: Anoptichthys antrobius, Anoptichthys hubbsi, Anoptichthys jordani, Astyanax mexicanus jordani
Magyar név: Barlangi vaklazac
Csoport: Pontylazacok
Származás: Közép-Amerika; Mexikó
Testhossz: 9-10 cm
Természetes élőhely: Mexikóban a San Luis Potosi tartomány barlangi vizeiben él.
Viselkedés: Békés, csapatban élő hal, de más halak úszóit megcsipkedheti. Célszerű külön, a számukra berendezett akváriumban tartani őket speciális igényeik miatt.
Táplálkozás: Mindenevő; Szívesen fogyasztanak minden élő és fagyasztott haleleséget, de megeszik a száraz tápokat is. Általában a talaj közelében kutatnak a táplálék után.
Szaporítás: Elég könnyű
Medence: Minimum 80 literes
Halnépesség: 80 literre 4-5 hal
Dekoráció: Kövek, sziklák, az akvárium aljára aprókavics. Világítás és növényzet nem szükséges az akváriumba.
Hőmérséklet: 20-25 °C
pH: 6-7,8
Keménység: 20-30 NK°
Várható életkor: 5-6 év
Megjegyzés: Az Astyanax jordani testén nem találhatóak pigmentek, testük rózsaszínes árnyalatú, enyhe csillogással. Egyes kutatások szerint a Barlangi vaklazac a Mexikói vaklazac (Astyanax mexicanus) felszíni formájából fejlődött ki, és ezért nagyon nehéz megkülönböztetni a két fajt. A Barlangi vaklazacok kifejlődött szemmel születnek, de mivel a természetes élőhelyükön sötétben élnek, ehhez alkalmazkodnak, és ezért ahogy öregszenek, úgy egy bőrréteg fedi be szemüket. A szemük helyett nagyon fejlett szaglásuk segíti őket a vadászatban, valamint sokkal hatékonyabban tudják tárolni szervezetükben a zsírt, mint más halak. Kutatások kimutatták, hogy az oldalvonaluk is sokkal érzékenyebb más halakénál, és ennek segítségével a mozgásuk közben keletkező hullámokat, amelyek visszaverődnek a tereptárgyakról, könnyebben érzékelik, így elkerülve az akadályokat. A természetben csak nagyon kis populációjuk él, és az is csak egy kisebb területen, ezért a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) veszélyeztetett fajként tartja számon, így csak akváriumban tenyésztett példányok szerezhetőek be, de azok is csak nagyon ritkán.
A nemek megkülönböztetése külső jegyek alapján nehéz, a nőstények fentről nézve kissé testesebbek, és valamivel nagyobbak a hímeknél. Szaporítani alacsonyabb hőmérsékletű (20 °C) vízben elég könnyű. A jól tartott tenyészpárok gyakran ívnak. Az ikrák fehér színűek, és úgy néznek ki, mintha terméketlenek lennének. A szülőket az ikrázás után vegyük ki, mert felfalják az ikrákat. A kikelő kishalakat apró élő eleségekkel és más ivadéktápokkal etethetjük.

