47.Bolíviai törpesügér

Tudományos név: Mikrogeophagus altispinosus (Haseman; 1911)
Szinonímák: Crenicara altispinosus, Papilochromis altispinosus, Bolíviai tarkasügér
Magyar név: Bolíviai törpesügér
Csoport: Sügérek
Származás: Dél-Amerika, Bolívia és Brazília
Testhossz: 8 cm.
Természetes élőhely: A Rio Mamore és a Rio Guarpore folyó találkozásánál és környékén, eredetileg Bolíviában találták egy sekély tavacskában.
Viselkedés: Társas akváriumba való törpesügér, csak egy kicsit agresszívebbek a Pillangó tarkasügereknél. Párban, vagy kis csapatban tartsuk.
Táplálkozás: Ragadozó, élő és fagyasztott eledeleket adjunk neki, néha adhatunk neki száraz haltápokat is. Inkább többször keveset adjunk nekik egy nap, mint egyszer sokat.
Szaporítás: Elég könnyű, ha már egy pár már egymásra talált.
Medence: Minimum 70 literes.
Halnépesség: 80 literre 1 pár
Dekoráció: Növényekkel sűrűn beültetett akvárium, kövek, homokos zónák, aljzatnak használhatunk tőzeget is. Búvóhelynek használhatunk felfordított virágcserepet, vagy kókuszt.
Hőmérséklet: 23-28 °C
pH: 6-7,4
Keménység: 6-14 NK°
Várható életkor: 3-5 év
Megjegyzés: A Bolíviai tarkasügér egy kicsi, de színpompás hal. Testének alapszíne barnás, vagy szürkés-kék, a hasi részen sárgás színezettel. Testük közepén, a hátúszók közepe alatt gyakran található egy fekete folt, és a fejükön legtöbbször egy függőleges fekete csík fut a szemen keresztül. Szemük nem vörös, mint a pillangó tarkasügérnek (Mikrogeophagus ramirezi). A hátúszók vége és a farokúszó szélei, valamint a farok alatti úszó és a mellúszók teljesen narancssárgák, vagy vörösek. Körülbelúl négy évig élnek. Szeretik a lassú mozgású enyhén savas, de oxigénben gazdag és jól szűrt vizet. Akváriumukat közepesen világítsuk meg. Mivel a Bolíviai tarkasügér nem szeret erős fényben ívni, használjunk a víz felszínén úszó növényeket, hogy tompítsuk a világítást és nagyobb biztonságérzetet adjunk a halainknak. Nagyon hálás kis halak és tartásuk sem túl nehéz, ha betartjuk a rendszeres vízcserkéket és a víz nitrát szintjét alacsonyan tartjuk. A hímek hátúszójának a vége csúcsos és a farokúszók végei is megnyúltak, a nőstényeknek nem pirosas a hasi részük, mint a pillangó tarkasügereknek.

A Bolíviai tarkasügerek barlangba ikrázó halak, de lapos kövekre és vízinövények széles leveleire is leikráznak. A vízhőmérsékletet tartsuk 30 °C körül, a világítás pedig ne legyen túl erős. Inkább külön medencében ívassuk őket. A pár sok időt tölt a kiszemelt hely megtisztításával, mielőtt leívnak. A nőstény lerakja a szürke ovális ikrákat, ezek száma 75-100 lehet, majd a hím megtermékenyíti őket. A nőstény úszóival legyezi az ikrákat, miközben a hím a területet őrzi, néha a hím is legyezi az ikrákat, de ezt általában a nőstény csinálja. Körülbelül 60 óra múlva az ikrák kikelnek, majd a szülők átmozgatják az ivadékokat egy gödörbe, ami általában az akvárium egy másik részén van. További 7 nap múlva az ivadékok elúsznak. A szülők továbbra is folytatják az átmozgatást még hetekig. Ha társas medencében ikráztak le, akkor ilyenkor célszerű áttenni őket egy saját medencébe, mert a többi hal megeheti őket. A kishalak nagyon érzékenyek a vízminőségre, és ne zsúfoljuk őket össze, mert akkor nem nőnek olyan gyorsan.

 

48.Pillangó törpesügér

Tudományos név: Mikrogeophagus ramirezi (Myers, Harry; 1948)
Szinonímák: Papiliochromis ramirezi, Pillangó tarkasügér, Ramiresi, Ramirézi, Szivárványos törpesügér
Magyar név: Pillangó törpesügér
Csoport: Sügérek
Származás: Dél-Amerika; az Orinoco-medence, Rio Meta (Venezuela).
Testhossz: 6-8 cm.
Természetes élőhely: Gallyakkal, lehullott falevelekkel eltorlaszolt vizek, tavak.
Viselkedés: Békés természetű, jól tartható kisebb halakkal, vagy más törpesügerekkel.
Táplálkozás: Ragadozó (természetes környezetben kis rákokat és rnikroszkopikus nagyságú élőlényeket fogyaszt).
Szaporítás: Elég könnyű, ha már egy pár megtalálja egymást.
Medence: Minimum 80 literes.
Halnépesség: 90 literre 1 pár
Dekoráció: Kövek, homokos zónák, sok növény. Szeretik a lassan mozgó igen lágy, de jól szűrt, oxigéndús vizet.
Hőmérséklet: 26-29 °C
pH: 6-7,5
Keménység: 6-14 NK°
Várható életkor: 3-5 év
Megjegyzés: A pillangó törpesügér vagy ramirezi, igen kedvelt békés természete és pompás színei miatt. Feje és a teste első harmadának az alapszíne sárga, a hátsó kétharmad része pedig kékes-fehéres. Egy íves fekete csík fut végig - a szemen keresztül - a fejen. Egy fekete folt található a test közepén. Az úszók sárgás színűek és a hátúszó első pár sugara fekete. A nőstények hasi része inkább rózsaszín. A hímek arról ismerhetők fel, hogy hátúszójuk második sugara erősen megnyúlt. A tenyésztett halak kevésbé szélsőséges körülményekhez is alkalmazkodnak. Ázsiai tenyésztők a ramirezinek már igen sok változatát (arany, fátyol stb.) produkálták. Tartásuk nem túl nehéz, ha betartjuk a rendszeres vízcseréket és a víz nitrát szintjét alacsonyan tartjuk. Mindazonáltal a pillangó tarkasügerek nagyon érzékenyek a vegyszerekre, vagy a hirtelen vízminőségváltozásra. A ramirezit a kereskedelemben egy igen könnyedén tartható halnak állítják be. Alapvetően átlagos minőségen is gondozható, de így élete elég rövid lesz. Amennyiben hosszú életű, egészséges példányokat akarunk nevelni, fontos, hogy tisztában legyünk igényeikkel. A boltokban megvásárolt, és átlagos társas medencébe helyezett halak ritkán élnek 1 évnél tovább. Nem igazán kedvelik nagy halak társaságát (kék gurámi, kardfarkú hal, stb.). Leginkább egy 100-150 literes dél-amerikai biotóp medencébe való, ahol társaságként békés lazacok (vörös neonhal, vörösfejű lazac, törpeszájú vagy baltahasú hal), kisebb-közepesebb páncélosharcsák (pl. panda páncélosharcsa, rácsmintás páncélosharcsa) és néhány lorikária vagy ancistrus jöhet szóba. Vizét kezelhetjük tőzeggel is, hogy méginkább hasonlítson az amerikai folyókra. Ajánlatos medencéjét külső szűrővel is ellátni. Nem viseli el nagyobb mértékben a nitrátot, nitritet, ammóniát és egyéb felgyülemlett káros anyagokat. Érzékeny lehet bizonyos parazitákra, például az Ichthysophirius multifillis nevezetű darakórra. Ebből a betegségből nem könnyű eredményesen kigyógyítani, hamar jelentkeznek nála ciszták, amik akár halálosak is lehetnek. A vörös szúnyoglárvára nem olyan érzékeny, mint az Apistogramma-fajok, de csak csínján vele. Több új variánsa is elterjedőben van, ilyen például az arany pillangó törpesügér és az új szín, az „electric blue ramiresi”. A vízcseréket érdemes legalább hetente megejteni. Betartva néhány szabályt, nem lesznek oly rövid életűek kedvenceink.

A pillangó tarkasügerek barlangba ikrázó halak, de lapos kövekre és vízinövények széles leveleire is leikráznak. Ha több növendék halat tartunk, előbb-utóbb kiválik egy pár. A pár sok időt tölt a kiszemelt hely megtisztításával, mielőtt leívnak. A nőstény 100-200 ovális narancssárga ikrát rak, majd a hím megtermékenyíti azokat. A nőstény és a hím egyaránt vigyáz az ivadékokra. Az ázsiai túltenyésztett változatok - ahogy sok intenzív tenyésztéssel létrehozott más fajta sem – nem örökölték őseiktől azt a képességet, hogy őrizzék az utódaikat. Körülbelül 60 óra múlva az ikrák kikelnek és a kishalak további néhány nap múlva úsznak el. Normális körülmények között a szülők szigorúan őrzik az ivadékokat. Ha a hím elkezdi támadni a nőstényt, akkor távolítsuk el a nőstényt. Amint elúsztak a kishalak, a hím megtisztítja őket a szájával, majd visszaköpi őket a fészekbe. Amint a szikzacskó felszívódik etessük őket sóféreglárvákkal. A napi 10%-os vízcsere ajánlott ( mivel a kishalak érzékenyek a hirtelen vízválozásokra), mivel a gyakori etetéstől felhalmozódhatnak a káros anyagok a vízben. Körülbelül három hét múlva a hím abbahagyja a kicsik pátyolgatását, ezután kivehetjük a medencéből őt is.

49.Kubai ezüstsügér

Tudományos név :Nandopsis tetracanthus (Valenciennes; 1831)
Szinonímák: Centrarchus tetracanthus (Valenciennes, 1831), Cichlasoma tetracanthus (Valenciennes, 1831), Chromis fuscomaculatus (Guichenot, 1853), Acara adspersa (Günther, 1862), Heros nigricans (Eigenmann, 1903), Heros tetracanthus torralbasi (Eigenmann, 1903), Heros tetracanthus griseus (Eigenmann, 1903), Heros tetracanthus latus (Eigenmann, 1903), Heros tetracanthus cinctus (Eigenmann, 1903)
Magyar név: Kubai ezüstsügér
Csoport: Sügérek
Származás: Közép-Amerika; Kuba
Testhossz: 25 cm
Természetes élőhely: Gyors folyású folyókban és tavakban is megtalálható, többnyire a növények között, de brakkvízben is előfordul a folyók torkolatánál.
Viselkedés: Nagyon agresszív sügér. Ívás idején területvédővé válik, legjobb külön a számukra berendezett akváriumban tartani.
Táplálkozás: Ragadozó; A természetben férgeket, rákokat, kishalakat és rovarokat fogyaszt. Akváriumban sem válogatós, inkább a élő, vagy fagyasztott húsos ételeket részesíti előnyben, de a száraz tápokat is elfogadja.
Szaporítás: Elég könnyű
Medence: Minimum 250 liter
Halnépesség: 400 literre 1 pár
Dekoráció: Aljzatnak használhatunk homokot, vagy apró kavicsot, valamint ágakból, gyökerekből, és néhány nagyobb kőből építsünk búvóhelyeket számukra. A növényeket gyakran tönkreteszik, így csak olyan növényeket tegyünk be az akváriumba, amelyek elég robosztusak.
Hőmérséklet: 24-30 °C
pH: 7-8
Keménység: 6-16 NK°
Várható életkor: 8-12 év
Megjegyzés: A Kubai ezüstsügér magas testfelépítésű nagytestű sügér. Alapszínűk fehéres, amelyen szürke, vagy fekete pöttyökből és csíkokból álló mintázat látszik. Az úszóik sárgás, vagy zöldes színűek. Az udvarlás, és az ívás során az úszói besötétednek és a szélük ragyogó piros színű lesz. A természetben elérhetik a 40-45 cm hosszúságot is.

A nemek megkülönböztetése nem olyan egyszerű, a kifejlett hímek kissé nagyobbak a nőstényeknél, valamint a farok alatti-, és hátúszójuk hosszabb, és hegyes végű. A legbiztosabban azonban az ivarszervek vizsgálatával lehet megállapítani a nemeket: a nőstényeknek lekerekített, míg a hímeknek hegyesebb az ivarszervük. Ez legjobban szaporodáskor látszik. Szaporításuk viszonylag könnyű, ha egy pár már kialakult, ezért a legjobb, ha egy kisebb csapatot szerzünk be belőlük, és így neveljük őket, majd megvárjuk, amíg párba állnak a halak. Ha egy pár kialakul, akkor vegyük ki a többi halat az akváriumból. Az ikrákat a talajra, vagy valamilyen lapos tereptárgyra rakják, és a szülők védelmezik azokat. Az ikrák száma elérheti a 600-at is. A nőstény az ikrákat legyezgeti és tisztogatja, míg a hím a területet védelmezi a betolakodóktól. Az ikrák 48 óra múlva kelnek ki, és az ivadékok további 5 nap múlva úsznak el. A kishalaknak frissen kel sórákot adhatunk, majd ha már nagyobbak, akkor más élő és fagyasztott eleséggel is próbálkozhatunk. A kishalak viszonylag gyorsan nőnek.

50.Színes törpesügér

Tudományos név: Nannacara anomala (Regan; 1905)
Magyar név: Színes törpesügér
Csoport: Sügérek
Származás: Dél-Amerika; Guyana
Testhossz: Hím: 7 cm, Nőstény: 5 cm.
Természetes élőhely: Erdei folyók, patakok.
Viselkedés: Békés természetük következtében minden akváriumi hallal közös medencében tarthatók.
Táplálkozás: Mindenevő
Szaporítás: Elég könnyű
Medence: Minimum 75 literes.
Halnépesség: 80 literre 1 pár
Dekoráció: Az akvárium sarkait és hátulját dúsan ültessük be növényekkel, az előteret hagyjuk szabadon az úszásra. Rakjunk be köveket és gyökereket, amik búvóhelyül szolgálnak.
Hőmérséklet: 22-27°C
pH: 6,2-7,5
Keménység: 3-14 NK°
Várható életkor: 5-8 év
Megjegyzés: Színe nagyon változó és erősen függ közérzetétől. A 7 cm-re megnövő hím kékeszöld színe, kopoltyúfedőjének rajzai, úszójának vörös szegélye harmonikusan olvad össze. A sokkal kisebb, csak 5 cm-re megnövő nőstény sárgásbarna, sötétebb harántcsíkokkal, amelyek különösen az ikrázás idején szembetűnők.

Ha a víz és a hőmérséklet megfelelő számára, akár az akvárium egyik sarkában vagy a szűrő tövében is ívik. Szívesen ívnak védett helyen elhelyezett kis virágcserépbe, melyet a nőstény tisztít és véd az akvárium többi lakójától. Anyai gondozású családot alkot, és ez az ösztöne oly erős, hogy a nálánál sokkal nagyobb testű halakat is elzavarja még ívóhelyének környékéről is. A hímet is csak az ívás idején tűri meg, míg a lerakott 80. néha 200 ikrát megtermékenyíti. Társas akváriumban is harciasan kivívja, hogy egyetlen hal se jusson a csemegeszámba menő ikrához. A második nap estéjén ajánlatos az ikrát cserepestől elvenni, és mesterséges gondozással külön akváriumban keltetni. 26-28 °C-os vízben 54-58 óra alatt kel ki, és további 5 nap múlva elúszik az addig a talajon vergődő ivadékcsapat.
Az ikrával együtt kivehetjük a nőstényt is. hogy a külön akváriumban tovább gondozza azt. Megfigyelték, hogy szájában Tubifexet „összerágva" , az ivadék közé köpi. hogy így ellássa őket eleséggel. Az ivadék gyorsan fejlődik, és 3-4 hónapos korban már ivarérett.

51.Jaguársügér

Tudományos név: Parachromis managuensis (Günther; 1867)
Szinonímák: Cichlasoma managuense, Herichthys managuense, Heros managuensis, Nandopsis managuense
Magyar név: Jaguársügér
Csoport: Sügérek
Származás: Közép-Amerika; Honduras, Nicaragua, Costa Rica
Testhossz: 30-40 cm az akváriumban, de a természetben nem ritkán 60 cm
Természetes élőhely: Közép-Amerika keleti partvidékén, az erősen iszapos és sötét vizekben, valamint a tiszta vizű patakokban és tavakban is megtalálható. Kedveli a melegebb vizeket, ahol gyakran alacsonyabb az oldott oxigén tartalom.
Viselkedés: Területvédő és a szaporodási időszakban agresszívvé válik, sőt a nősténnyel szemben is agresszív lehet, ha az még nem áll készen a párzásra. Érdemes külön medencében tartani.
Táplálkozás: Ragadozó, szinte kizárólag kisebb halakkal és gerinctelenekkel táplálkozik.
Szaporítás: Elég könnyű
Medence: Minimum 400 liter
Halnépesség: 600 literre 1 pár
Dekoráció: Nagyobb kövekkel és gyökerekkel dekorálhatjuk a medencét, valamint építsünk sok búvóhelyet és barlangot a nőstények számára. Nagyon sokat ás a talajban, ezért apró szemű kavicsot, vagy folyami homokot tegyünk az akváriumba.
Hőmérséklet: 25-30 °C
pH: 7-8,7
Keménység: 6-18 NK°
Várható életkor: 15 év
Megjegyzés: Nevüket Nicaragua fővárosáról, Managua-ról kapták. Természetes élőhelyén kívül más országokban is találhatók betelepített halak pl. az USA-ban, Hawaii-on, a Fülöp-szigeteken és Szingapúrban. Tipikus közép-amerikai sügérek: gyönyörű színezetűek, de hatalmas akvárium szükséges a tartásukhoz, valamint a szűrésnek is kiválónak kell lennie. Alapszínük az ezüstöstől a világos kékes-zöldes színen át a világos lilás színig változhat. A fejen gyakran sárgás, vagy vöröses színezetű. Mintázata a jaguáréra emlékeztet: különböző méretű és alakú fekete foltok tarkítják. Ez a mintázat az úszókon is megtalálható. A fiatal halak mintázata más, mint a kifejlett példányoké. A fiatal halakon és a nőstényeken jó néhány sötét függőleges csík fut a háttól az oldaluk középső részéig. A nőstények oldalán gyakran egy szinte összefüggő fekete vízszintes vonal alakul ki. Ha tenyészteni is szeretnénk, akkor célszerű 5-6 fiatal példányt beszerezni belőlük, és megvárni, amíg párba állnak, majd a többi halat külön kell tenni.

A nőstények kisebbek és az úszóik lekerekített végűek, míg a hímek sokkal színpompásabbak és a hát- és farok alatti úszóik hegyes végűek. Az ívást elősegíti egy nagyobb vízcsere, és a hőmérséklet megemelése. Íváskor egy előre megtisztított tereptárgyra rakják a narancssárga színű ikrákat, majd ha a kishalak kikeltek, akkor átszállítják azokat egy talajba ásott gödörbe. Az ikrák 72 óra múlva kikelnek és további 4 nap múlva úsznak el. Kiváló szülők, egészen 6 hetes korukig védelmezik és gondját viselik a kishalaknak, ilyenkor más halakat nem viselnek el az akváriumukban. A kishalak 6 hetes korukra 1,5-2,5 cm nagyságúak lehetnek. Ilyenkor már célszerű elválasztani a kicsiket a szülőktől, mert ha újra ikrázik a pár, akkor megehetik a kishalakat, miközben az ikrákat védik. Egyes esetekben a szülők mindkét generációra vigyáznak, de ilyenkor gyakran az első generációs kishalak falják fel az új generációt. Az egyik nagy probléma a szaporodásukkal, hogy az ikrák száma elérheti a 3000-t is, és ennyi kishalat elég nehéz elszállásolni, ezért csak olyanok fogjanak a tenyésztésükbe, akik el is tudják helyezni az ivadékokat.

52.Öves sügér

Tudományos név: Paraneetroplus maculicauda (Regan; 1905)
Szinonímák: Cichlasoma maculicauda, Theraps maculicauda, Vieja maculicauda, Cichlasoma nigritum, Cichlasoma globosum, Cichlasoma manana, Vieja panamensis
Magyar név: Öves sügér
Csoport: Sügérek
Származás: Közép-Amerika; Guatemala, Honduras, Nicaragua, Costa Rica, Panama
Testhossz: 25-30 cm.
Természetes élőhely: Lassú folyású folyókban, és állóvizekben él, különösen a homokos, vagy iszapos részeken, általában olyan helyeken, ahol sok a vízbe dőlt fatörzs, és sűrű a növényzet. Egyes populációk brakvízben élnek, sőt akár teljesen sós vízben is megtalálhatók.
Viselkedés: Elég agresszív, területvédő hal, csak hasonló méretű, és temperamentumú halakkal társítsuk. Különösen agresszív szaporodáskor, és amikor ivadékokat gondoz.
Táplálkozás: Vegetáriánus; Természetes környezetben szinte kizárólag növényi táplálékot fogyaszt: algát, gyümölcsöket, magokat, vízinövényeket.
Szaporítás: Elég könnyű, ha egy pár egymásra talál.
Medence: Minimum 250 literes;
Halnépesség: 600 literre 3-4 hal
Dekoráció: Kedvelik a homokos aljzatú medencéket, és a sok búvóhelyet, ezért akváriumukba helyezzünk gyökereket. Nem szeretik a túl világos helyeket, ezért vízfelszínen úszó növényekkel tompítsuk a világítást.
Hőmérséklet: 22-27 °C
pH: 6-8
Keménység: 8-16 NK°
Várható életkor: 8-10 év
Megjegyzés: Nevüket az oldalukon található fekete sávról kapták, valamint ez agresszív viselkedésükre is utal (Fekete öves sügér). Testük ovális alakú, úszóik hegyes végűek. A hímek alapszíne ezüstös fehér, testükön a mellúszó mögött egy fekete sáv húzódik, amely lehet jól definiált, de lehet halványabb is. A farokúszó részben, vagy egészben vöröses színű, valamint a torok rész is vöröses, a szájtól a mellúszóig. A nőstény sötétszürke színű, farka vöröses, és a testén fekete pöttyökkel tarkított. Nagy elterjedési területe miatt többféle színváltozata is létezik.

Ha biztosan szeretnénk egy párt találni szaporításhoz, akkor célszerű 5-6 fiatal halat vásárolni, és megvárni, amíg kiválik közülük egy pár, majd a többi halat már eladhatjuk. A kifejlett hímek nagyobbak, és sokkal élénkebb a színezetük, valamint az öreg hímeknek ún. zsírhomlokuk nő a fejükön.

Ivarérettségüket kb. 15 cm-es korukra érik el, ekkor nagyjából 12-16 hónaposak. Ekkor a nőstények 5-600 ikrát raknak egy lapos kőre, vagy tereptárgyra. A szülők az ikrákat agresszíven védik, és közben gondosan tisztogatják. Az ikrák 2-3 nap múlva kelnek ki, ekkor a szülők átszállítják őket egy a talajba előre kiásott gödörbe. Ezután kb. 1 héttel a kishalak már elúsznak. Az ivadékokat frissen kelt sórákkal etethetjük.

53.Tűzfejű tarkasügér

Tudományos név: Paraneetroplus synspilus (Hubbs; 1935)
Szinonímák: Vieja synspilus, Púpos homlokú bölcsőszájú hal, Vörösfejű heni
Magyar név: Tűzfejű tarkasügér
Csoport: Sügérek
Származás: Közép-Amerika; Mexikó, Guatemala. Belize.
Testhossz: 30 cm.
Természetes élőhely: Folyók, tavak.
Viselkedés: Társas, a nagy halakkal barátságos, de néha agresszív.
Táplálkozás: Természetes környezetben vegetáriánus, de akváriumban elfogyasztja a garnélarákot és a puhatestűeket.
Szaporítás: Elég könnyű, ha egy pár egymásra talál.
Medence: Minimum 300 literes;
Halnépesség: 1000 literre 2-4 pár;
Dekoráció: Sziklák és gyökerek.
Hőmérséklet: 25-26°C
pH: 7-8
Keménység: 9-20 NK°
Várható életkor: 8-10 év
Megjegyzés: A Tűzfejű tarkasügér sokszínű ruhába öltözött, csodaszép hal. A természetben ritkán látni olyan formájút, mint amilyen a Belizéből származó akváriumi változat. A Mexikóból és Guatemalából érkező populáció kevésbé színes, sőt, a fiatalok egyenesen szürkés színűek, és az időseknek hatalmas púp nő a homlokán. Ezek a halak igen önállóak, és a környezetüket maguk szokták berendezni. Növényeket ne tegyünk a medencéjükbe, mert azokat megeszik, vagy kitépdesik. A nőstény az ikráit egy csupasz tereptárgyra helyezi, melyet előzőleg a párjával együtt alaposan megtisztogatott. Az ikrákat és később az ivadékokat szigorúan őrzik, sőt a szülők, táplálékkeresés közben, meg is sétáltatják az ivadékokat az akváriumban. Egyébként, amikor kisajátítanak egy területet, a pár folyamatosan vetélkedik egymással.

54.Dél-amerikai tüskéssügér

Tudományos név: Polycentrus schomburgkii (Müller & Troschel; 1849)
Magyar név: Dél-amerikai tüskéssügér
Csoport: Sügérek
Származás: Dél-Amerika; Guyana, Venezuela és Trinidad
Testhossz: Hím: 8-9 cm, Nőstény: 7-8 cm
Természetes élőhely: Lassú folyású és állóvizei
Viselkedés: Nagyobb testű halak társaságában is jól érzi magát, és azokat nem is zavarja. Kis halakat azonban villámgyorsan megragad. Zsákmányát mindig fejjel lefelé nyeli el.
Táplálkozás: Ragadozó, végszükségből fogyaszt más élő eleséget, de jó tenyészállatokat csak apró halak rendszeres etetésével lehet nevelni.
Szaporítás: Nehéz
Medence: Minimum 70 literes.
Halnépesség: 85 literre 1 pár
Dekoráció: Sűrű növénnyel telepített cserép és kő vagy más búvóhelyekkel berendezett akvárium.
Hőmérséklet: 22-26°C
pH: 6,3-7,2
Keménység: 8-20 NK°
Várható életkor: 5 év
Megjegyzés: Testének majdnem egyharmadát hatalmas feje és szája alkotja. Ennek a szájnak éles fogai biztosan ragadják meg a zsákmányt. Teste barnásszürke, barna és világosabb színű foltokkal, olykor elütő sötétebb harántcsíkokkal. Igen erős a mimikrije, hasonulása a környezet színéhez.
Közös medencében is ívik, ha a feltételek megfelelnek számára. Ha külön akarjuk ívatni, rendezzünk be egy 20 literes akváriumot búvóhelyekkel. Ívás előtt a hím majdnem fekete, a nőstény világosbarna színű lesz. Ilyenkor már rendszerint megjelenik a nőstény kis tojócsöve. Az ikrát a cserépbarlang fölső oldalára ragasztja. A hím itt az ikrarakó nőstény alatt áll, spermáját a vízbe engedi és úszóival az ikrára hajtja. A termékenyítés így is majdnem 100%- os. A hím vigyáz az ikrákra, melynek száma lehet 400-500 is. Az ivadék három nap alatt kel ki, további három nap után elúszik, és azonnal eleség után kutat. Ekkor már a hímet is el kell távolítanunk. Ha közös akváriumban ívtak, a cseréppel, kővel kiemelt ikrát mesterséges gondozással is kikeltethetjük, hogy ne zavarjuk meg az akvárium megszokott életét. Az ivadék gyorsan fejlődik, a negyedik héten már vágott Tubitexszel etethető. Ha nagyobbak, úgy a tenyészanyagnak szánt halakat már korán élő halivadék etetésére foghatjuk, így hat hónapos korukban új tenyészanyaggal rendelkezünk.

55.Nagy vitorláshal

Tudományos név: Pterophyllum altum (Pellegrin; 1903)
Szinonímák: Altum vitorláshal
Magyar név: Nagy vitorláshal
Csoport: Sügérek
Származás: Dél-Amerika; Kolumbia, Venezuela
Testhossz: 18 cm.
Természetes élőhely: A Rio Negro és mellékfolyói, valamint a Rio Orinoco folyó lassú folyású részein.
Viselkedés: Békés hal, de a kisebb testű halakat megeszi. Párzáskor gyakran agresszív.
Táplálkozás: Mindenevő, elsősorban élő eleséget fogyaszt, de a beszoktatott halak már elfogadják a fagyasztott és száraz tápokat is.
Szaporítás: Nagyon nehéz
Medence: Minimum 200 literes
Halnépesség: 300 literre 4-6 hal;
Dekoráció: Gyökerek, ágak, dús növényzet, valamint vízfelszínen úszó növényzet, ami tompítja a világítást. Aljzatnak homok, vagy apró szemű kavics. A vízáramlás ne legyen erős, mert azt nem szeretik a halak. A medence magassága legyen minimum 50 cm, inkább több. Mivel természetes élőhelyükön a víz sötét színű, ezért tőzegkivonatot is tehetünk a vizükbe.
Hőmérséklet: 28-32°C
pH: 4,8-6,2
Keménység: 0-5 NK°
Várható életkor: 5-10 év
Megjegyzés: Az Nagy vitorlások sokkal nehezebben beszerezhető halak, mint a jól ismert rokonai a vitorláshalak (Pterophyllum scalare), a legtöbb egyed vadon fogott. Nagy kihívást jelent a tartásuk, mert nagyon érzékeny halak (kényesek a vízminőségre), fogékonyak a betegségekre (lyukas fej betegség), nem viselik jól a stresszt és gyakran megeszik az ivadékaikat, ennek ellenére az elhivatott akvaristák körében nagyon népszerűek. Nagy bemutató medencékben gyakran együtt szokták őket tartani a hasonlóan kényes diszkoszhalakkal. Színezetük és alkatuk alkalmazkodott hozzá, hogy a természetben a vízből kinövő nádrengetegben bujkáljanak. Érdemes kisebb csapatban gondozni, hasonló igényű lazacokkal, harcsákkal, törpesügérekkel társítani. Testük a vitorláshalénál nagyobb, magasságuk az úszókkal együtt gyakran 25 cm, vagy még annál is nagyobb, ezért csak magas medencében szabad tartani őket, ahol van elegendő hely az úszáshoz. A testük alapszíne ezüstös, enyhe zöldes beütéssel, amelyen 4 vastag függőleges fekete sáv húzódik, valamint néhány halványabb párhuzamos csík. A homlokuk sokkal meredekebb, mint a vitorláshalnak, szájuk előreálló. Hasúszóik hosszú, vékony szálszerűek.

A nemek megkülönböztetése nehéz, a hímek párzáskor kisebb zsírhomlokot növesztenek, de ez nem minden esetben fordul elő. A szaporításuk nagyon nehéz, de lehetséges: nagyon savas és lágy vízre van szükség hozzá. Ha egy 6 példányból álló kis csapatot fiatal koruktól fogva nevelünk, akkor nagy esély van rá, hogy lesz közöttük egy összeillő pár. A nőstény a növények leveleire, vagy más tereptárgyakra rakja az ikráit, melyek száma elérheti az 1000-et is. Ha a kivált pár az ikrázás után megeszi az ikrákat, akkor célszerű azokat külön medencében mesterségesen keltetni. Ebben az esetben 8 csepp metilén kéket kell tenni, minden 20 liter vízhez. Amint a kicsik kikeltek és elúsztak, kezdjük el vizüket szép lassan és fokozatosan RO vízre cserélni.

56.Vitorláshal

Tudományos név: Pterophyllum scalare (Schultze; 1823)
Magyar név: Vitorláshal
Csoport: Sügérek
Származás: Dél-Amerika; Amazóniai-medence.
Testhossz: 10 cm.
Természetes élőhely: Nyugodt, gallyakkal eltorlaszolt vizek.
Viselkedés: Békés, a nyílt vizekben úszik.
Táplálkozás: Ragadozó (természetes környezetben különféle gerincteleneket fogyaszt).
Szaporítás: Elég könnyű, ha már egy pár egymásra talált.
Medence: Minimum 150 literes
Halnépesség: 250 literre 5 hal
Dekoráció: Gyökérhalmok, széles levelű növények.
Hőmérséklet: 25-26°C
pH: 5-7,5
Keménység: 1-20 NK°
Várható életkor: 8-12 év
Megjegyzés: A vitorláshal az egyik legnépszerűbb hal az akvaristák körében. Az utóbbi tíz-egynéhány évben terjedt el igazán, amióta a tenyésztők nagyon sok változatát hozták létre. A vadon élők sokkal bájosabbak, csak nem elég szaporák akkor, ha nem tudunk számukra a természetben megszokotthoz hasonló környezetet teremteni. A vitorláshal magas testfelépítésű, hogy úszói szépen fejlődjenek, ajánlott 140-150 literes medencét legalább biztosítani neki. Egyedül semmiképp se helyezzük el egy akváriumban, mivel területet jelölnek ki maguknak, így jóformán az egész medencét sajátjának titulálja, és később nehezebb lesz más sügérfélét mellé helyezni, esetleg többszörös terepátrendezéssel lehetséges. Párban ugyan mérséklődik a helyzet, de egy később behelyezett példányt akár el is pusztíthatják. Érdemes legalább 3 példányt vásárolni, 3 vagy ennél több hal esetén nem lép fel az előbb leírt reakció általában. Csak a kifejlett, közel 9-10 éves példányok veszélyesek igazándiból a neonhalakra, kisebb korban bátran gondozhatóak együtt. A nemek megállapítása nehéz, biztosan csak a csapatból kiváló párnál tudható 100%-osan a nemük.

Amikor egy pár egymásra talál, szemérmesen az akvárium egy eldugott helyére vonul. Az ikrákat a nőstény egy széles levélre rakja. Ezeket ezután mindkét szülő szorgalmasan őrzi és ,,szellőzteti". Sajnos a sok keresztezés és tenyésztés folyamán egyre inkább megváltozik a viselkedésük, már nem olyan jó szülők, ami gyakran oda vezet, hogy nem jár sikerrel a szaporodás. Előfordulhat, ál-ívás is, ebben az esetben két nőstény példány is ikrázik, hím nélkül, viszont a terméketlen ikrák nagyon hamar penészednek, és természetesen egy kishal sem kel ki belőlük. Egyébként létezik egy közeli faj, a Pterophyllum altum, mely fogságban keveset szaporodik. Ennek az úszói még sokkal hosszabbak, mint a vitorláshal, azaz a Pterophyllum Scalare úszói. Egyébként szeret együtt élni pontylazacokkal és törpe bölcsőszájú halakkal.

57.Nyolcsávos gyöngysügér

Tudományos név: Rocio octofasciata (Regan; 1903)
Szinonímák: Archocentrus octofasciatus, Cichlasoma biocellatum, Cichlasoma hedricki, Cichlasoma octofasciatum, Cichlasoma octofasciatus, Cichlosoma biocellatum, Heros octofasciatus, Nandopsis octofasciata, Parapetenia octofasciata
Magyar név: Nyolcsávos gyöngysügér
Csoport: Sügérek
Származás: Közép-Amerika; Guatemala, Honduras
Testhossz: 18-20 cm
Természetes élőhely: Állóvizek, mocsarak, lassú folyású folyók.
Viselkedés: Agresszív, csak számukra berendezett külön medencében ajánlott a tartása.
Táplálkozás: Mindenevő
Szaporítás: Elég könnyű, ha már egy pár megtalálta egymást.
Medence: Minimum 300 literes.
Halnépesség: 400 literre 1 pár
Dekoráció: Kövek, sziklák, gyökerek
Hőmérséklet: 22-28°C
pH: 6,5-8,5
Keménység: 2-18 NK°
Várható életkor: 10-12 év
Megjegyzés: Testének színe szürkéskék. Ha jól érzi magát, majdnem sötétkék, fekete. 7-8 keresztsáv húzódik végig a testén. Ez kifejlett állatokon el is tűnik vagy alig látható. A test közepén és a farokrésznél erősebb folt. van, mely világos udvarral érdekes rajzot ad. Idősebb korban ez szintén eltűnik, de a kopoltyúfedőn, a homlokon és a sötét pikkelyeken megjelenő irizáló kékeszöld pontok, illetve vonalak nagyon széppé teszik. Megnyúlt hátúszójának szegélye narancssárga. A tündöklő pontok az úszókra is áthúzódnak. Közepesen nagy-nagy medencében (250-350 liter) maximum néhány nagytestű, algaevő vértesharcsa fér meg mellettük, viszont ha feltett szándékunk, hogy sügérfélékkel társítsuk, akkor egy nagyon-nagy medencében, hasonló, vagy akár még nagyobb és erősebb fajjal talán sikerrel járhatunk. Fiatal korában jobban lehet más sügérekkel egyberakni, de a kifejlett példányok végül is, ha akarjuk, ha nem valószínűleg egyfajos medencében fognak úszkálni. Esetleg, kifejezetten ritkán előfordulhat (egyedfüggő ugyan), hogy 4-500 literes akváriumban más sügért is megtűr maga mellett, de ez nem gyakori jelenség.

Tartását csak számukra berendezett külön medencében tudjuk ajánlani. Ez az igen mutatós, 2-3 cm nagyságú, ivadékkorban is rendkívül színes, de falánk és gyorsan fejlődő hal, ha nem jóllakott, előbb-utóbb bántja az akvárium többi lakóját. Mindent megeszik, hogy étvágyát csillapítsa. Nem kíméli a növényzetet sem. Mindent átforgat saját tetszése szerint, hogy korai ívásának helyet készítsen. A legerősebb pár rövid időn belül uralkodni kezd nemcsak egy sarok, de az egész akvárium felett. Kezdetben csak üldözi, később azonban szinte szétmarja még fajtestvéreit is. A magára maradt pár könnyen, szívesen ikrázik. Ívóhelyül lapos követ, cserepek belsejét választják ki. Tartásához és tenyésztéséhez kavicsos talajú, növények nélküli, nagy kövekkel, cserepekkel, fatörzsekkel berendezett akvárium a megfelelő. A sok száz ivadék a középkemény, 24 °C-ú vízben a harmadik nap kel ki. További 3-4 nap az elúszás ideje. A szülők igen jó ivadékgondozók, féltve vezetik ivadékaikat hosszabb időn keresztül. Planktoneleséget hatalmas mennyiségben fogyasztanak és már a második héten etethetők, apróra vágott és szűrt Tubifexszel. Hathetes korban már 2 cm nagyságúak. Szépségük az, ami helyet biztosít a faj számára akváriumainkban.

58.Ördögi földevősügér

Tudományos név : Satanoperca daemon (Heckel; 1840)
Szinonímák: Geophagus daemon
Magyar név: Ördögi földevősügér
Csoport: Sügérek
Származás: Dél-Amerika; Brazília, Venezuela, Columbia
Testhossz: 25-30 cm
Természetes élőhely: A Rio Orinoco medence és a Rio Negro folyó felső szakaszán, a lassú folyású part menti részeken, a gyökerek és bedőlt fák között, ahol a talaj homokos, vagy iszapos.
Viselkedés: Területvédő, viszonylag békés sügér, ha más halakkal együtt tartjuk, akkor kevésbé agresszívek egymással, ellenkező esetben a domináns hím gyakran üldözi a többieket. Hasonló méretű földevő sügérekkel jól együtt tarthatóak.
Táplálkozás: Mindenevő, szinte bármilyen élő és fagyasztott eledelt elfogyaszt, de szüksége van növényi táplálékra is, mint pl. spirulina alga.
Szaporítás: Nehéz
Medence: Minimum 250 liter
Halnépesség: 600 literre 5-6 hal
Dekoráció: Aljzatnak mindenképpen homokot használjunk, mert a táplálkozás során a talajt ássák át, élelem után kutatva. Ágakkal, gyökerekkel és száraz falevelekkel díszíthetjük a medencéjüket. A vízfelszínen úszó növényzet növeli a halak biztonságérzetét.
Hőmérséklet: 28-32 °C
pH: 3,2-6
Keménység: 1-4 NK°
Várható életkor: 5-8 év
Megjegyzés: A Satanoperca daemon alapszíne sárgás-zöld, amelyen világoskék pöttyök találhatóak, a háta sötétebb színű, mint a test többi része. A fején, hangulattól függően világos keresztsávok és két világosabb párhuzamos hosszanti csík található, ami a száj felől a szem irányába fut. Testén három fekete folt található, kettő az oldalán, a felső oldalvonal alatt, és egy a farok tövénél, amely körvonala kékes-fehér. A hátúszó hátsó 5 sugara fekete színű és meghosszabbodott, amelyek elérhetnek akár a farokúszón túlra is. A vadon fogott halak has-, farok-, és farok alatti úszójának alsó része vérvörös színű, ez az akváriumi példányoknál gyakran csak narancssárga, ami a nem megfelelő táplálkozás miatt lehet (karotin hiány). A fiatal halak zöldes színűek, és oldalukon apró világoskék pöttyök találhatóak. Az Ördögi földevősügérek hajlamosak a lyukas fej betegségre, de ezt változatos táplálékokkal, és vitaminokkal elkerülhetjük. Ezek a halak a melegebb vizeket kedvelik, 26 °C alatt étvágytalanok lesznek, valamint sokkal fogékonyabbak a betegségekre. Eredeti élőhelyük nagyon lágy „feketevíz”, ami azt jelenti, hogy a sok növényi törmeléktől és csersavtól a víz teaszínűvé válik. Ezeket a körülményeket tőzegen átszűrt vízzel, vagy tőzegkivonattal és szárított tölgyfalevelekkel pótolhatjuk.

Sok pletyka szól a nemek megkülönböztetéséről, mint pl. a hímek hátúszója különbözik a nőstényekétől, de az igazság az, hogy erre nincs bizonyíték, és hivatalosan a nemek külsőre nem különböznek egymástól, habár a hímek egy kicsivel nagyobbra nőhetnek. A Satanoperca daemon szaporítása igazi kihívás, mert eléggé egyedi. Az udvarlás során a halak gödröket ásnak a talajba, gyakran elhordják az aljzatot az akvárium egyik feléből a másikba, vagy egészen leásnak az üvegig. A nőstény ezekbe a gödrökbe rakja az ikrákat, amelyeket a hím ezután megtermékenyít. Egyszerre 15-20 ikrát raknak, és a folyamat eltarthat akár egy óráig is. A halványszürkés ikrák száma elérheti a 200-at is. Ezután a pár teljesen betemeti az ikrákat homokkal (kb. 5 cm mélyen), és az ikrák így fejlődnek ki. Ha nem áll rendelkezésre homok, akkor apró fadarabokkal és levéltörmelékkel borítják be azokat. Ez a viselkedés más Satanoperca sügéreknél nem figyelhető meg. Mindkét szülő az úszóival legyezi a bölcsőt, amivel friss vizet juttat az ikrák fölé, de a hím többnyire a területet őrzi. Az ikrák 72 óra múlva kelnek ki, ekkor a szülők kiássák őket, és gyakran átköltöztethetik a kicsiket más gödrökbe, ahol szintén visszatemetik azokat. 6 nap múlva a kishalak minden szülői segítség nélkül kiássák magukat a homokból. A kikelő kishalak nagyon érzékenyek a vízminőségre és a stresszre. A kishalak első elesége lehet a frissen kelt sórák, és a vizüket az első hónapban 3-4 naponta frissíteni kell kisebb vízcserékkel.

59.Jurupari földevősügér

Tudományos név : Satanoperca jurupari (Heckel; 1840)
Szinonímák: Geophagus jurupari
Magyar név: Jurupari földevősügér
Csoport: Sügérek
Származás: Dél-Amerika; Venezuela, Columbia, Guyana, Suriname, Francia Guyana, Ecuador, Peru, Bolívia és Brazília
Testhossz: 18-25 cm
Természetes élőhely: Leginkább a lassú folyású, homokos talajú folyókban él, de megtalálható a folyótorkolatok vidékén, és a mocsaras, lagúnás részeken is.
Viselkedés: Alapvetően békés sügér, de más földevő sügérekkel harcolhatnak. Kisebb csapatban érdemes tartani őket. A kis halakat levadászhatják.
Táplálkozás: Mindenevő, A természetben a rovarlárváktól kezdve a gyümölcsökig szinte mindent megeszik. Akváriumban sem válogatós, bármilyen élő és fagyasztott eledelt elfogyaszt, de szüksége van növényi táplálékra is, mint pl. spirulina alga, vagy uborkaszeletek.
Szaporítás: Nehéz
Medence: Minimum 250 liter
Halnépesség: 600 literre 5-6 hal
Dekoráció: Aljzatnak mindenképpen homokot használjunk, mert a táplálkozás során a talajt ássák át, élelem után kutatva. Ágakkal és gyökerekkel díszíthetjük a medencéjüket. A növényekkel sűrűn beültetett akvárium, és vízfelszínen úszó növényzet növeli a halak biztonságérzetét.
Hőmérséklet: 25-30 °C
pH: 4,3-7,2
Keménység: 1-10 NK°
Várható életkor: 5-8 év
Megjegyzés: Nevük a bennszülöttek nyelvén ördögöt jelent. A Jurupari földevősügér Dél-Amerikában az egyik legnagyobb területen előforduló sügér, az Amazonas medence egész területén, sőt még az Amazonas déli és északi mellékfolyóiban is megtalálható. Testük sárgás-smaragdzöld színű, amelyen azonnal megakad az ember szeme. Az úszók leginkább átlátszóak, enyhe csillogással. Színezete és mintázata függ a származási helyétől és a halak hangulatától is, egyes halak oldalán függőleges sávok húzódhatnak, míg mások testén egy halvány, vízszintes csík fut a kopoltyúfedőtől a farok irányába. A farok tövénél egy változó méretű folt található. Talán a legszebb mintázat a fejükön található: 2 barnás-vöröses, párhuzamos csík húzódik a szájuk sarkától a szemük irányába, valamint a homlokukon további 2 csík található, amelyek olyanok, mintha a szemeiket kötnék össze. A Satanoperca jurupari-t gyakran összetévesztik más földevő sügérekkel, mint pl. a Satanoperca leucosticta-val. A legkönnyebben úgy lehet beazonosítani őket, hogy a Satanoperca jurupari kopoltyúfedőjéről hiányoznak az apró fehér pöttyök. A természetben gyakran a feketevizű folyókban élnek, ahol inkább savas a víz kémhatása, de a könnyen alkalmazkodnak a lúgosabb, és keményebb vizekhez is. Sok más közepes és nagyobb testű sügérhez hasonlóan hajlamosak a lyukas fej betegségre, ezért akváriumuk vízminőségére és a változatos táplálékra nagyon oda kell figyelni. Táplálkozásuk során a talajt ásva keresik az élelmet, és ilyenkor gyakran a növényeket is kitúrják, ezért célszerű a növényeket cserépbe ültetni.

A nemek megkülönböztetése külső jegyek alapján nagyon nehéz, a hímek gyakran karcsúbbak a nőstényeknél. Szaporításhoz célszerű lágy, és enyhén savas vizet használni, ami jobban hasonlít a halak természetes életkörülményeihez. Anyai szájköltők, azaz a nőstény az ikrákat a szájában tartja, egészen azok kikeléséig. Az udvarlás során a hím és a nőstény egymás körül kőröz, majd az ikrákat egy előre megtisztított lapos tereptárgyra rakják, ahol a hím megtermékenyíti azokat, és a nőstény azonnal a szájába is veszi őket. Ezután a nőstény egy nyugodt helyre húzódik. Az ikrák 28 °C-on 10 nap múlva kelnek ki, majd miután további 2 nap múlva felszívódik a szikzacskójuk, a nőstény kiengedi őket, és elkezdenek eleség után kutatni. Ezután még néhány napig veszély esetén, és éjszakára a nőstény visszaveszi a kishalakat a szájába.

60.Diszkoszhal

Tudományos név: Symphysodon aequifasciatus (Pellegrin; 1904)
Magyar név: Diszkoszhal
Csoport: Sügérek
Származás: Dél-Amerika; Amazóniai-medence.
Testhossz: 20 cm.
Természetes élőhely: Gallyakkal eltorlaszolt, nyugodt vizek.
Viselkedés: Békés.
Táplálkozás: Húsevő (természetes körülmények között kis rákokat es egyéb apró állatokat fogyaszt).
Szaporítás: Nehéz.
Medence: Minimum 200 literes;
Halnépesség: 500-600 literre 7-8 hal;
Dekoráció: Ágak, növények.
Hőmérséklet: 28-30°C
pH: 5-8
Keménység: 0-12 NK°
Szaporodás, tenyésztés idején mind a keménység, mind a pH
legyen alacsonyabb.
Várható életkor: 10 év
Megjegyzés: Nemcsak nagy, diszkosz formájú teste, diszkrét, mégis ragyogó színe, büszke tartása miatt, hanem nehéz szaporítása és tartása miatt is valóságos legendák szövődtek már a diszkoszhalak köré az akvaristák körében. És egyre újabb és egyre fantasztikusabb színű variációk jelennek meg a piacon. A diszkoszhalak tágas akváriumban érzik jól magukat, szeretik az árnyas zónákat, melyek pihenőhelyeket kínálnak a számukra. Egyedül a pontylazacokkal osztják meg szívesen az akváriumot, közülük is csak a kisebbekkel. Édes, savas vizet kívánnak. Ha sikeres a szaporodás, a fiatalok a szülők bőrén megjelenő nyálkával (mucus) táplálkoznak. Előfordul, hogy tenyészetekben a szaporodás közben nem jelenik meg ez a nyálkás anyag a szülők testén, ami nagyon megnehezíti az ivadékok felnevelését, mert nemigen tudják a mucus-t mivel pótolni.

Igényessége nem tartásában rejlik, hanem abban, hogy fogékony a betegségekre. A fejlyukasodás, parazitás megbetegedések, stb. megviselik és sikeres kigyógyítása nehéz. Fontos tudni a társításáról, hogy csak melegigényes fajok helyezhetők mellé, ugyanis ha a darakór (Ichthyophirius multifillis) ellen akarjuk kezelni, akkor a hőmérsékletet emelni kell, így akár előfordulhat 32°C is akváriumában. A diszkoszhal 26°C körüli vízben már nem táplálkozik, a talaj közelében helyezkedik el, és lassan elpusztul, tehát lehetőleg télen se csökkenjen medencéjének hőmérséklete 28°C alá. Nagyon szép akvárium állítható össze, ha vörös neonhalakkal, vörösfejű lazacokkal, néhány algaevő harcsával és narancsúszójú páncélosharcsával társítjuk. Semmiképp se helyezzük egybe vitorláshallal. Ugyanis létezik egy parazita, aminek a vitorláshal közteshordozója, vagyis őt nem fertőzi meg. Viszont a diszkoszhalakat azonnal megtámadja. Ha módunkban áll, mind a diszkoszhalakat, mind társhalait megbízható tenyésztőtől szerezzük be, mert az importhalak (bármilyen fajta) nagyon gyakran gümőkórral fertőzöttek és ezt a diszkoszok akár a boltban, akár otthoni medencénkben elkaphatják. A legtöbb halon különösebb tüneteket sem okoz ez a betegség, míg a diszkosz akár el is pusztíthatja. Ne vegyük meg a boltban apatikus, sötét színű, szakadozott úszójú példányokat. Általában a többi díszhalhoz képest ára magas (3000-től akár 30 000 Ft-ig). Erős szűrést, viszont kevésbé erős áramlást igényel. Fajspecifikus medencében gondozhatók a legjobban. A megbetegedési hajlamossága miatt és ebből adódó tartási nehézségek végett csak profi akvaristáknak ajánlott. Vizét lágyíthatjuk különböző szerekkel, vagy berendezésekkel.

61.Elliot tarkasügere

Tudományos név : Thorichthys maculipinnis (Steindachner; 1864)
Szinonímák: Thorichthys ellioti (Meek, 1904), Cichlasoma ellioti (Meek, 1904), Heros maculipinnis (Steindachner, 1864)
Magyar név: Elliot tarkasügere
Csoport: Sügérek
Származás: Közép-Amerika; Dél-Mexikó, a Papaloapan folyó vízgyűjtő területe.
Testhossz: 15 cm
Természetes élőhely: Lassú folyású, nyugodt vizekben él többnyire kisebb csapatokban, a köves, vagy homokos talaj közelében, amelyet gyakran levéltörmelék borít.
Viselkedés: Kevésé agresszív, mint rokona a Vöröstorkú sügér (Thorichthys meeki). Ívás idején területvédővé, és agresszívabbá válhat, de csak egy viszonylag kis territóriumot véd (kb. 30-50 cm). Más, nem túl agresszív halakkal, vagy magukban tarthatjuk.
Táplálkozás: Mindenevő; Változatos élő, és fagyasztott eleségekkel, valamint jó minőségű száraz tápokkal és kis mennyiségben növényi eredetű eleségekkel etethetjük.
Szaporítás: Elég könnyű
Medence: Minimum 150 literes.
Halnépesség: 200 literre 1 pár
Dekoráció: Aljzatnak használjunk homokot, vagy apró kavicsot, valamint ágakból, gyökerekből, és néhány nagyobb kőből építsünk búvóhelyeket számukra. A növényeket ívás során kiáshatják, így azok gyökereit védjük nagyobb kövekkel, vagy olyan növényeket használjunk az akváriumban, amelyeket ránövesztünk a tereptárgyakra (pl. Anubias, Microsorum).
Hőmérséklet: 25-28 °C
pH: 7-8,5
Keménység: 8-20 NK°
Várható életkor: 5-7 év
Megjegyzés: A természetben többféle színváltozata ismert, egyes populációknál még alaki eltérések is láthatóak. Például a Rio San Juan Evangelista folyóban élő egyedek hasi része a narancssárga szín mellett ragyogó sárga színezetet is tartalmaz. A Papaloapan folyó középső szakaszain élő halaknak ragyogó kék színű pikkelyeik vannak az oldalaikon, valamint a fejük is megnyúltabb. A vízgyűjtő terület nyugati részén élő halaknak pedig sokkal több, és ragyogóbb kékeszöld pötty található a fején, és az oldaluk alsó részén. Mindkét nem rendkívül színes, oldalukon sötét, függőleges sávok találhatóak, és a hasi részük vöröses színű, valamint ragyogó kékes pöttyök borítják a testüket és az úszóikat. Egy nagyobb, fekete folt található az oldaluk közepénél, valamint egy másik a kopoltyúfedőiken. A hímek miközben védelmezik territóriumukat (különösen szaporodási időszakban) szétfeszítik a kopoltyúfedőiket, és gyorsan előreúsznak, majd visszakoznak, ezáltal próbálják elüldözni a betolakodókat. A kopoltyúfedőiken található sötét szemfolt miatt pedig szemből sokkal nagyobbnak látszanak. Ezekben a rituális harcokban sérülést szinte soha nem okoznak egymásnak. A dél-amerikai földevő sügérekhez hasonlóan szereti a szájával áttúrni a talajt élelem után kutatva, ezért mindenképpen finom szemcséjű aljzatot válasszunk az akváriumukba.

A nemek megkülönböztetése nem olyan egyszerű, a kifejlett hímek kissé nagyobbak a nőstényeknél, valamint a nőstények hátúszójának tövében az íváskor legtöbbször egy sötét folt található, amelyet egy világoskék gyűrű határol. A hímek színezete is megváltozik párzáskor: az oldaluk világoskék színű lesz, míg a test hátsó fele lilás árnyalatot vesz fel. A természetben februártól májusig szaporodnak. Akváriumi szaporításuk viszonylag könnyű, ha egy pár már kialakult, ezért a legjobb, ha egy kisebb csapatot szerzünk be belőlük, és így neveljük őket, majd megvárjuk, amíg párba állnak a halak. Ivarérettségüket 6-7 cm-es korukban érik el. Ívás előtt a hím kiválaszt egy territóriumot magának, többnyire egy lapos kő, vagy cserépdarab környékén, és azt védelmezi a többi hallal szemben, valamint pózol a nősténynek, és megpróbálja becsábítani a területre. A nőstény ezután az ikrákat egy lapos tereptárgyra rakja, majd a hím megtermékenyíti azokat, és ezután mindkét szülő védelmezi a fészket. Az ikrák száma 100 és 300 között változhat. Az ikrák 72 óra múlva kezdenek kikelni, és ekkor a szülők áthordják a lárvákat egy, a talajban előre kiásott gödörbe. A lárvák 3-5 nap múlva úsznak el, és kezdenek eleség után kutatni. A kishalaknak frissen kel sórákot, vagy apróra tört száraz eleséget adhatunk, majd ha már nagyobbak, akkor más élő és fagyasztott eleséggel is próbálkozhatunk. A szülők egészen 1-2 cm-es korukig vigyázhatnak rájuk, de ez halanként változhat.

Oldal: Sügérek Amerikai csoport 3
Akvarisztika ABC - © 2008 - 2024 - akvarisztika-abc.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat