Tűharcsa
Tudományos név : Farlowella acus (Kner; 1853)
Szinonímák: Acestra acus
Magyar név: Tűharcsa
Csoport: Harcsák
Származás: Dél-Amerika, Venezuella
Testhossz: 15 cm
Természetes élőhely: Sekély folyókban a part közelében, ahol sok uszadékfa és növény található.
Viselkedés: Kitűnően tartható társas akváriumban, bár kissé félénk, keveset mozgó hal.
Táplálkozás: Algával és növényi tápokkal etethető.
Szaporítás: Könnyű
Medence: Minimum 120 literes
Halnépesség: 120 literre 3-4 hal
Dekoráció: Növények, sok rejtekhelyeket kínáló gyökerek. Szereti az oxigéndús, tiszta vizet.
Hőmérséklet: 24-26 °C
pH: 5,8-7
Keménység: 2-10 NK°
***********************************************
A német keménységi fok NK° értékek,vagyis 1 liter víz mennyi kalcium-oxidot (CaO) tartalmaz.
A német keménységi fok (nk) a CaO mg/liter egy tizede !
Nagyon lágy: 40 mg/liter CaO alatt (4 nk)
Lágy: 40-80 mg/liter között CaO (4-8 nk)
Közepesen kemény: 80-180 mg/liter CaO között (8-18 nk)
Kemény: 180-300 mg/liter CaO között (18-30 nk)
Nagyon kemény: 300 mg/liter CaO felett (30 nk)
**********************************************
Várható életkor: 5-8 év
Megjegyzés: Testük nagyon hosszú és vékony - olyan mint egy tű - az olíva zöldtől egészen a sárgás-barnás színekig változhat, a hasi részen sárgás. A fejétől a farok tövéig egy gyakran szabálytalan alakú sötét csík húzódik végig. Az úszói átlátszóak, az úszósugarakon sötét pöttyök találhatóak. A Farlowella acus nem kezdőknek való harcsafajta, tartását inkább tapasztaltabb akvaristáknak javaslom. Mivel félénk halról van szó semmiképp se tartsuk sügerekkel, vagy olyan halakkal amelyek nagyon kötekedősek. A legjobb valamilyen corydoras csapattal, és pontylazacokkal, vagy kisebb razbórákkal tartani.
A tűharcsák nagyon érzékenyek a hírtelen vízminőség változásokra, ezért a vízcseréknél ne egyszerre cseréljünk nagyobb mennyiséget, hanem inkább hetente 2-3 alkalommal kisebbet, és ha lehet az is állott víz legyen. A hímeket könnyű megkülönböztetni a nőstényektől, mert pofájuk szélesebb és mellette apró sörtékkel díszített. Néha ezt nehezebb ránézésre megállapítani a fiatalabb példányoknál, ilyenkor tapintással egyszerűbb megállapítani a nemeket. Húzzuk végig az ujjunkat a száj mentén, így jobban érezhetjük, hogy a hímek szája sokkal kerekebb, mint a nőstényeké.
Íváskor a hím megtisztít egy kemény felületet (általában az akvárium üvegét) és a nőstény - általában éjjel, vagy hajnalban - oda rakja az ikrákat. Egyszerre 3-5 ikrát ragaszt fel a megtisztított felületre, amelyek száma 60-80 lehet. A hím vigyáz rájuk, szájával tisztogatja őket, és a mellúszóival pedig legyezi az ikrákat. Így azok a hőmérséklettől függően 6-10 nap alatt kelnek ki. Tenyésztéséhez használhatunk fűzfa- vagy égerfa-kérget is. Az ezen lévő algák és baktériumok megfelelő tápok az ivadékoknak. A kishalak felnevelése egy jól beállt akváriumban könnyebb, de kiegészítő eleségként adhatunk nekik forrázott salátalevelet, uborkát, vagy cukkínit. Jó megoldás lehet még, ha zöldborsót kinyomjuk a héjából és pépesre törjük, majd felragasztjuk az akvárium üvegére. Az elhullási arány az első hetekben igen nagy lehet. A természetes környezetükben az ívási időszak november és március között zajlik, de jó akváriumi körülmények között az egész év folyamán lehetséges.