10.Mexikói vaklazac

Tudományos név: Astyanax mexicanus (De Filippi; 1853)
Szinonímák: Astyanax argentatus, Astyanax fasciatus mexicanus, Tetragonopterus brevimanus, Tetragonopterus fulgens, Tetragonopterus mexicanus, Tetragonopterus nitidus, Tetragonopterus petenensis, Tetragonopterus streetsii
Magyar név: Mexikói vaklazac
Csoport: Pontylazacok
Származás: Közép-Amerika; Mexikó, az USA déli része és Guatemala
Testhossz: 6-8 cm
Természetes élőhely: A felszíni vizekben és Mexikó barlangjaiban él.
Viselkedés: Békés csapathal, kiválóan alkalmas a társas akváriumokba, de néha megcsipkedheti más halak úszóit.
Táplálkozás: Szívesen fogyasztanak minden élő és fagyasztott haleleséget, de megeszik a száraz tápokat is.
Szaporítás: Elég könnyű
Medence: Minimum 80 literes
Halnépesség: 80 literre 4-5 hal
Dekoráció: Ha medencéjüket természetszerűen akarjuk berendezni, úgy azt növény nélkül, szikladarabokkal, kaviccsal díszítjük. A világítás legyen gyenge.
Hőmérséklet: 20-24 °C
pH: 6-8
Keménység: 8-12 NK°
Várható életkor: 5-6 év
Megjegyzés: Az Astyanax mexicanus-nak létezik egy felszíni és egy barlangi változata is. A felszíni változat eléggé jelentéktelen kinézetű, és nagyon ritkán kapható, viszont a barlangi (vak) változat nagy népszerűségnek örvend. Először 1951-ben hozták Európába, és rövid idő múlva jól tarthatónak, tenyészthetőnek bizonyult akváriumban is. Teste halvány rózsaszínű, majdnem fehér, és mint neve is mutatja, teljesen vak. Tartása természetesen eltér a többi halétól. Akváriumukat úgy helyezzük el, hogy erős fénytől védve legyen. Ha este műfénnyel megvilágítjuk, ajánlatos a fényforrás és a halak közé kék színű celofán papírt helyezni vagy a fényforrást kékre festeni. A bőrükön levő érzőbimbók segítségével érzékelik az eleség vízbe kerülését, sőt annak helyét is. Érzékeny oldalvonaluk segítségével, bámulatos ügyességgel kerülik ki az útjukba kerülő akadályokat. Szívesen fogyasztják az elpusztult vagy legyöngült halak húsát is, csapatosan támadva a nehezen úszó vagy mozdulatlan áldozatra. Nem annyira szépségük, mint inkább érdekességük biztosítja elterjedésüket.
Az ivarok megkülönböztetése könnyű, mert a hímek sokkal karcsúbbak és kisebb testűek (1-2 cm-rel), mint az ikrával telt nőstények, valamint a hímek farok alatti úszójának széle íves. Tenyésztésükhöz legalább 30-40 literes akvárium szükséges, melynek vize 18-20 °C-os legyen. Ajánlatos az akvárium aljára ikrázó rácsot helyezni, mert ikrarablók. Mint tartóakváriumunkban, természetesen itt sincs növény. Az ívás rendszerint a 3-4. nap, teljesen sötétben megy végbe. A hímek erősen hajtják nőstényeiket, majd összedörzsölve testüket, megjelennek az első ikrák. Több párzás után a nőstény remegő, vibráló mozgással egyedül is tovább ikrázik. Az így lerakott ikrák a többihez hasonlóan termékenyek lehetnek. Feltevések szerint vagy a hím által kibocsátott sperma él valószínűtlenül hosszú ideig, vagy a más halak szaporodásából ismert spermabehelyezés történik a nőstény tojócsövébe. Az ívás után, ha a tenyészállatokat eltávolítottuk, vegyük ki az ikrázó rácsot, hogy az oxigéndús víz jobban áramolhasson az ikrákhoz. Ajánlatos oxidálószert csepegtetni a vízbe, mert a 18-20 °C hőmérsékletű vízben az ikrák a 3-4. nap kelnek ki. A kikelt ivadék az akvárium fenekén fekszik és a hatodik nap indul eleség után kutatni. Igen falánk. Az első héten planktont, a második héten nagyobb eleséget etetünk, a negyedik héten adhatunk már vágott Tubifexet is. Ügyelnünk kell, hogy vizük bomlásterméktől mentes maradjon, és erős fényt ne kapjon. A negyedik hónapban már ivarérettek.

11.Ibolyalazac

Tudományos név: Boehlkea fredcochui (Géry; 1966)
Szinonímák: Microbrycon cochui, Kék pontylazac, Kókuszkék lazac, Boehlkea sp. 'Sky Blue'
Magyar név: Ibolyalazac
Csoport: Pontylazacok
Származás: Dél-Amerika, Peru, Kolumbia
Testhossz: 5 cm
Természetes élőhely: Az Amazonas perui folyása.
Viselkedés: Látványos csapathal, ideális lakója egy dél-amerikai biotóp akváriumnak.
Táplálkozás: Mindenevő, etethető közepes méretű élő és fagyasztott eleséggel, de száraz tápokkal is tarthatók.
Szaporítás: Nagyon nehéz
Medence: Minimum 90 literes
Halnépesség: 120 literre 6-8 hal
Dekoráció: Aljzatnak használjunk sötét talajt. Szereti a félárnyékot, ezért telepítsünk a víz felszínén úszó növényeket. Méretéhez képest nagy akváriumot igényel.
Hőmérséklet: 22-26°C
pH: 6-7
Keménység: 5-12 NK°
Várható életkor: 3-4 év
Megjegyzés: Teste hosszúkás, oldalról lapított, farokúszója villás. Háta sötét zöld, vagy olívazöld, míg az oldala kékes-zöldes és egy széles kék csík fut végig a kopoltyútól egészen a farokúszóig. A hasi rész világoskék. A szem íriszének felső része világos narancssárga. Úszói színtelenek. Az ibolyalazac nagyon aktív csapathal, legalább 6 halat tartsunk egy nagyobb medencében. Más halak úszóit megcsípkedheti, főleg etetéskor, ezért nem ajánlatos hosszú úszójú halakkal tartani. Szállításkor figyeljünk az oxigén mennyiségére, hosszabb távon ugyanis nem tűri túl jól, ha hiányban szenved belőle. Nagyon hasonló faj a Knodus borki nevezetű lazac, csupán a farktőfolt erőssége és a farkúszót szegélyező fehér csík erőssége különbözteti meg, illetve a Knodusnak hangsúlyosabb valamivel a kék színezete, de ez nem mindig lehet mérvadó. Az igazi Ibolyalazac rettentően ritkán kerül forgalomba, és általában csak véletlenül belekeveredett állományként importálják. Magyarországon régebben, sőt még mostanában is a Knodus borkit árulták ibolyalazac néven. Ugrálós, ezért akváriumát takarni kell. A nőstények teltebbek a hímeknél és kevésbé színesek.

Tenyésztése nagyon nehéz, alapvetően a pontylazacoknál ismert módon, lágy vízben történik. A nőstény az ikrákat széles levelű vízinövények leveleinek a fonákjára helyezi. A tenyészpárt ikrázás után távolítsuk el, mert ikrafalók. Az ikrák csak lágy vízben kelnek ki és a kikelt halak nagyon aprók.

12.Diszkoszlazac

Tudományos név: Brachychalcinus orbicularis (Valenciennes; 1850)
Szinonímák: Tetragonopterus orbicularis, Ephippicharax orbicularis, Poptella orbicularis, Brachychalcinus guianensis
Magyar név: Diszkoszlazac
Csoport: Pontylazacok
Származás: Dél-Amerika; Guyana és Suriname partvonal menti vizeiben őshonos.
Testhossz: 8-9 cm
Természetes élohely: Alacsonyan fekvő alföldi folyókban, patakokban, és ritkábban tavakban él.
Viselkedés: Békés csapathal, de a nála kisebb, és nyugodtabb halakat zavarhatja élénk viselkedése. A felszín közelében úszik, ezért jól együtt tartható olyan halakkal, amelyek az akvárium más régióiban mozognak: pl. harcsák, talaj közelében élő sügérek. Fontos, hogy csapatban tartsuk.
Táplálkozás: Mindenevő; A vadon élő halak vízi gerincteleneket, algát, és más növényi táplálékokat esznek. Akváriumban sem válogatósak, az élő és a fagyasztott eleségek mellett a jó minőségű száraz tápokat is szívesen fogyasztják.
Szaporítás: Akváriumban ritka.
Medence: Minimum 110 literes
Halnépesség: 150 literre 6-8 hal
Dekoráció: Kedveli az erősebb vízmozgást, így olyan akváriumot rendezzünk be nekik, ami egy folyómederhez hasonló biotóp akvárium: kisebb nagyobb kövekkel és homokos aljzattal. Medencéjükbe tehetünk még gyökereket, és ágakat is. Fontos az oldott oxigénben gazdag víz is, ezért rendszeres vízcserékkel biztosítsuk a friss vizet számukra. A finom szálú növényeket megcsipkedheti.
Homérséklet: 20-27 °C
pH: 5-7,5
Keménység: 1-12 NK°
Várható életkor: 5-7 év
Megjegyzés: A Diszkoszlazac teste ezüstszínű, amelyen a fényviszonyoktól függően zöld, lila, vagy rózsaszín árnyalatok is feltűnnek. Viszonylag ritka az akvarisztikában, de testformájának köszönhetően – ami a kifejlett halaknál korong alakú – elég népszerű. A nőstények szemmel láthatóan testesebbek a hímeknél, különösen, ha ikrával teltek, míg a hímek farok alatti úszójának a sugara horogszerű nyúlványban végződik. Ezt többnyire csak nagyítóval figyelhetjük meg.

Akváriumi szaporodásukról nem sok feljegyzés található, de nagyobb (600 literes) akváriumban lehetséges. A nőstény akár 2000 ikrát is elszórhat a nyílt vízben. Ikrázás után a szülőket el kell távolítani. A kikelő ivadékok a 6. nap után úsznak el, és frissen kelt sórákkal, vagy poreleséggel etethetőek.

13.Közönséges molnárlazac

Tudományos név: Bryconalestes longipinnis (Günther; 1864)
Szinonímák: Brycinus longipinnis, Alestes longipinnis, Brycinus chaperi, Alestes chaperi
Magyar név: Közönséges molnárlazac
Csoport: Pontylazacok
Származás: Nyugat-Afrika; Ghana, Sierra Leone, Togo
Testhossz: 12-13 cm
Természetes élőhely: A Zaire (Congo) folyó vízgyűjtő medencéjében.
Viselkedés: Társas, rajban él.
Táplálkozás: Mindenevő, szívesen fogyaszt minden élő eleséget.
Szaporítás: Nehéz.
Medence: Minimum 120 literes
Halnépesség: 120 literre 4-5 hal
Dekoráció: Sűrű növényzet, a vízfelszínen úszó növények, elég nagy szabad tér az úszáshoz.
Hőmérséklet: 24-26°C
pH: 7-7,5
Keménység: 10-12 NK°
Várható életkor: 3-5 év
Megjegyzés: Színe csillogó ezüst, a hátrész szürkés, a test végén, a faroknyélnél fekete folt látható, melyet csillogófényes, sokszor sárgás rész határol. Úszói halványfehérrel szegettek, a hímeknél a hátúszó sugarai erősen, rojtosan megnyúltak, tejfehérek. Nagy szemgyűrűjük aranysárga. Tartására, mert igen gyors és jó úszó, csak nagyobb és lehetőleg hosszú akvárium a megfelelő. A víz színéről villámgyorsan kapja el a felszínen úszó vízibolhát, muslincát. Ilyen táplálékon gyorsan, jól fejlődik. Tartása megegyezik a kongólazacéval.
Tenyésztéséhez legalább 50 cm vagy ennél hosszabb medence kell. Ide csapatban (két hím, három nőstény) helyezzük ki. Az ikráztató víznek már igen lágynak kell lennie. Az állat kezdetben félénken viselkedik, rendszerint csak a harmadik-negyedik nap kerül sor a nagyszámú ikra lerakására. Ikrarabló, ezért ajánlatos az ikrázórács használata. ívása, az ikra kezelése, az ivadékok kelési és elúszási ideje mindenben megegyezik a kongólazacnál ismertetettekkel. Szép és érdekes, nagyon dekoratív lakója lehet minden nagyméretű díszakváriumnak.

14.Csíkos baltahasú lazac

Tudományos név: Carnegiella strigata (Günther; 1864)
Szinonímák: Carnegiella strigatus, Gasteropelecus strigata, G. fasciata, Márvány baltahasú lazac, Márvány szekercelazac
Magyar név: Csíkos baltahasú lazac
Csoport: Pontylazacok
Származás: Dél-Amerika
Testhossz: 3,5-5 cm
Természetes élőhely: Árnyékos lassú folyású, vagy állóvizekben
Viselkedés: Békés, társas akváriumba való, a vízfelszín közelében úszik, kisebb csapatban tartsuk.
Táplálkozás: Mindenevő, kedveli az élő eleségeket, de megeszi a száraz tápokat is.
Szaporítás: Nehéz.
Medence: Minimum 80 literes
Halnépesség: 80 literre 4-5 hal
Dekoráció: Vízfelszínen úszó, vagy a vízfelszínig felérő hosszú levelű növények, amelyek beárnyékolják a vizet. Akváriumukat mindenképpen le kell fedni, mert kiugorhatnak.
Hőmérséklet: 24-29°C
pH: 5-7,5
Keménység: 5-18 NK°
Várható életkor: 4-5 év
Megjegyzés: Ez a szokatlan formájú hal fehéres alapszínű. A csíkos baltahasú lazac háta egyenes, míg a hasi része íves, teste oldalról erősen lapított. A has baltaformájú megnagyobbodott része izomzatban gazdag, ezzel elősegítve a minél nagyobb ugrásra való képességet. Testformája egy balta fejére emlékeztet, innen is kapta a nevét. A szemétől a farokúszóig aranyos végű vonal húzódik, az alatta lévő területet barna márványos mintázat díszít. Mivel a mellúszók segítségével „repülni” tud a vízfelszín felett, ezért az akváriumát le kell fedni. A természetben ezt a képességét használja, amikor a ragadozóhalak elől menekül, ilyenkor akár 3 méter messze is elugrik. A szája felső állású, ebből is látszik, hogy a vízfelszínről szokott táplálkozni. A nemek megkülönböztetése nehéz, általában csak íváskor figyelhető meg, mert akkor a fehér ikrák látszanak nőstények testén keresztül.

A csíkos baltahasú lazac viszonylag gyakran ívik, ha megfelelő táplálékkal etetjük őket: kedvelik a kis repülő rovarokat (a muslica és fekete szúnyoglárva megfelel). A vizüket szűrjük át tőzegen, hogy kissé savas és sötétebb legyen. A halak hosszú udvarlás után kezdik el az ívást, és az ikrákat a vízfelszínen úszó növények gyökereire rakják. Az ikrák lepotyognak az aljzatra, ilyenkor célszerű a szülőket kivenni a medencéből. Az ikrák 30 óra múlva kelnek ki és további 5 nap múlva úsznak el. Az ivadékokat etessük frissen kelt sórákkal. A kishalak kb. 20 nap múlva kezdik felvenni a szüleik alakját.

15.Szivárványos pontylazac

Tudományos név: Chalceus macrolepidotus (Cuvier; 1818)
Szinonímák: Chalceus ararapeera, Creagrutus pellegrini
Magyar név: Szivárványos pontylazac
Csoport: Pontylazacok
Származás: Dél-Amerika; Kolumbia, Venezuela, Guyana, Suriname Francia-Guyana és Peru.
Testhossz: 25 cm
Természetes élőhely: Nagyobb folyókban, általában az oxigénben gazdag vízfelszín közelében.
Viselkedés: Elég agresszív. Lehet egymagában és nagyobb csapatban is tartani. A felnőtt halak veszekedősek lehetnek egymással, ha túl kis csapatban tartjuk őket. Más hasonló méretű, talaj közelében élő hallal jól együtt tarthatók, de a nagyon kis halakat megeszik.
Táplálkozás: Ragadozó; Alapvetően rovarlárvákat és vízi héjas állatokat fogyaszt a természetben. Akváriumban élő és fagyasztott eleségeket adhatunk nekik: kagylóhús, tubifex, földigiliszta.
Szaporítás: Akváriumban nagyon ritka.
Medence: Minimum 240 literes
Halnépesség: 600 literre 6-8 hal
Dekoráció: Nagy akváriumot igényelnek, mert sokat úsznak, így néhány gyökérrel és vízfelszínen úszó növénnyel díszíthetjük medencéjüket, de a legfontosabb a sok úszótér. Az aljzat legyen homokos. Akváriumukat fedni kell, mert ijedős halak, és kiugorhatnak.
Hőmérséklet: 23-28 °C
pH: 6-7,5.
Keménység: 5-18 NK°
Várható életkor: 10-15 év
Megjegyzés: A Szivárványos pontylazac teste hosszúkás, oldalról lapított, csukaszerű. A testét fedő pikkelyek a hát közelében nagyobbak, de a fejen és a has felé haladva egyre kisebb méretűek lesznek. A hal legfeltűnőbb része a farokúszó, ami világos rózsaszínű. A test alapszíne ezüstös, enyhe kékes-zöldes csillogással, míg a hasnál inkább rózsaszínes árnyalatú. Az úszók a sötétvöröstől a sárgásig változhatnak. A szem íriszének felső része narancssárga színű, valamint a kopoltyúfedő közelében található egy sötét folt is. A természetben, nagyobb csapatokban a vízfelszín közelében portyázik, ahonnan gyakran kiugorva kapja el a rovarokat.

A nemek megkülönböztetése nem ismert. Akváriumi szaporodásukról csak nagyon kevés információ áll rendelkezésre. Hatalmas medencében sikerült már szaporítani, ekkor a halak kb. 2000 ikrát szórtak szét a növények között. A kikelő kishalak viszonylag nagyok, és sórákkal etethetjük őket, amint felszívódott a szikzacskójuk.

16.Fejenálló lazac

Tudományos név: Chilodus punctatus (Müller, Torschel; 1844)
Szinonímák: Chaenotropus punctatus, Citharinus chilodus
Magyar név: Fejenálló lazac
Csoport: Pontylazacok
Származás: Dél-Amerika északi része
Testhossz: 7-8 cm
Természetes élőhely: az Amazonas és az Orinoco folyók
Viselkedés: Igen békés, jól tartható minden apró hallal
Táplálkozás: Szája kicsi, ezért csak apró élő eleséget — melyet a talajon talál — fogyaszt.
Szaporítás: Elég könnyű.
Medence: Minimum 80 literes
Halnépesség: 100 literre 6-8 hal
Dekoráció: Szereti a lágy vizű, növénnyel dúsan betelepített, nem túl világos akváriumot.
Hőmérséklet: 24-28 °C
pH: 6-7
Keménység: 1-10 NK°
Várható életkor: 5-6 év
Megjegyzés: Nemcsak formája, szép pikkelyrajza feltűnő, de elsősorban testének „fejenállása", mely a talajhoz 70-80°-os szöget zár be, teszi érdekessé. Színe barnásszürke, nagy pikkelyein világosabb szegélyű sötét pontok. Ha jól érzi magát, testközépen a hátúszó magasságában lencsényi, sötét folt jelenik meg. Első importja már 1912-ben volt, de csak jóval a II. világháború után sikerült első ízben Európában, így hazákban is tenyészteni. Ívatását nagyobb, 25-30 literes akváriumban kíséreljük meg, melybe ikrázórácsot és arra jávamohát, de perlon műnövényt is helyezhetünk. Az ikrával telt nőstények rendszerint nagyobbak, gömbölyű hasúak, míg hímjeik kisebbek, karcsúbbak. Az így kiválasztott tenyészpárt 26-28 °C hőmérsékletű, igen lágy vízbe (2-3 nk°), melyet tőzegen keresztül filtráltunk, este helyezzük ki. 2-3 nap alatt megszokják új helyüket és a növények közé húzódva több száz, a kongólazacéhoz hasonló, megduzzadó ikrát raknak le.
A víz keménységétől és a hőmérséklettől függően 6-7 nap a kelési idejük. Az ivadék egy része azonban nem tudja átszakítani az ikraburkot, ezért ezt a tenyésztőnek kell áttépni. A kifejlődött lárvák, ha nem segítünk rajtuk, egy nap alatt befulladnak a burokba.
A kelés kezdésétől számított 12-14 óra után a még ki nem kelt ikrákat pipettával kiemeljük egy üvegtálba. Nagyító alatt két hegyes varrótűvel felszakítjuk a hurkot és a kishal azonnal szabadon ugrál, pár óra múlva úszik. A kikelt ivadék azonnal szülei fejen álló testhelyzetét veszi fel, és sokszor a függőlegesen is túl, szinte háton úszva fogyasztja finom planktoneleségét. Felnevelésük ezután már nem jelent különösebb gondot, de nem szabad elfelejtenünk, hogy igen kicsi a szájuk. Két hónapos korban már színesek, és minden fáradságért kárpótolják tenyésztőjüket.

17.Gyümölcsevő pirája

 

Tudományos név: Colossoma macropomum (Cuvier; 1816)
Szinonímák: Colossoma nigripinnis, C. oculus, Myletes nigripinnis, M. oculus, Piaractus nigripinnis, Feketeúszójú paku
Magyar név: Gyümölcsevő pirája
Csoport: Pontylazacok
Származás: Dél-Amerika, Brazília
Testhossz: 60 cm fölött
Természetes élőhely: A fiatal halak az Amazonas ún. fekete vizeiben, vagy elárasztott területein, míg az öregebb halak inkább a nyílt vízben élnek.
Viselkedés: Társas, rajban él.
Táplálkozás: Alapvetően növényevő, jól tartható különféle gyümölcsökkel, de szinte mindent megeszik.
Szaporítás: Nagy medencében esetenként sikeres lehet a tenyésztés.
Medence: Minimum 500 literes
Halnépesség: 1200 literre 5-6 hal
Dekoráció: Ágak, gyökerek, elég nagy szabad tér az úszáshoz.
Hőmérséklet: 22-28°C
pH: 6,5-7
Keménység: 1-20 NK°
Várható életkor: 15-20 év
Megjegyzés: A gyümölcsevő pirája testfformája a pirájáéhoz hasonlít, de sokkal nagyobbra nő és az aló állkapocs nem áll úgy ki, mint a pirájáé, ezenkívül teste magasabb, hosszúkás, oldalról lapított. Szemei nagyok, és a háta erősen ívelt. Testének alapszíne fekete, vagy sötétszürke és a középső részén foltokkal tarkított. Úszói fekete színűek és a mellúszók kicsik. Nagyon gyorsan nőnek, ezért az akváriumukat hamar kinőhetik! Érdemes több 1000 literes medencében tartani őket. Hosszú életű hal gyakran él 20 évnél tovább, természetesen ez függ a tartási körülményektől is. Természetes élőhelyén a fiatal egyedek nagy csapatokban úsznak, de idősebb korukra inkább magányosan élnek. Hasonló méretű, nem túl agresszív halakkal jól tartható. Ijedős hal, ha megijed gyakran nekiúszik az akvárium üvegének, vagy a dekorációnak, amit tönkre is tehet. A hímeknél a hátúszó hegyesebb, míg a nőstényeknél inkább lekerekített. Természetes élőhelyén húsáért tenyésztik!

18.Fecskendező pontylazac

Tudományos név: Copella arnoldi (Regan; 1912)
Magyar név: Fecskendező pontylazac
Csoport: Pontylazacok
Származás: Dél-Amerika; Guyana
Testhossz: 6 cm
Természetes élőhely: Állóvizek, lassú folyású vizek.
Viselkedés: Társas, rajokban él. A vízfelszín alatt úszik.
Táplálkozás: Mindenevő, kedveli a kis legyeket.
Szaporítás: Elég könnyű
Medence: Minimum 60 literes
Halnépesség: 70 literre 1 pár
Dekoráció: Gyökerek, sűrű növényzet.
Hőmérséklet: 24-26°C
pH: 6,5-7
Keménység: 2,6-8,4NK°
Várható életkor: 3 év
Megjegyzés: A fecskendező pontylazac szeret csapatban élni, de egy kis akváriumban nyugodtan tarthatunk belőlük egy párt is. Ne feledjük, hogy az akvárium tetejét le kell fedni, nehogy ezek a kis halak kiugráljanak. Az akváriumot úgy töltsük meg, hogy a vízfelszín és a fedő között maradjon 5 cm, nehogy megsérüljenek a halak, ha a vízből kiugrálnak. Ez a faj könnyen él együtt a pontylazacokkal. A hím sokkal nagyobb és színesebb a nősténynél. Ha azt akarjuk, hogy szaporodjanak, hagyjuk, hogy néhány anubiaslevél kiemelkedjen a víz tetejére. A fecskendező pontylazac pár hamarosan egy kiválasztott levél alá úszik. A hím kiugrik a vízből, hogy megnedvesítse a levél felszínét. Ezután a partnerek együtt ugranak, és néhány pillanatig a levélhez simulva egyszerre bocsátják ki az ikrákat és a spermát. Ezt többször is megismétlik, s alkalmanként kb. egy tucat ikrát hagynak a levélre ragadva. Az ikrákat a hím őrzi és időnként meglocsolja. Az inkubáció 48 órát vesz igénybe, ezután az ivadékok beesnek a vízbe. Kerekesférgekkel etethetjük őket.

19.Tárcsás lazac

Tudományos név: Corynopoma riisei (Gill; 1858)
Magyar név: Tárcsás lazac
Szinonímák: Corynopoma albipinne, C. aliata, C. seariesi, C. veedoni, Nematopoma searlesi, Stevardia albipinnis, S. aliata, S. riisei
Csoport: Pontylazacok
Származás: Dél-Amerika; Trinidad, Venezuelától északra
Testhossz: 6-7 cm
Természetes élőhely: a Meta folyó vízrendszere
Viselkedés: Igen békés, tartható párban, vagy kisebb csapatban
Táplálkozás: Mindenevő, elfogadja a száraz eleséget is.
Szaporítás: Elég könnyű.
Medence: Minimum 80 literes
Halnépesség: 100 literre 6 hal
Dekoráció: Szeretik a napfényes, növénnyel dúsan telepített akváriumot
Hőmérséklet: 22-25°C
pH: 6-8
Keménység: 3-12 NK°
Várható életkor: 3-5 év
Megjegyzés: Ez a testformájában, szaporodásbiológiájában egyaránt érdekes halacska igen kedvelt. Anélkül, hogy sok akvarista csak megközelítően pontos ismereteket szerezne róla. 1932-ben importálták és nem sokkal később már eredményesen tenyésztettek. A természetben fellelhető szürkés, bronzszínű egyedekkel alig találkozunk, csak az auráta változattal. Hát- és farokúszójuk feltűnően nagy, különösen a hímeké. A nőstény kopoltyúfedője tüskében, míg a hímeké hosszú, végén tárcsában végződő sugárnyúlványban végződik. Kifejlett korban így nagyon könnyű megkülönböztetni a hímeket a nőstényeiktől.
Az ivarérett állatok párzása, a nőstények termékenyítése a közös tartómedencében történik. A hím körülúszkálja udvarláskor a kiválasztott nőstényt, s közben kopoltyúnyúlványát előrelendíti, melynek végén az egyébként világos tárcsája hirtelen fekete lesz. A nőstény valószínűleg eleségnek véli, és a hím közelébe úszva utána kap. Ezt a pillanatot használja fel a hím, hogy „spermakötegét" a nőstény tojócsövébe helyezze. Az így termékenyített nőstényeket egyedül helyezzük ki a szaporítómedencébe. A tenyésztőmedencéjüket széles levelű növényekkel kell betelepítenünk. A világos, reggeli napfényt kapó 26-28 °C hőmérsékletű vízben a nőstény egy-két nap múlva egyedül megkezdi az ikrarakást. A tojócsövön vagy más néven „petevezetéken" áthaladó ikra a termékenyített nőstényből folyamatosan termékenyülve hagyja el az ivarnyílást, és a nőstény tapadószemölcsüknél gyöngysorszerűen ragasztja őket a széles levelű vízinövény fonákjára. Egy-egy spermaköteg — melyet a nőstény az ún. ondótartályban (receptaculum seminis) tárol — több ikrarakáskor is képes a termékenyítésre. A gyöngysorszerűen lerakott ikrák 30-36 óra alatt kelnek ki. A kis ivadék három nap múlva már eleség után vadászik. Fölnevelése nem okoz gondot. Minden apró élő eleséget szívesen fogyaszt, fejlődése gyors és megfelelő táplálás mellett négy hónapos korban ivarérett.

20.Kis rablólazac

Tudományos név: Crenuchus spilurus (Günther; 1863)
Magyar név: Kis rablólazac
Csoport: Pontylazacok
Származás: Dél-Amerika, Guyana
Testhossz: 6 cm
Természetes élőhely: Az Amazonas ún. fehér és fekete vizeiben is megtalálható.
Viselkedés: Félénk hal. Hasonló méretű halakkal társíthatjuk. Nem csapathal, a hímek territoriálisak lehetnek egymással.
Táplálkozás: Lehetőleg élő eleséggel etessük, vízibolhával és szúnyoglárvával, esetleg kis halakkal. Nem fogadja el a száraz tápokat.
Szaporítás: Akváriumban nagyon ritka
Medence: Minimum 65 literes
Halnépesség: 70 literre 1 pár
Dekoráció: Sűrű növényzet, használjunk tőzegen átszűrt vizet. Biztosítsunk számára búvóhelyeket, esetleg vízfelszíni növényeket a világítás tompítására.
Hőmérséklet: 24-28°C
pH: 5-6,5
Keménység: 1-5 NK°
Várható életkor: 3-5 év
Megjegyzés: Teste hosszúkás, háta enyhén púpos. Alapszíne ezüstös-sárgás és egy írizáló vízszintes csík húzódik végig rajta. Farokúszója villás, a hátúszó és a farok alatti úszó megnyúlt. Úszóik áttetszőek, és apró pöttyök találhatóak rajtuk. Formája egyáltalán nem hasonlít a pontylazacokéhoz, inkább ikrázó fogaspontynak tűnik, viselkedésük pedig inkább a törpesügerekére emlékeztet. A hímek hátúszója hosszabb és hegyes végű, míg a nőstények kisebbek és nem annyira színesek.

Szaporodásáról nagyon kevés információ lelhető fel. Egy nyugodt medencére van szükség, amit feltöltünk nagyon lágy és enyhén savas vízzel. Mindenképpen biztosítsunk számukra barlangokat, búvóhelyeket, mert ezekbe ikrázik. Használhatunk PVC csöveket és felfordított virágcserepeket is. Egy hímhez tegyünk inkább 2-3 nőstényt. A szaporodást elősegíthetjük, ha leutánozzuk a természetes élőhelyén előforduló évszakok közötti viszonyokat: a víz pH-ját néhány hétig emeljük a semleges közeli tartományba (7), és etessük ritkábban a halainkat ebben az időszakban. Ez imitálja a száraz évszakot. Ezután imitáljuk az esős évszakot: a víz pH-ját csökkentsük ismét 5-5,5 közé és etessük a halakat jó bőségesen. Néhány hét múlva cseréljük le vizük 50%-át hidegebbre. Remélhetőleg ez beindítja a halak szaporodását, ha mégsem, akkor ismételjük ezt a folyamatot. A pár az egyik barlang menyezetére rakja az ikrákat, ezután a nőstényeket célszerű kivenni a medencéből, mert a hím őrzi az ivadékokat és megtámad minden betolakodót. A nem teljesen ivarérett hímek megehetik az ivadékokat, de ne vegyük el az ikrákat, mert a hím jelenléte valamiért szükséges a sikeres keltetéshez. Az ikrák 48 óra múlva kelnek ki és további 6-7 nap múlva úsznak el. A hím továbbra is őrzi őket. A kishalaknak adjunk frissen kelt sórákot.

21.Tallérlazac

Tudományos név : Ctenobrycon spilurus (Valenciennes; 1850)
Magyar név: Tallérlazac
Csoport: Pontylazacok
Származás: Dél-Amerika
Testhossz: 7-8 cm
Természetes élőhely: Az Amazonasban és mellékfolyóiban honos
Viselkedés: Igen békés, de hosszú úszójú halakkal ne tartsuk.
Táplálkozás: Szívesen fogyaszt élő eleséget, és megcsipkedi a gyönge növényhajtásokat is.
Szaporítás: Könnyű.
Medence: Minimum 100 literes
Halnépesség: 100 literre 5-6 hal
Dekoráció: Növénnyel dúsan telepített akvárium.
Hőmérséklet: 20-26°C
pH: 6,5-7,5
Keménység: 10-20 NK°
Várható életkor: 3-5 év
Megjegyzés: Teste csillogó ezüst testű, magas testfelépítésű, lapos hal. Testén zöldesen csillogó csík fut végig farokfoltjáig. Rendkívül jól, gyorsan úszik. Ez a tulajdonsága és testmérete miatt is tágas medencét igényel.
Tartása különben könnyű, igénytelen. Ívatásukhoz csak nagy, 30-40 literes akvárium jöhet számításba. Jóval teljes fejlettségük előtt ivarérettek és könnyen ívnak. A nagyméretű ívatómedencét több finom szálú növénybokorral rendezzük be, esetleg úszónövénnyel, melynek gyökérzetét mélyen a vízbe lógatjuk. A kisebb testű hímek 25-26 °C hőmérsékletű vízben már másnap reggel erősen űzik, csalogatják a nőstényt a növénycsomóhoz. Az ikrázás 2-3 óra hosszat tart. Egy fejlett pártól 24 óra után könnyen 2000-3000 ivadék is kelhet. Az ötödik nap indul a népes csapat eleségvadászatra, és bizony nem könnyű ennyi éhes szájat megfelelő minőségű apró élelemmel ellátni. Gyorsan fejlődnek, nyolc hét után már elérik a 2 cm-es testnagyságot. A hatodik hónapban már ivarérettek.

Kattints a következő oldalra:

http://akvarisztika-abc.hupont.hu/54/pontylazacok-csoportja-2

 

Oldal: Pontylazacok csoportja 1
Akvarisztika ABC - © 2008 - 2024 - akvarisztika-abc.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat